Spirit Village

Hányszor hallottam a “na én megmondtam” vagy “inkább így-úgy-amúgy csináld” megjegyzéseket vagy az okoskodásokat, a rossz indulatú megjegyzéseket de szép számban voltak jóindulatú és építő jellegű kritikák is. Egy biztos: nem szükséges megfogadni. 

Az emberek hajlamosak a saját félelmeiket áthárítani, a saját tapasztalataikat egy biztosításnak tekintetni. Ha neki így sikerült, akkor neked se sikerülhet jobban. Az emberek többsége a szavak mestere és a tettek helyett csak a szájuk nagy. Nem szeretnék senkit megbántani, de hatalmas változásokon mentem át és úgy érzem egy dolgot nagyon jól csináltam: nem hallgattam senkire csak a belső hangomra. 

Ha visszamenőleg hallgattam volna az emberek véleményére, akkor valószínűleg most nem létezne ez a blog, mert: “Nézd már hányan próbálkoztak és nagyon kevés embernek sikerült valami maradandót alkotnia”. Mára pedig főállásban csinálom és folyamatosan fejlődik az én kis szeretett oldalam. Ha meghallottam volna azokat a gondolatokat, hogy: “egyetemi végzettség nélkül, sehova nem fogsz tudni eljutni” akkor valószínűleg nem mertem volna nagyobbat álmodni és csak és kizárólag az egyetemre fókuszálnék és a mai napig fogalmam sem lenne, hogy mivel szeretnék foglalkozni. (Egyébként lassan diplomázom, szóval a validáció kedvéért én is elvégzem egy felsőoktatási intézményt.) De az életemnek nem egy meghatározó része az egyetem. 

Ha hallgattam volna mások véleményére, akkor valószínűleg, most nem költöztem volna össze a párommal, hiszen: “nem is vagytok olyan sok ideje együtt, minek vágsz bele” míg jelenleg úgy érzem, a legjobb döntést hoztuk meg. Ha mindig apukámra és anyukámra hallgattam volna, akkor valószínűleg most nem a saját életemet élném, hanem az ő vágyaikat teljesíteném. Talán ezért is van sokszor, hogy nem felhőtlen a viszonyom az édesapámmal. Más jövőt képzelt el nekem, én meg voltam és vagyok annyira önfejű, hogy a saját életemet élem. 

Ha most azt mondanám valakinek, hogy pár éven belül nemzetközi szintet fog lépni a blogom és a legnagyobb márkákkal fogok együtt dolgozni, többen nem hinnének bennem. Ha pedig mások félelmeinek és kételyeinek élnék, akkor csak visszafelé lépkednék. Ezt most azért írtam le ennyire nyersen, mert úgy gondolom legtöbbünket gátolnak az elvárások és a kételyek és nem utolsó sorban más emberek véleménye. 

Az élet számomra édeskevés, hogy reggeltől estig dolgozzak egy olyan munkahelyen amit nem élvezek vagy bújjam a könyveket amiket nem is akarok olvasni. Az élet sokkal több, mint hogy kifizessük a számlákat és lefeküdjünk aludni. Az élet tele van élettel és élménnyel. Így mertem nagyot lépni és belevágni olyan dolgokba, amitől lehet az elején remeg a lábam de egyre biztosabban fogok lépkedni azon az úton. 

Így ez csak egy apró üzenet szeretne Nektek lenni, hogy merjetek nagyot álmodni és ne érdekeljen mások véleménye. Ne érdekeljen kinek mi a véleménye, ha úgy érzed ezt akarod csinálni akkor csináld. Válaszd a támogató embereket, akik melletted vannak és bátorítanak és segítenek, hogy nagyobb és nagyobb szinteket lépj meg. Az élet minden egyes területén. Kezdj el úgy élni, ahogy mások nem mernek. Tanácsok hallgatása helyett, pedig élj!

Perepelica Claudia

 

Kedves Rosszindulatú Emberek!

Talán az egész üzenetet szeretném azzal nyitni, hogy a rosszindulat egy rossz tulajdonság és egy mentalitás. Amit valamiért a magyar emberek többsége szeret magába szívni. Tisztelem és szeretem a hazámat és szerencsére bőven találkozom jóindulatú emberekkel is. Most nem fogok szabadkozni, rögtön a közepébe vágnék. 

Mindannyiunknak két oldala van, egy pozitív és egy negatív. A saját gondolatainkkal és érzelmeinkkel döntjük el, melyik fog dominálni az életünkben. Senki nem születik gonosznak vagy irigynek és senki nem születik mosollyal és folyamatos pozitív hozzáállással. Rajtunk áll, hogyan viszonyulunk egymáshoz, hogyan kezeljünk a nehezebb helyzeteket. Kihívás vagy probléma, megoldás vagy tehetetlenség, boldogság vagy szomorúság…ezek az érzelmek és gondolatok mind-mind bennünk vannak. Legyünk egy kicsit reálisak és valljuk be, hogy sokszor találkozunk a rosszindulatú megjegyzésekkel és az irigységen már sokszor meg sem lepődünk. 

A rosszindulatúság egy gyengeség és sok ember inkább ezt választja a jóindulat helyett. Az oka valószínűleg az instabilitás, akár anyagi akár kapcsolati téren. A lelki béke hiánya és a folyamatos versenyzés érzése, ami a legnagyobb butaság a világon. Persze nem szeretnék ítélkezni és most nem szeretnék a pszichológia mélyebb területeire tévedni, de valljuk be: egy magában biztos és boldog ember, nem rosszindulatú. 

Nem gonoszkodni szeretnék csak egy kicsit “rendet rakni”, ha lehet így fogalmazni. Ha megfigyeljük akkor a pozitív emberek és a jóindulatú emberek, folyamatosan fejlődnek és haladnak illetve építenek. Ők nem másokkal foglalkoznak, hanem mentorokat választanak. Ez röviden azt jelentené, hogy az irigység nem szerepel a szótárukban, helyette inspirációnak élik meg a másik sikerét és a másik boldogságát. A jóindulatú emberekben a pozitív gondolkodás dominál és ezt annyira elsajátítják, hogy már a negatív emberekkel nem is tudnak foglalkozni. Haladnak és terveznek, fejlődnek. Kedves szavakat használnak, keresik a jót és a környezetükben is megteremtik a harmóniát. Nem fogsz tőlük rossz indulatúságot vagy irigységet kapni. Veled együtt örülnek, mindennek ami boldoggá tesz. 

A rosszindulatúság egy idő után felemészt és a negatív világlátás nem fog pozitív változásokat hozni az életedben. Ha ezt az oldalt erősíted, akkor ajánlom a “rend rakást”. Attól, hogy a másikat bántod, igazából önmagadat sebzed. Akit bántani szeretnél valószínűleg már jóval előrébb jár és mosolyogva bújik a szerelméhez vagy vacsorázik örömmel a legjobb barátnőjével vagy éppen a legújabb könyvén/projektjén dolgozik. Így minden negatív szavad és gondolatod, rád üt vissza. Ez egy körforgás, ahol egyedül Te vagy a körben. Ebbe a negatív körbe pedig csak negatív emberek szállnak be, így lehet többen lesztek, de egyre boldogtalanabbak. 

Ha arról beszélsz, hogy Palvin Barbinak mekkora feneke van, ő addig dollármilliókat keres és valószínűleg nem nagyon hallja a véleményedet… Ha azt ecseteled, hogy a kis Marinak mennyire bejött az élet, pedig olyan buta és csúnya, attól neked nem lesz jobb életed. Ha éppen irigykedve és rossz indulatúan beszéled ki a barátnőddel, hogy a Panni már megint hol nyaral, te nem jutsz el a Bahamákra. Ha a másikról beszélsz, hogy neked mennyire nincs időd kondiba járnod, mert nem vagy egy “escort leányzó” és neked dolgoznod és tanulnod kell…addig te a szádat edzed míg valakinek a feneke kerekebb és feszesebb lesz. 

Nem a versenyzésről szól, hanem az időről és az energiáról. A saját kertünket öntözni és gondozni a feladatunk és nem a másikéval foglalkozni. Ha békét és jólétet szeretnénk a világban, akkor elsősorban önmagunkban majd a környezetünkben, érdemes megtalálnunk. Ha a jóindulatú életet választod, akkor a változás megkezdődik és a szomszéd kertje már egy kicsit sem fog érdekelni. 🙂 Sok sikert kívánok!

Perepelica Claudia

 

 

Ha nyomon követtek, akkor már bizonyára olvashattátok, hogy beköltöztem a város szívébe. A Szabadság-hídtól csupán 5 perc sétára lakom, így a jövőben biztos sűrűbben fogunk itt fotózni. Mivel korán reggel készültek a képek, így egy kissé “hűvösebb” szettel készültem Nektek. A lezser elegancia számomra a megnyerő, így most se vittem túlzásba a hétköznapi megjelenésemet. A bő felsőket előszeretettel hordom, így mára egy krémszínű oversize felsőre esett a választásom. Hozzá remekül passzolt a fekete nadrágom, így a megjelenésembe egy kis kontrasztot is belevittem. Mivel hűvös volt reggel, így egy laza kardigánt és egy sapit is felhúztam.

Mindig is a részletek embere voltam, így ennél a szettnél is erre figyeltem. Egy szép fekete clutch, piros körmök és a kedvenc ARTDECO vörös rúzsom a kedvenc órámmal, nagyot dob az egyszerű és letisztult szettemen. Hiába a jó idő még mindig nem tudtam a “téli cuccok boxba” tenni a kedvenc fekete bakancsomat szóval még könnyen meglehet, hogy egy pár hónapig velem tart. 🙂

Felső: Elischer R.
Bakancs: Fashion Days
Clutch: F&F

Fotó: www.idrisrahmani.com

XX, Claudia

1. Bizalmatlanság: Akárki akármit mond, bizalom nélkül nincs jó kapcsolat. Ha folyamatosan csekkolni szeretnéd vagy kételyek merülnek fel benned, akkor ideje átgondolni merre is halad a kapcsolatotok. A bizalmatlanság a legnagyobb konfliktusokat eredményezi. Nem mindig szeretek közhelyekkel élni, de itt valóban igaz, ha egy tányér eltörött akkor összeragaszthatod de mindig ott lesz a törés. Az emberi kapcsolatok többsége is ezen az elven működik. You can’t fix it if it’s broke. 

2. A testiségre épül a kapcsolat: A jó szex, valóban összetart egy ideig óráig. Ha nincs, vágyódunk utána és a legaljasabb játékokba is belemehetünk de a lelkünk előbb utóbb meghal benne. Müller Péter is megfogalmazta, hogy egy nő legerősebb erogén zónája, a lelke. Ha a lelkünket nem simogatják a testünket sem sokáig lehet. Hiába kapaszkodunk néha a testiségbe, az semmit mást nem jelent, minthogy sóvárgunk és szeretetéhesek vagyunk és figyelmet szeretnénk. Ez egy ördögi kör és a lelki társunk lesz az igazi testi társunk is. Egy férfire sohasem tudunk felnézni ha érzelmileg nem kötődünk hozzá vagy az érzelmi intelligenciája…nos a béka feneke alatt van. 

3. Megijed ha a felelősségteljes döntésekre kerül a sor: A lelki társak nem félnek felelősségteljes döntéseket hozni, főleg ha azzal fejlődnek és szintet lépnek. Sok férfi vagy nő megijed az összeköltözés vagy az eljegyzés gondolatától is, nemhogy ezt még a gyakorlatban is alkalmazzák. Nem azt mondom, hogy el kell sietni a dolgokat, csupán azt, hogy ha lelki társak vagytok akkor eltudjátok ezt képzelni és hosszú távon látjátok magatok előtt a jövőt. Nem csak pótlékok vagytok egymásnak vagy valami játszótársak, hanem felnőtt emberek akik szinteket is szeretnének lépni és nem egy helyben állni, mint az állóvíz. 

4. Egymás gyengeségeit kihasználjátok: Ha ezt tapasztaljátok, akkor fussatok. Soha nem fogtok tudni egy olyan irányt felvenni, ami előre visz mindkettőtöket. Mindannyiunknak vannak gyengeségei, nehézségei és problémái ezekre nem a fókuszt kell helyezni hanem megerősíteni egymást. Véleményem szerint akkor sikeres egy kapcsolat ha nem egymás hibát keresitek,  hanem egymás erősségeire figyeltek és azt támogatjátok. Ha tiszta szívből szeretitek egymást és támogatjátok egymást, akkor adjatok egy kis időt és mindketten a legjobb énetekké váltok. A szeretet és a törődés…bizony óriási dolgokra képes. 

5. Ha csúnyán beszéltek, egymás háta mögött: Ez minden kapcsolatra vonatkozik. Akik valóban összetartoznak és lelki társak, ők egymást védik és egymásért kiállnak. Nem beszélik ki, nem mondanak csúnyákat egymásról…inkább büszkélkednek és a jó, örömteli dolgokról beszélnek. Egyébként ez egy alapvető emberi tulajdonság és emberi intelligencia: foglalkozzunk a saját kertünkkel és ne beszéljünk senkit ki. Sem az exünket, sem a volt legjobb barátnőnket, sem a kollégánkat akivel mindennap jópofizunk. Ha a másikat bántod, neked nem lesz jobb. Ha valakire azt mondod, hogy csúnya te nem leszel tőle szebb. Ha valakire azt mondod, hogy mennyire gonosz, te nem leszel kedvesebb és az életeddel sem teszel jót ezzel. 

6. Ha nem hisztek egymásban akkor soha nem lesztek lelki társak: Gondolom legtöbbünknek nem mond újat, Conor McGregor neve. Többszörös bajnok és nem mindig ment jól a sora, sőt sokszor elvesztette magában a hitet…de a felesége mindig ott állt mellette és bár alig jöttek ki, hittek egymásban. A felesége, abból a minimális összegből amit kerestek, teremtette elő az egészséges vacsorát és ebédet. Amikor bajnok lett a férje így nyilatkozott a Nőről: ” Több mint 8 éve vagyunk együtt jóban és rosszban. Írországban éltünk egy albérletben amit alig tudtunk kifizetni. Nekem nem volt munkám, mert egész nap a kondiban voltam, hittem magamban, hogy bajnok lehetek és Ő is hitt bennem. A minimális megélhetési összegünk ellenére, mindennap gondoskodott arról, hogy egészségesen és rendszerezetten egyek illetve megtartsam a napi rutinomat. Amikor kimerülten értem haza sokszor elgondolkodtam, hogy inkább feladom és elvállalok valami munkát. Ő pedig ezt nem akarta, mert hitt bennem és minden este elmondta: “Conor. It’s okay. You can do it.” Ha nem támogatjátok egymást és nem előre felé akartok menni vagy esetleg visszahúzzátok egymást, akkor jobb elengedni… Keressétek az igazit és ne az átmenetit. 

7. Ha a nevetés, helyett a sírás megy: Sokan eltévesztjük, hogy a szerelem miről is szól valójában. Köze sincs a szenvedéshez és a síráshoz. A társi kapcsolat, valami csodás. A párkapcsolat az egyik legerősebb kapcsolat, ami kialakulhat. De ezért tenni is kell, két oldalról. Ha valakinek a barátai vagy a haverjai többet jelentenek, mint a párkapcsolat amiben benne van…akkor rossz helyen van. Lehet most többen megköveznétek, de én így gondolom. A legjobb ha a kapcsolatban a legjobb barátok is vagytok és tudtok minden ökörségen nevetni és jó kedvvel egymás szemébe nézni. A sírást és nyafogást hagyjuk el. Az élet ennél sokkal szebb tud lenni. 

8. Ha nem ösztönből jön az érzés: Ha úgy érzitek az egész erőltetett és nem ösztönösen illetve akaromból vagytok együtt, akkor nincs sok értelme. Nem mindig lesz minden rózsás, de ezek döntések és akárhogyan is nézzük lépések és hullámok. Egy párkapcsolatnak az a legerősebb része amikor mindketten kitudjátok mondani, hogy : Igen, Akarom. A “nem tudom” és a szenvedés és a taktikák, mind mind jelek arra, hogy nem vagytok lelki társak.

Perepelica Claudia

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Teljesen őszinte leszek, de Ti akik több éve vagy pár írásom erejéig tartotok velem, szerintem már megszoktátok. Sokszor tabuk vagy elvárások nélkül, írom le a gondolataim. Úgy gondolom ebben a világban legyünk többen azok akik újat akarnak mutatni, akik segíteni szeretnének és akiknek nem mindegy merre halad az életük és milyen kapcsolataik vannak. 

A férfi-női közötti kapcsolat, a kedvenc témám és szeretem boncolgatni. Ez most sem lesz másképp, kicsit mélyebbre ástam és kimondom: napjainkban egyre kevesebb a valódi társ viszony és virágoznak az egészségtelen kapcsolatok. Persze közel sem szeretnék drámai vagy tragikus lenni, hiszen minek. Mindannyian eldönthetjük az utunkat és azt is kivel kötjük vagy szakítjuk meg az életünket. 

A tini kapcsolatok többsége, sokszor komolytalan. Egy-két év leforgása alatt kiderül, mennyire lesz tartós és komoly. A gimnáziumban még jóízűen elvitatkoztunk majd összebújunk. Leugrunk a büfébe egy békülős melegszendvicsért vagy pogácsáért, majd délután egy hatalmasat sétálunk a parkban és beülünk fagyizni a kedvenc cukrászdánkba. Sehol egy cél, egy komoly gondolat csak az ismerkedés és az új dolgok átélése. Az első csók, szeretkezés. Persze többen vannak azok akik ezt mind már akár általános iskolában is átélik (én nem voltam egy korán érő típus). 

Aztán ha kikerülünk a felnőtt világba, hirtelen minden átértékelődik. Érdekelni kezd több minden és jönnek a felnőtt élet velejárói. Az a jó ha valahol, mindannyian gyerekek tudunk maradni és nem félünk felnőni. Ez egy paradoxon, ami működik. Ki mondta, hogy nem lehet mesét nézni 25 évesen vagy dolgozni 18 évesen?!

Jó eseteben céljaink és álmaink lesznek, amikért már tenni is akarunk. Jobb esetben már dolgozunk is azokon. Társra kezdünk vágyni és nem egy pasira vagy egy csajra. Vonzódni nagyon is könnyen tudunk. Elég egy szép dekoltázs, egy izmos férfi has és már tetszik is amit látunk. A szívünk és a lelkünk már ennél többre vágyik. A vonzódás mellett, társra vágyik. Akivel végig tud menni egy úton és nem kell tartania az akadályoktól. Ez manapság, valóban ritka. 

Sokan húspiacra vágynak, az éjszakában tombolnak és keresik a könnyű élvezeteket. Amiket most és rögtön meglehet kapni. Kell a szexi nő vagy a szexi pasi. A szépen kirakott dekoltázs vagy a vörös rúzs. Tetszik a feltöltött száj vagy a több milliós autó. Most jó, más nem fontos. Ó…pedig dehogynem. Nagyon is fontos, ha valahova haladni szeretnénk az életben. Ha az életcélunk annyi, hogy egymás mellett éljünk mint a fadarabok, néha megcsaljuk egymást aztán egy nagyot zabáljunk a mekiben és megigyuk az esti sörünket akkor nem szóltam. Valaki szenvedni akar és mindig egy jobb élet után sóvárogni és másokat irigyelni, miközben ő maga semmi mást nem csinál csak ül a kanapén. (Nem szeretnék ítélkezni és ha valaki valóban erre vágyik azzal sincs semmi gond, de nem vagyunk egyformák.) 

A társkapcsolat egészen más. Ott a lélekre összpontosul minden. Gyönyörűek leszünk egymás szemében, mert ismerjük egymás lelkét. Pillantásokból olvasunk és nincs olyan, hogy enyém meg a tiéd. Közös út van és ez egy olyan stabil kapocs ami az idő előrehaladtával nem gyengül, hanem épül. A hibákat nem elrejtve, hozzuk ki egymásból a legjobbat és ott vagyunk egymásnak. A beszélgetés soha nem unalmas, mindig építő. A fogság helyett a szabadságot jelenti a társkapcsolat. Nem kell megjátszanod magad, nem kell elbújnod, mert úgy vagy jó ahogy vagy. A bábuk helyett emberek vagytok, akik előtt egy közös út áll. Ahogy mondani szokták: jóban és rosszban együtt és kitartani valami mellett, amiben hisztek. Elfutamodni mindig könnyebb, mint szembenézni de ha valaki a boldogságot választja akkor a bátorságot is. 

Perepelica Claudia

Tudjátok kiskorom óta csodálattal figyelem az égbolton a madarakat vagy akár a repülőket. A víz közelsége mindig is megnyugtatott, így egy nagy vágyam, hogy az életem huzamosabb idejét, tengerpart mellett töltsem. A friss levegő, a természet hangja, a nap maga a mennyországot jelenti számomra. Mindenkinek mást jelent a szabadság, én még is a természetben és a lelkemben keresem először. Kiskoromban meglehetősen sok időt töltöttem vízpart mellett és mindig megijedtem mekkora ereje van a tengernek, amikor vihar tombolt. Lenyűgözve figyeltem, hogy a másik pillanatban pedig már szépen lassan elcsendesedett és újra kisütött a nap. Így ami megmaradt bennem, hogy ha vihar és az óceán is megtudja magát nyugtatni, akkor mi is képesek vagyunk rá. Ez a hasonlat mára már a vérembe ivódott. 

Ahogy kislányból lassan nő lettem, úgy egyre jobban feledésbe merült a gyermeki jókedvem és a szabadságom. Kötődni és ragaszkodni kezdtem a félelmekhez és fontosabb lett számomra a mások véleménye, mint a saját belső hangom. Legalábbis utólag sokszor így tekintek vissza, egy-egy nehezebb időszakomra. Nem mesélném el az egész élettörténetemet, helyette a szabadságról írnék. Úgy gondolom a legtöbben beszűkültünk, nem merünk álmodni, nem merünk jókat nevetni és jókat enni. Félünk szabadok lenni, mert félünk változni és önmagunk lenni. Helyette mit csinálunk?! Félünk, hiszen abban még mindig biztonságosabban érezzük magunkat. Lehet nagyon szárazan hangzik és én nem arról beszélek, hogy mássz fel a híd tetejére és ugorj le, hanem a belső békénkről és a kapcsolatainkról. 

Szabadság…Ha a social media felületeinkre kattintunk és végig görgetjük az Instagram vagy a Facebook oldalainkat akkor többnyire a tökéletességgel találkozunk. Mindenkinek a legszebb arca, legszebb elkapott pillanatai vagy a túlságosan beállított és egyértelműen érezhető mű szag csap meg minket. Elkezdünk mások életével foglalkozni és arra gondolunk “de jó neki, mennyire szabad”. Ahogy figyeljük a sztárok életét, ahogy nap mint nap repkednek és énekelnek, sokan úgy látjuk ez egy álommunka és ráadásul egy koncertből ráadásul, két yachtot tud venni. Aztán figyeljük a sorozatokat és a filmeket és elhisszük, hogy Blair Waldorf valóban porcelánbabaként kel fel minden reggel és köze sincs a fényeknek vagy a jól megfizetett háttérmunkának a kisimult bőréhez. A divatipart is sokan csillogó szemmel figyeljük és amikor az Ördög Pradát Visel című filmből, Miranda Priestley úgy nyilatkozik, hogy: ” Ne legyél bolond Andrea, mindenki ilyen életre vágyik. Mindenki minket irigyel” részhez élünk, akkor ezzel maximálisan egyetértünk. Hiszen mi kell ehhez az élethez?! Luxus amit kapunk, kozmetikus, egy pár Chanel cipő és a dollármilliók. Ki ne vágyna erre az életre?!

Közben észre sem vesszük, hogy sokan csak a külsőségekre vagyunk tekintettel. Arra figyelünk, ki mit és mikor meg a mennyiért. Ezek mind felszínes és bebörtönzött gondolatok. Miranda Priestleynek valóban ez a szakma az élete. Ő a filmben is jól látható módon a munkájának és a Runway magazinnak él. Szenvedéllyel és teljes odaadással és arrogáns stílussal végzi a munkáját. A való élet Mirandái nem foglalkoznak azzal, hogy te figyeled őket, mert ők magunknak és magukért csinálják. Feltölti őket a szakmájuk és nem kis energia volt eljutni egy bizonyos pontig és utána még tovább fejlődni. A siker és a csillogás mögött, rengeteg munka és bukás áll. Az álmainkért, dolgoznunk kell és nem másokat nagyító alatt figyelni és vizslatni. 

Ugyanakkor ott vagyunk mi is, akiknek mindenünk megvan és mégis, a szabadságot hiányoljuk. A szabadság egy olyan állapot, ami nélkül nincs boldogság. Szabadnak lenni annyit tesz, mint a belső békénk megtalálása és megérintése. Számomra mindig ez áll az első helyen. Sokan a kalitka módot választjuk és én is estem már hasonló hibába. Bekorlátozzuk a párunkat, a szeretteinket és önmagunkat. Pedig a világ, sokkal de sokkal több ennél. 

A szabadságnak köze sincs a felszínességhez. A csillogó élet akár a legnagyobb börtön is lehet, ha nem figyelünk tudatosan. Leülni egy jó könyv mellé egy forró teával és csak olvasni vagy egy hatalmasat kirándulni a természetben. Egy forró kakaó a hidegben vagy egy hűsítő limonádé a forróságban. Beülni az autóba és csak menni valamerre a világban. Utazni, világot látni és nem elvárásoknak élni. Ehhez hasonlítanám a szabadság érzését. Hallgatni a hullámokat, megélni a pillanatokat. 

Az embereknek idő kell, hogy megértsék a pénznek köze sincs a sikerhez. Az embereknek idő kell, hogy megértsék és megtanulják egy kapcsolat akkor boldog, ha szabad. Amikor szeretünk valakit akkor ne bezárjuk, hanem engedjük el és szeressük. Közelről vagy távolról. Az igazi szeretet szabad és nem ismer olyat, hogy “póráz”. Ahogy a lelkedet sem szeretnéd egy kalitkába zárni, hanem engedni szeretnéd, hogy feltöltődjön és éljen. Hiszen ha a lelkünk él, akkor a testünk követi… Adjunk egymásnak szabadságot, kedvességet, időt és szeretet. Maradjunk valódiak és tegyünk különbséget a valódi szabadság és a bebörtönzött szabadság között. 

P.S.: Ha menni szeretnél, menjél. Ha maradni akkor maradj. Az élet túl rövid ahhoz, hogy másoknak felelj meg. Figyelj a belső hangodra, ő tudni fogja merre indulj. Lehet egy hátizsákos Európai körútra vagy a kanapédra egy jó könyvel?! 

Perepelica Claudia

 

 

 

Ádámmal, a párommal úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Magyarország csodáit. Mindketten rettentő szerencsések vagyunk, mert fiatal korunk ellenére, sokat láttunk a világból. Úgy gondoljuk az utazás az amitől mindig többnek érezzük magunkat. Az új élmények, az új helyek és az új ízek mindig rengeteg inspirációval töltenek fel minket.  Legyen szó egy féléves külföldi útról vagy egy két napos belföldi túráról. Ilyenkor a világ kinyílik előttünk és új impulzusokat kapunk. Bár a nagyvárosokkal sincs problémánk, mégis sokszor jobban preferáljuk a nyugalmas falukat vagy városokat.

Sokan úgy vannak vele, hogy jókat enni és szépet látni csak külföldön lehet, pedig ez közel sem igaz. Az első közös belföldi utunk a Káli-medence volt. Már korábban is rengeteg szépet és jót hallottunk a helyről, de mindig csak elengedtük a fülünk mellett. Aztán az előző héten gondoltunk egyet és lefoglaltuk a szállásunkat. A csodás és híres, Káli Art Inn -ben szálltunk meg és határozottan nem nyúltunk mellé. Mindkettőnk számára fontos a szép környezet és a vendégszeretet. Ekkora figyelmességgel pedig már régen találkoztunk. 

Úgy gondoltam ez mindenféleképpen megér egy bejegyzést, mert ha a közelben utazást terveztek, akkor a Káli medence és a Káli Art inn, megfelelő úti cél lehet. A 10.000 nm-es kert már önmagában elvarázsolt. A kőházak, a hosszú séták, a kiemelkedő gasztronómia és a borászat mind-mind egy helyen. Gyertyafényes vacsorák, hatalmas reggelik a teraszon és a személyzet kedvessége által, úgy éreztük mintha hazatérnénk. Nekem nehezebben megy a kikapcsolódás, de itt sikerült pihennem. Este egy kellemeset szaunáztunk a vacsora előtt és közben élveztük a természet csendességét és nyugalmát. 

Alapjáraton művészi beállítottságú vagyok, így a környezet hatalmas ihletet adott és úgy érzem visszatérő vendég leszek. Bár még azért az esküvővel várunk egy kicsit…Ádámmal az volt az első gondolatunk, hogy itt mindketten eltudnánk képzelni, hogy a jövőben összekötjük az életünket. 

Bővebb információ: www.kaliartinn.hu

Perepelica Claudia

Cikkeim többsége a párkapcsolatra orientálódik és a férfi-női viszonyra fókuszál. Úgy gondolom egy sikeres kapcsolat sem épülhet barátság nélkül, így már is a barátság lett a kulcs fontosságú tényező. Az utóbbi időben sok könyvet olvastam, cikkeket, elemzéseket kutattam és több motiváló és önsegítő könyvbe is bele néztem, de őszintén szólva sokat már az első pár oldalnál letettem. A mai napig azt mondom az élet nagyon rövid ahhoz, hogy olyan könyvet olvass ami nem fog meg amiben nem tudsz elmélyülni ami nem mozgat meg. 

Szóval az önsegítő könyvek 85-90%a arról ír, hogy akkor mutatkozik meg a barát amikor bajban vagyunk. “Az igazi barát az akivel együtt sírunk és együtt nevetünk.” Persze, ki hogy értelmezi de nekem nem szimpatikus ez a meglátás. Valószínűleg azért, mert teljesen más típusú személyiségem van. Az emberek óriási hatással vannak egymásra, nem hiába nagy igazságok ezek: “A hozzád legközelebb álló emberek átlaga vagy” esetleg ez is ismerős lehet: “A jövőben a fizetésed is annyi lesz, mint a körülötted levő emberek átlaga.” 

Fontosnak tartom azokat az embereket a mai világban, akik mozgatni szeretnének és változást létrehozni. Jó látni akik tanulni és fejlődni akarnak és akik megállás nélkül hisznek valamiben és nem a kifogásokat és a problémákat gyártják, hanem küzdenek magukért, a világért és másokért. Legyünk mi a változás amit látni szeretnénk a világban és máris sokat tettünk. Lehet és legyen hangunk, merjünk mások lenni és ne álljunk be a sorba. Másnak és különlegesnek lenni nem szégyen, hanem érték. Ők azok az emberek akiket először bolondnak nézik, majd mindenki követni kezdi. Éppen ezért érdemes a lelkünk után menni és megmutatni, hogy ez egy szép világ és ha hangod van akkor már nagyobb mértékben tudsz segíteni és adni valamit a világnak. Persze a legfontosabb, hogy magadban kezd el a változást. 

Mielőtt azt gondoljátok, hogy én mindig így láttam a dolgokat akkor elmondom, hogy nagyon sokszor nem. Követtem el hibákat és volt egy elé erős lejtőm is ahonnan sikerült kimásznom. Mindannyian megtapasztaljuk a hullámokat, ezért jó ha megtanulunk nem küzdeni ellenük hanem velük úszni. Miért írtam ennyit és mi köze van az egésznek a barátsághoz?!

A barátság a legnagyobb kincs a világon. Ha van legalább egy igazi barátod akkor sokkal gazdagabb vagy, mint hinnéd. De a barátságokat nem keverhetjük a haversággal. Véleményem szerint a barátság nem sajnálkozó hanem élet adó. Egy barátság nem egymás lehúzása, hanem egymás kihúzása. A barátság az amikor én sírok de te nevetsz és már én is mosolygok. Boldog vagyok, hogy neked jó és drukkolok illetve melletted állok, hogy még magasabbra kerülj. Nem hiszek abban a drámai változatban, hogy együtt kell ugrani a kútba. Ha az egyik ugrani akarna a másik kiröhögi és elzárja a kutat, hogy a hatalmas esés helyett maximum a pofára esést érezze meg. Ott pedig egy kis fájdalommal együtt nevettek tovább, hogy milyen hülyék is vagytok. 

A barátra valóban lehet számítani, de a barátság nem az, hogy együtt panaszkodunk és várjuk a szebb napot. Barát az akiben egy parányi irigység sincs, hanem büszkeség. Barát az aki mindig őszinte és akiben maximálisan megbízhatsz. Ez valóban nem gyakori tulajdonság, ritka kincs. Legyél te is ritka kincs és valóban igaz a mondás…: “Embert barátjáról, madarat a tolláról…”. 

Ami pedig a legfontosabb és ezt direkt kiemelve szeretném írni: A barát csak jót mond egymás háta mögött. A barátok védik egymást és családként tekintenek egymásra. A barátság kedves és igazi. A barátság levegőt ad és energiát ad. Feltölt nem elszív. A barátság egy mosolyország. Légy te is igaz barát és hidd el csak igazi barátaid lesznek. A vonzás törvénye itt is él. 

Perepelica Claudia

 

Tegnap az egyik barátnőmmel beszélgettem, aki már jó pár éve ismer. Hosszas beszélgetés után, arra jutottunk, hogy teljesen megváltoztak a gondolataim. Legalábbis a szerelemről. Aztán ezen egy kicsit mélyebben is elgondolkodtam. Valóban, igaza van. A szerelemről teljesen pozitív véleményem született és eddig amit sokszor “háborús övezetnek” gondoltam, jelenleg a béke szigete lett. Ahova mindig jó hazamenni és aki mindig vár és ahol teljesen önmagam lehetek. 

Az Ádámon kívül még egy hosszabb kapcsolatom volt, szóval ha számokban és strigulákban nézzük, akkor valóban nem vagyok tapasztalt. Ha pedig az életemet, a kapcsolataim intenzív hullámait, élményeit nézzük akkor elég tapasztaltnak érzem magam. Úgy gondolom lehet valakinek egy kapcsolata volt vagy van, de sokkal több érzelmet élt át, mint akinek havonta más fordul meg az ágyában. Mielőtt félreértenétek nem ítélkezem csak ez a személyes véleményem, hogy a tapasztalatot felesleges számokban mérni. Érdekes, hogy most először érzem igazán azt, hogy szerelemben élek. 

A szerelmet véleményem szerint rengetegszer érezhetjük. Általában pillanatok, amik jönnek majd mennek. Viszont a szerelmet sokan összekeverik a szenvedéssel és a birtoklással. Sokan (és egy fél egy éve én is) úgy gondolják a szerelem szenvedés és siránkozás. Szerelemben lehet törni majd zúzni, ordibálni a másikkal vagy kereteket szabni. Azt gondolják a szerelemben nevelni kell egymást és egymásnak korlátokat szabni. Sokan és köztük én se mindig vettem észre, hogy nagyon nem jó helyen vagyok. Nagyon nem jó helyen kerestem a szerelmet. Éreztem belülről, hogy szenvedek de azt hittem ezt érdemlem. Aztán a sors fintora, hogy megkaptam azt az embert az életembe aki a társammá vált pár hónap alatt. 

Az elején hárítottam és féltem beengedni, de az ösztöneimnek nem tudtam nemet mondani. A lelkemet simogatta és a vonzódásom csak erősebbé vált. Szeretnék elmesélni egy példát: Dohányoztam. Viszonylag sokat és mindig is hányingerem lett, de az istenért sem voltam képes letenni azt a fránya cigarettát. Függtem tőle és birtokolni akartam és csak szívtam, de már azt sem tudom miért.

Egyik pillanatról a másikra kikerült az életemből és lassan fél éve dobtam ki azt a vackot. Sokáig féltem, hogy mi lesz nélküle mi lesz ha majd megkívánom ha akarom és nem kaphatom meg. Mindig megkaphatom csak a szervezeteimen kívül a lelkemet károsítottam meg. A dohányzás olyan, mint egy rossz kapcsolatban lenni. Függsz tőle, sokszor kifogásokat keresel, hogy miért nem teszed le vagy hagyod ott de mindig megijedsz tőle. Miért is?! Mert a szabadságod az ára. Többet nem leszel fogságban. 

Valóban úgy gondolom, hogy aki a szabadságot választja az a boldogságot. A szerelem pedig a legnagyobb szabadságot és boldogságot adja az életben. Beleszeretni a jóba… Sok férfi aki fél férfi lenni, nem meri boldoggá tenni a nőt. Sajnos a komplexusaik irányítják őket. Észre lehet venni, hogy túlságosan sokat foglalkoznak magukkal, rettentő indulatosak és az életben nem találják magukat. Másokhoz viszonyítják magukat és képtelenek elviselni ha egy nő sikerre orientált.  Helyette saját maguk alatt akarják tartani, szabályozni szeretnének és tiszteletlenül bánnak a “szerelmükkel”. A nőknél is jelen van a hasonló “program”. Ezek azok a kapcsolatok, amik egy idő után tönkremennek, mert az egóra épül a szeretet helyett. Hozzuk meg a változást… 

Azt a változást, hogy beleszeretünk a jóba. Lehet idő kell hozzá, de mindig jobb egyedül, mint egy felszínes vagy rossz kapcsolatban. Ha valami elromlik akkor javítsuk meg, de ketten és ne egyedül. Ezekhez a dolgokhoz mindig kevés az egy ember. 

Szóval igen…Megváltozott a szerelemről alkotott véleményem. Mivel befogadtam a jót és elengedtem ami nem volt jó. A szerelem akkor szerelem ha egymást feljebb és feljebb szeretnétek tolni a boldogságba. Egy szerelem önzetlen, mert önző is. A kellő paradoxonjával. Jót tenni a másiknak és kényeztetni, odafigyelni rá. Ha szeretve vagyunk és szeretünk, kinyílunk. Egyre szebben virágzunk és haladni kezdünk az élet számos terültén. Úgy gondolom, hogy kapcsolatok terén nem szabad a másikat hibáztatni ha valami nem működik. Egyszerűen ti ketten, nem működtök együtt jól. Ha valakivel jól működtök, az valami fantasztikus érzés. Amikor elfogadjátok egymást és jobbá varázsoljátok a napokat és ami a számomra a legfontosabb, hogy közösen építeni tudjunk. 

A veszekedéseket felváltja a kommunikáció. A féltékenységet felváltja a bizalom. A háborút felváltja a béke. Amikor Ádámra nézek, a férfit látom magam előtt akinek kitudom mondani teljes szívemből, hogy szeretem. Akire fel tudok nézni, akit ismerek és aki nélkül jelenleg elképzelni sem tudom a napjaimat. Feltöltjük egymást, kihozzuk egymásból a jót (legalábbis igyekszünk). Nem szeretnék többet mesélni róla, mert a végén nehogy Ti is beleszeressetek (hahahaha). Viccet vagy nem viccet félretéve, ha a jót választod az életeden át akkor mindig a napsugár felé fordítod majd az arcod. Így hiába esik az eső, tudod, hogy mindjárt kisüt a nap. 

…és végszónak pedig egy érzés ami teljesen új számomra: az összetartozás. Amikor bármi van, Ti ketten mindig összetartotok és az egyik legszorosabb kötelékké vált a ti kapcsolatotok. Néha számomra is érthetetlen, de ezek is az ösztöneinkből jönnek. Összetartozunk. 

Perepelica Claudia

 

Azt hiszem eljutottam egy olyan pontra, ahol már nem tudom végignézni, ami sokszor a social media felületein folyik. Mivel én személy szerint a social media szakmában dolgozom, így sok mindent látok és sok minden mögé látok. Sokszor én is kapok hideget majd meleget, de úgy gondolom hiteles tudok maradni. Ne vegyetek jegyet a kész átverés showra. Valójában úgy érzed, hogy “ingyen” van, mivel nem fizetsz érte készpénzzel, de lehet a lelkeddel számolsz el. Ha figyeled akkor már vásárló vagy. Ha azért nézel fel valakire, mert sok a követője és mindig “tökéletesnek” néz ki, az a legnagyobb átverés. 

Csekkoljuk gyorsan az Instagram vagy Facebook oldalunkat és döbbenetes amit észlelünk, ha tudatosan tekintjük át. Tökéletes életek, tökéletes lábak, tökéletesen belőtt frizura és a vörös rúzs sincs elkenve. Gucci táskák, a több száz szál rózsák és a kiélt arcok. Nem szeretnék ítélkezni és most a “savanyú a szőlő” megjegyzéseket is hanyagoljuk. Egy nagyon erős probléma van: a fiatal generáció ebben nő fel. Ezt látja nap mint nap, erre kel és erre fekszik. Iskolában a szünetekben is ezt csekkolják és úgy gondolják minek iskolába járni, hiszen elég a plasztikázott mell és az orr és máris Dubai varázslatos képére ébredünk. Persze ez nem tudatosan jelentkezik, sokkal inkább a tudatalattijukat és a mi tudatalattinkat is mozgatja.

Mintha egy versenybe csöppentünk volna bele, ahol mutogatnunk kell, kinek megy jobban a sora. Ki az aki többször tud edzőterembe járni, ki az aki megteheti, hogy naponta beszárítja a haját. Ha valaki nem frissen manikűrözött körmökkel tesz fel képet, már ki is esett a játékból. Az nyer aki több és menőbb képet posztol repülőről, Dubairól, koktélokról és a feltöltött szájáról. Télen napbarnított combok az egyik menő utazási célpontról, Chanel táskával és hatalmas vigyorral. Plasztik, mű, felszínes… Ne értsetek félre, ezek mind lehetnek valóban csodálatos dolgok. Posztolni valóban egy jó dolog és én is mint mindenki más is szereti megörökíteni a legjobb és legkellemesebb pillanatokat. Arról nem beszélve, ha ez már valakinek a szakmájává növi ki magát. Ha valaki egy igényes és hiteles oldalt képes létrehozni azt előbb vagy utóbb esélyes, hogy megfizetik. A kérdés, hogy milyen áron?! A kérdés, hogy mennyire tudunk értéket közvetíteni?! A kérdés, hogy hiszünk a képnek vagy a másik oldalról is megvizsgáljuk?! Valóban értékes dolgot képvisel vagy csak a felszínességnek dőlünk be?!

Rettentő fontosnak tartom, hogy tudatosan figyeljük, hogy kit követünk és miért követünk. A social media lehet egy kellemes hely is, ha megválogatjuk a saját üzenetünket és figyelünk a mások értékeire. Inspirálhatjuk, motiválhatjuk vagy éppen taníthatjuk egymást. Erőt adhatunk, előrébb vihetjük egymást és támogathatjuk a másikat. Viszont rengeteg fiatal lány félreérti az életet. Soka , úgy gondolják elég meztelenre vetkőzni a több “likért és a követőkért”. Étkezési zavarok jelentkezhetnek fiatal vagy idősebb leányzóknál is, mert látják az idealizált fotókat a plasztik nőkről, akik több zsírleszíváson voltak és lehet egyéb kábítószerekhez is nyúlnak. A tökéletesség álcázása van a legmesszebb a valóságtól. Lássunk mögéjük és szelektáljunk. Nem minden az aminek látszik. 

 Mindig legyünk tisztába egy dologgal: egy fotó nem a valóság. Az egy pillanat, ami valakinél őszinte és valakinél nem az. A mosoly valakinek a lelkéből jön és valakinek az Instagram kamerájából érkezik. Valaki szívből posztol, míg mások validációból. Valakinek szüksége van a folyamatos megerősítésre és a folyamatosan a külvilágnak él. Rettentő fontosnak tartom, hogy legyenek napok amikor csak befele koncentrálunk és tudatos figyelünk a belső hangunkra. Amikor nem akarunk semmit mutogatni. Legyen olyan utazás ahova ha elutazol a szerelmeddel akkor nem fogsz publikálni, csak magatoknak, emlékbe készítetek fotókat. Napok amikor feltöltitek magatokat és nem a külvilágnak éltek. Amikor úgy vacsoráztok egy romantikus helyen, hogy mások nem tudnak róla. Sok embernek ez természetes, de ott vannak azok akik nem is érzik jól magukat hanem fortyognak, hogy valaki irigykedjen rájuk. Pedig nem kell, a legfontosabb a belső béke és az egyensúly. Nem mindig egyszerű megteremteni, de úgy gondolom (én is, aki a socal mediaban dolgozom és ebből teremtek pénzt), hogy legyenek napok amikor csak befele élünk és nem érdekelnek a plasztik menő babák. 

Ha meg posztolunk, törekedjünk a valóság megőrzésére. LÁNYOK, NŐK, MINDENKI! Tanulni igenis jó dolog, ha elolvastok egy könyvet és nem fotózzátok le, akkor is elolvastátok. Nem baj, ha smink nélkül indultok egy napnak, attól még ugyanolyan gyönyörűek vagytok! Ha letörött vagy lekopott a körmötök vagy körmötökről a festék, attól még mindig szépek és csodálatosak vagytok. Ne csekkoljátok a pasitok exét vagy a milliárdos feleségét. Teljesen lényegtelen, mert a legfontosabb, hogy ott belül igaziak és valódiak maradjunk. Őszinte gondolatokkal, érzésekkel. Azok a “tökéletes lányok” is sírnak, nekik is vannak rossz napjaik és nem mindig néznek ki úgy ahogy. Ahogy mi rólunk is lehet előnyös és előnytelen fotókat készíteni, de a lelkünk az attól még ott van. A legfontosabb, hogy ott belül dobogjon és felesleges hasonlítani akármelyik valótlan és tökéletesnek beállított leányzó életéhez a mi lelkünket. Ne adjátok el magatokat,maradjatok és maradjunk valódiak. 

Egy kis plusz felesleggel, néha lesírt szemfestékkel vagy ráncokkal amik szexivé teszik a kort. Maradjunk hűek magunkhoz és az életünkhöz. Ne büntessük magunkat, mert nem akarunk vagy nem tudunk mindennap edzőterembe járni, mert otthon vár a kisgyerek. Ne büntessük magunkat, mert nem tudunk mindig a topon lenni és vannak napok, amikor mackónadrágban érezzük magunkat a legjobban. Lehet (hashtag nem annyira “instalife”) de valódi és élet van benne. Posztoljunk továbbra is előszeretettel, de ügyeljünk arra, hogy ne sztároljunk olyan személyeket akiknek valójában segítségre lenne szüksége vagy olyan életet él, ami erkölcstelen. Ki vagyok vagy kik vagyunk, hogy ítélkezzünk: senkik, de a lelkünkre vigyázni kell. Maradjunk tiszták és valósak… illetve legyenek olyan pillanatok az életünkben, amiket nem rakunk ki mindenki szeme láttára. 🙂

Perepelica Claudia