Tudjátok kiskorom óta csodálattal figyelem az égbolton a madarakat vagy akár a repülőket. A víz közelsége mindig is megnyugtatott, így egy nagy vágyam, hogy az életem huzamosabb idejét, tengerpart mellett töltsem. A friss levegő, a természet hangja, a nap maga a mennyországot jelenti számomra. Mindenkinek mást jelent a szabadság, én még is a természetben és a lelkemben keresem először. Kiskoromban meglehetősen sok időt töltöttem vízpart mellett és mindig megijedtem mekkora ereje van a tengernek, amikor vihar tombolt. Lenyűgözve figyeltem, hogy a másik pillanatban pedig már szépen lassan elcsendesedett és újra kisütött a nap. Így ami megmaradt bennem, hogy ha vihar és az óceán is megtudja magát nyugtatni, akkor mi is képesek vagyunk rá. Ez a hasonlat mára már a vérembe ivódott.
Ahogy kislányból lassan nő lettem, úgy egyre jobban feledésbe merült a gyermeki jókedvem és a szabadságom. Kötődni és ragaszkodni kezdtem a félelmekhez és fontosabb lett számomra a mások véleménye, mint a saját belső hangom. Legalábbis utólag sokszor így tekintek vissza, egy-egy nehezebb időszakomra. Nem mesélném el az egész élettörténetemet, helyette a szabadságról írnék. Úgy gondolom a legtöbben beszűkültünk, nem merünk álmodni, nem merünk jókat nevetni és jókat enni. Félünk szabadok lenni, mert félünk változni és önmagunk lenni. Helyette mit csinálunk?! Félünk, hiszen abban még mindig biztonságosabban érezzük magunkat. Lehet nagyon szárazan hangzik és én nem arról beszélek, hogy mássz fel a híd tetejére és ugorj le, hanem a belső békénkről és a kapcsolatainkról.
Szabadság…Ha a social media felületeinkre kattintunk és végig görgetjük az Instagram vagy a Facebook oldalainkat akkor többnyire a tökéletességgel találkozunk. Mindenkinek a legszebb arca, legszebb elkapott pillanatai vagy a túlságosan beállított és egyértelműen érezhető mű szag csap meg minket. Elkezdünk mások életével foglalkozni és arra gondolunk “de jó neki, mennyire szabad”. Ahogy figyeljük a sztárok életét, ahogy nap mint nap repkednek és énekelnek, sokan úgy látjuk ez egy álommunka és ráadásul egy koncertből ráadásul, két yachtot tud venni. Aztán figyeljük a sorozatokat és a filmeket és elhisszük, hogy Blair Waldorf valóban porcelánbabaként kel fel minden reggel és köze sincs a fényeknek vagy a jól megfizetett háttérmunkának a kisimult bőréhez. A divatipart is sokan csillogó szemmel figyeljük és amikor az Ördög Pradát Visel című filmből, Miranda Priestley úgy nyilatkozik, hogy: ” Ne legyél bolond Andrea, mindenki ilyen életre vágyik. Mindenki minket irigyel” részhez élünk, akkor ezzel maximálisan egyetértünk. Hiszen mi kell ehhez az élethez?! Luxus amit kapunk, kozmetikus, egy pár Chanel cipő és a dollármilliók. Ki ne vágyna erre az életre?!
Közben észre sem vesszük, hogy sokan csak a külsőségekre vagyunk tekintettel. Arra figyelünk, ki mit és mikor meg a mennyiért. Ezek mind felszínes és bebörtönzött gondolatok. Miranda Priestleynek valóban ez a szakma az élete. Ő a filmben is jól látható módon a munkájának és a Runway magazinnak él. Szenvedéllyel és teljes odaadással és arrogáns stílussal végzi a munkáját. A való élet Mirandái nem foglalkoznak azzal, hogy te figyeled őket, mert ők magunknak és magukért csinálják. Feltölti őket a szakmájuk és nem kis energia volt eljutni egy bizonyos pontig és utána még tovább fejlődni. A siker és a csillogás mögött, rengeteg munka és bukás áll. Az álmainkért, dolgoznunk kell és nem másokat nagyító alatt figyelni és vizslatni.
Ugyanakkor ott vagyunk mi is, akiknek mindenünk megvan és mégis, a szabadságot hiányoljuk. A szabadság egy olyan állapot, ami nélkül nincs boldogság. Szabadnak lenni annyit tesz, mint a belső békénk megtalálása és megérintése. Számomra mindig ez áll az első helyen. Sokan a kalitka módot választjuk és én is estem már hasonló hibába. Bekorlátozzuk a párunkat, a szeretteinket és önmagunkat. Pedig a világ, sokkal de sokkal több ennél.
A szabadságnak köze sincs a felszínességhez. A csillogó élet akár a legnagyobb börtön is lehet, ha nem figyelünk tudatosan. Leülni egy jó könyv mellé egy forró teával és csak olvasni vagy egy hatalmasat kirándulni a természetben. Egy forró kakaó a hidegben vagy egy hűsítő limonádé a forróságban. Beülni az autóba és csak menni valamerre a világban. Utazni, világot látni és nem elvárásoknak élni. Ehhez hasonlítanám a szabadság érzését. Hallgatni a hullámokat, megélni a pillanatokat.
Az embereknek idő kell, hogy megértsék a pénznek köze sincs a sikerhez. Az embereknek idő kell, hogy megértsék és megtanulják egy kapcsolat akkor boldog, ha szabad. Amikor szeretünk valakit akkor ne bezárjuk, hanem engedjük el és szeressük. Közelről vagy távolról. Az igazi szeretet szabad és nem ismer olyat, hogy “póráz”. Ahogy a lelkedet sem szeretnéd egy kalitkába zárni, hanem engedni szeretnéd, hogy feltöltődjön és éljen. Hiszen ha a lelkünk él, akkor a testünk követi… Adjunk egymásnak szabadságot, kedvességet, időt és szeretet. Maradjunk valódiak és tegyünk különbséget a valódi szabadság és a bebörtönzött szabadság között.
P.S.: Ha menni szeretnél, menjél. Ha maradni akkor maradj. Az élet túl rövid ahhoz, hogy másoknak felelj meg. Figyelj a belső hangodra, ő tudni fogja merre indulj. Lehet egy hátizsákos Európai körútra vagy a kanapédra egy jó könyvel?!
Perepelica Claudia
Spirit Village 