Tedd a szívedre a kezed. Mikor érezted utoljára a gyermeki éned? Mikor érezted, hogy azzal foglalkozol amit valójában szeretsz? Mikor merültél el utoljára egy új recept varázsában vagy egy jó könyvben? Mikor csókolóztál úgy igazán egy jót, mint a gimis szerelmeddel? Mikor érezted azt a nagy hálát és elégedettséget, hogy az utadon vagy?
Ha most körbenézel, mi az amin változtatni szeretnél? Ha most lefekszel este, mitől érzel hálát? Mi által lennél elégedettebb és békésebb? Mi az álmod?
Mélyen bízom benne, hogy a fentebb említett érzéseket, sokszor megéled. Bízom benne, hogy az életben a könnyedtséget tudod választani a neheztelés helyett. Bízom benne, hogy az életedben napi szinten jelen van a nevetés, elégedettség, hála és béke. Ha nem is minden pillanatban, de napi szinten átéled az élet teljességét.
Te mit teszel ma azért, hogy minél többször mondj igen az életedre? Ma min változtatsz, hogy azt az életet éld amire mindig is vágytál? Gondolok most arra, hogy egészségesebben élj. Gondolok most arra, hogy merj újra bízni egy férfiban, ha a múltban össze is törték a szíved. Gondolok most arra, hogy tanítani kezded magad arra, hogy elfogadd: a szüleid is csak emberek és a neheztelés helyett a megengedést add nekik. Gondolok arra, hogy még ma belevágj és megvalósítsd a régen dédelgetett álmod, a saját vállalkozásodról, de eddig a pontig mindig találtál valami kifogást, hogy ma miért is nem. Gondolok arra, hogy lefusd a Margit-szigetet. (Megsúgom az sem baj ha az elején csak körbesétálod, az is egy lépés előre.) Jelentkezz arra az elérhetetlennek tűnő állásra és nem összeesni ha nem sikerül, hanem újra megpróbálni.
Nem vagy egyedül azzal, hogy félsz. Nem vagy egyedül azzal, hogy bizonytalan vagy. Nem vagy egyedül azzal, hogy még nem látod a fényt az alagút végén.
Mit is szeretnék ezzel a bejegyzéssel átadni? Van amikor lemondunk az álmunkról, mert félni kezdünk. Mert a környezetünk véleményére adunk, a saját belső hangunk helyett. Amikor a kényelmes állással, kényelmesen elvagyunk és már elkezdünk nem többre vágyni. Ha valóban nem vágyunk többre, akkor az is a legnagyobb rendben van, de mi van ha csak félelemből döntünk? Mi van ha pusztán félünk más emberek véleményétől, a bukástól és azért választjuk inkább a biztonságos utat a bizonytalan helyett? Kockáztatni mindig is nehezebb volt. Kitaposni az utat mindig is nagyobb erőkifejtést kíván, mint a járt úton szépen haladni.
Felszabadultság, öröm, boldogság, siker? Te hogyan definálod a sikert? Neked mi az álmod? Vajon adsz magadnak esélyt, hogy az legyél akivé valóban válni szeretnél? A siker mindenkinél mást jelent, de az önismeret itt is elengedhetetlen.
Hálás vagyok, hogy Self-Love Coachként az Ügyfeleim útját kísérhetem és egyre több tűzzel megtelt szempárral találkozom Coaching üléseink alkalmával. Hálás vagyok, hogy mertem igent mondani és elvégeztem a https://vistaverde.hu/ Coach képzését, ahol kellő szakmai háttérrel és még mélyebb önismeretre tettem szert és ma már hasznosítani tudom az ott tanultakat!
Ölellek és köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetemet!
Clau
