Category Archives: Uncategorized

Valljuk be az idei év, nem kicsit volt hosszú. Egy teljesen új helyzettel kellett megbirkóznunk, ami eddig teljesen ismeretlen volt számunkra. Rengeteg nehézséggel kellett szembenéznünk és nem tudom Ti, hogy vagytok vele, de én bátran kimerem jelenteni, hogy elfáradtam. 

Elfáradtam a sok információtól, a sok bizonytalan helyzettől és ettől az energiától. Rengeteg pozitív dolog is történt, de most tényleg azt érzem, hogy jól fog esni ez a 3-4 napos pihenés, feltöltődés. Egy kicsit tovább maradni az ágyban, vagy egy kicsivel többet futni a Margit-szigeten, mert nem rohanok tovább vagy egy kicsivel több időt tölteni a családi vacsoránál miközben történeteket meséltek egymásnak. 

Lételemem a folyamatos pörgés, ugyanis ezt az életet választottam. Szeretek dolgozni és jó sokat is dolgozom. Mellette igyekszem minden mást is kézben tartani: háztartás, magánélet, irodai élet, vállalkozói élet, egészséges étkezés, mentális egészség, kikapcsolódás, olvasás és így tovább. Képes vagyok 200%-on is pörögni, de éppen ezáltal tudom a csendet és a nyugalmat is értékelni. 

Nem tudom te hogy vagy vele, de akárhogyan is élted meg ezt az évet, itt az ideje egy kicsit lazítani! Egy kicsit engedd meg magadnak, hogy hátra dőlj és ne gondokodj, mi zajlik kint csak figyelj arra mi is van ott bent.

Én most így év vége felé elcsendesek egy kicsit és megpróbálom ezt a sok-sok érzést-történést elengedni és megnyugodni. Most megpróbálok egy kicsit többet pihenni, főzni-sütni, nagyokat aludni, filmezni, nevetni vagy éppen sírni, megélni, jelen lenni és szeretni!

Az ajándékozás nálunk már nem elvárás alapú, nem vágyunk a nagy ajándékokra. Egy ideje az apróságokat részesítsjük előnyben. Egy meleg ölelés, jóleső szeretetteljes vacsora, közös főzés a konyhában, társasozás vagy éppen koccintás. Idén nem stresszeltem, nem rohangáltam össze-vissza. Szeretek adni, örömet okozni így mindenkinek rendeltem pár apró meglepetést, csakhogy a gyermeki arcokról ne mondjuk le egy-egy meglepetés által. 🙂 Várom az idei karácsonyt, ami más lesz. Csendesebb, de valódibb.

Kellemes Ünnepeket szeretnék kívánni Nektek drága olvasóim! Ne stresszeljetek, ne éljetek az elvárásoknak. Ez most egy kicsit szóljon máshogyan! Legyen ez most kicsit szabadabb, könnyedebb, kicsit sem tökéletes karácsony!

Ha pedig last-minute ajándékötletre lenne szükségetek, az én tippem most itt bújkál 👉 Douglas karácsony

/Ezt a bejegyzést a Douglas Magyarország támogatta. / reklám /

Fotók: Belenyesi Lexi

Bár az élet ismételten bebizonyította, hogy semmi sem kiszámítható – így lehet jobb lenne a terveimet nem időhöz kötni- ugyanis hajlamos vagyok mindent időrendbe tenni és prioritásokat nem kimélve haladni a megtervezett és papírra vetett gondolataim után. Miközben biztos vagyok benne, hogy minden okkal történik. Minden apró kis érzés és helyzet arra az útra visz, amin haladnunk/haladnom kell. Mélyen kezdek abban hinni, hogy minden nehézség és feladat nem ok nélkül érkezik az életünkbe és mindenkinek más a dolga vele. A közhelyeket félretéve sok mindent terveztem év elejére és annyi mindent is kellett elengednem és csak “hagynom a dolgokat és érzéseket”, hogy megtaláljanak. A maguk idejében.

Idejét sem tudom, hogy mikor tudtam ennyit gondolkodni vagy érezni. Abban sem vagyok biztos, hogy ez pozitív, de egyszerűen csak hagynom kell a dolgokat és érzéseket, hogy kibontakozzanak. Nem siettetni semmit, mindent  a maga idejében. Ez számomra a kihívás. Nem is kicsi. Ugyanis szeretem “pörgetni” a dolgokat és kipipálni őket. Akár nyaralásokat is. Most pedig még tervezni sem tudok. Kihívás, feladat. Magammal, csendben maradni. Mit is akar üzenni nekem az univerzum?!

Most éppen vasárnap este van és egy pohár Cuvéet kortyolgatok  az íróasztalom felett és írok. A poszt holnap fog megjelenni. Őszintén? Idejét sem tudom mikor tudtam ennyire kikapcsolni és jelen lenni, mint a mai nap. Filmeztem, végig tudtam nézni egy filmet, nyugodtan. Pokróccal, rágcsával és egy bögre teával. Be is könnyeztem. Istenem…tényleg, nagyon rég éreztem ezt a fajta pihentető érzést.. Otthon. Ez jutott eszembe. 

Számomra a legfontosabb és ilyekor elkalandozok milyen érzés lesz majd egy egész családnak otthont teremteni. Amikor feleség és anyuka leszek. Néha behunyom a szemem és csak álmodzom, ahogy látom, hogy a gyerekem előszeretettel issza a friss narancslét amit reggel facsartam neki miközben a férjem éppen kint sétál a kutyusunkkal. Szerelem, szeretet, békesség. Gondoskodás, figyelem, egészség és biztonság.

Ebben az időszakban is lehet álmodozni, nemde?!:) Szóval az otthon, ami számomra mindennél fontosabb. Egy hely, ahol békére találsz, ahol a zajtól elbújsz és megpihensz. Aura, környezet. Számomra elengedhetetlen, hogy minden este de van, hogy már reggel meggyújtok egy gyertyát vagy párologtatni kezdek, hogy az egész hálószóbát friss és üde illat vegye körül. Jó legyen itt a mostban lenni. Apró dolgok, mint a friss ágynemű vagy a tiszta szoba/lakás/ház. Ezek mind-mind hozzátesznek az ember közérzetéhez.

Most pedig szeretném kiemelni, hogy számomra mi volt az igazán megváltó érzés a mindennapjaimban. Egy új matrac! Ideje már fontolgattam, hogy eljött az ideje lecserélni, mert egy nagyon vékony matracon aludtam, ami így visszagondolva minden volt csak kényelmes nem. Pár héttel ezelőtt rendeltem egy táskarúgos matracot, és mintha kicserélték volna az estéimet és ezáltal a hétköznapjaimat. Egy teljesen új érzést hozott az életembe és ilyenkor jövök rá mindig, hogy az első és legfontosabb pont, mint az otthon kényelme és melege.

A matracot a http://www.favi.hu oldaláról rendeltem és mellé még több terméket is a kosárba “dobtam”. Mandulás gyertyákat, konyhai ételtárolókat, újrahasználható kulacsot is. Mind-mind, ami segít a hétköznapjaimban egy szebb és kényelmesebb otthont teremteni, sok pihenéssel és feltöltődéssel. Most viszont, hogy az időnk nagy részét otthon is töltjük, úgy gondolom, hogy abszolút aktuális a téma. Így csak ajánlani tudom, hogy nézzetek szét az oldalon, mert széles választékkal várnak minket.

---

 

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotók forrása: Pinterest
A bejegyzés reklámot tartalmaz

2014-et írtunk, amikor az első írásaim megjelentek, ebben az évben is sok minden történt velem. Több szempontból meghatározó évem volt. Szerelmes voltam? Talán. Tudtam ki vagyok? Dehogy! De próbálgattam magam és nem féltem felvállalni a véleményem, az érzelmeimet meg csak próbáltam megfejteni, de bevallom őszintén ezek a mai napig nehezen mennek. Sorban kezdtek megszületni a cikkek. A cinizmus, felsőbbrendűség, naivság és ítélkezés mind-mind megtalálható volt az írásaimban. Embereket akartam volna a változásra kényszeríteni, a naiv kis lelkemmel, mert nem értettem akkor a világot. Sokszor a mai napig sem értem, de ma már senkit nem kényszerítek a változásra. Rhona Byrne könyvében olvastam a következő sorokat: “Nemes törekvés másokat változásra buzdítani a jó érdekében, ehhez azonban békén kell hagynod őket, s magadnak kell nemesebbé válnod.”

Teltek a hónapok, az évek és érkeztek a bejegyzések, ilyen címekkel:

-“Férfiaknak az Erős Nőkről”
-“9 különbség nő és lány között”
-“Erős Nők 10 szabálya”
-“Újradefiniálva az ‘ERŐS NŐ'”
-“Miért félnek az erős nőktől a férfiak?”

2014, 2015, 2016, 2017…sorra születtek meg a cikkek és a kedvenc témám kétségkívűl az “Erős Nő” volt. Visszatekintve, egyetlen posztomtól sem válnék meg és jó látni ezt a fajta személyiségfejlődést, ha lehet ezt így nevezni, ahogy az összes évemnek nagy szerepe van, hogy ma az vagyok “aki”.

Minden egyes írásom merőben nagy befolyásoló erővel bírt. Az adott élethelyzetemtől kezdve, az akkori mentális és fizikai állapotomtól. Ha visszaolvasom ezeket a kis szösszeneteket, a mai napig vannak benne olyan mondatok amikkel azonosulni tudok, de olyan is van, amit mai fejjel piros tollal áthúznék, hogy NEM! Egy erős nő nem ilyen. Meg amúgy is, mi és ki az aki erős? Mégis ezek a cikkek hatalmas látogatottsággal bírtak és sorra lettek megosztva, amiért örök hálám Nektek és erre szoktam mindig azt mondani, hogy ne azonosuljatok az összes sorommal. Lehet egy mondat lesz, amit ma “hazavisztek”, amit ma erőként éltek meg.

Mit mondanék ma az erős nőkről? Elsősorban megkérdőjelezném a saját életemet. Voltam nagyon szerelmes leányzó, aki saját magát lejáratva viselkedett de nem érdekelte. Aki felett az érzelmek elhatalmasodtak és kész, vége: nem tudott viselkedni. Voltam kimért nő, aki a Ritzben teázott és csak a “jégkirálynő” jelzőt lehetett akkor használni rólam. Éltem együtt férfival, nem egy évet. Viselkedtem hisztis kislányként (milyen érdekes, hogy a cikkeimben mindig kiemeltem, hogy egy igazi nő, nem hisztizik), majd voltam végzet asszonya. Volt, amikor eltartottak és nem dolgoztam. De várjunk csak egy igazi Nőnek van saját egzisztenciája, nemde?! Remélem érzitek az öniróniát. Volt, hogy visszaengedtem az exemet és nem jártam vele, de mégis megtörtént, ami megtörtént. De egy igazi Nő ha valamit lezár, akkor lezár nemde?! Volt amikor egy egész fenyőfát cipeltem, egyedül nőként, hogy meglepjem vele az akkori páromat, mert szerettem volna mosolyt látni az arcán. Voltam gondoskodó háziasszony, hisztis kislány, hős szerelmes, normális és nem “normálisan” viselkedő lány.

Akkor most vegyük át, hogy pontosan mit is jelent az erős nő. Ugyanis csak egy dologra jövök rá, hogy nem kell kategorizálni. Minden úgy jó ahogy van. Saját magam példáját felhozva: valakinek sok vagyok, valakinek kevés. Valaki látja bennem azt, amit más nem és van aki másban szeretné megtalálni az igazit. Bárhogyan is van, teljesen rendben van.

Egy dologból viszont nem engedek, az a boldogság. Közhelyesen hangzik és nem lehetünk minden pillanatban boldogok, viszont éreznem kell, hogy élek. Magamba szeretném szívni a napot, a levegőt, a vizet és a tüzet. Vágyom a lángra, az életre és a rengeteg mosolyra. Jó úton vagyok. Ki mit gondol rólam?! Ki mit gondol a cselekedeteimről, döntéseimről?! Hidegen hagy, amíg a lelkemben béke és tűz lángol az arcomon meg ott a mosoly. Erős nő ide vagy oda.

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Kép forrása: Pinterest

 

Szombat reggel van, itt ülök a teraszunkon. Itthon vagyok. Lustálkodtam az ágyban. Tudjátok mikor engedtem ezt meg magamnak utoljára?! Régen. Két hete lecseréltem a matracomat, így annyira kényelmes az ágyam, hogy imádok benne lenni. A szervezetem kívül-belül hálás érte. Most éppen süt rám a nap. Sortban és pólóban ülök, miközben a madarak csicseregnek körülöttem és a nap megnyugtatóan tölt. Gyömbéres-citromos teát kortyolgatok. Nem az autóban rohangálva iszom vagy az irodában munka közben, hanem itthon nyugodtan, ellazulva.

Reggeliztem. Nagy betűkkel kiemelném: TOJÁSRÁNTOTTÁT csináltam. Nyugodtan. Kettő tojásból, feta sajtot olvasztottam bele, tegnap a Lidl-be vettem gyönyörű fodros kelt és azt ettem mellé, szárított paradicsommal. Egy pár szelet uborkát is vágtam hozzá. Ezt mind nyugodtan fogyasztottam el, anélkül, hogy bárhova siettem volna. Most nem sietek sehova. Lett volna sulim, de este írtam az oktatóimnak, hogy elővigyázatossági okokból, szeretnék itthon maradni. Így ez a hétvégém most más lesz, mint az előző hónapoké. Kicsit nehéz volt ezt elengedni, lemondani, hogy nem leszek ott, de ezt éreztem felelős döntésnek. Így elengedtem. Ma nem leszek ott, ma itthon leszek. Sétálni fogok, filmezni, olvasni és pihenni.

Lelassulni, megpihenni, újrakezdeni. Valamiről lemondani. Nem harcolni, elfogadni és újragondolni. A szobámban van egy álomtáblám. Rómát terveztem, ezt meg azt akartam és készen álltam arra, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy a “céjaimat” kipipáljam. Most csak mosolygok ezen a táblán. Hiszen nem uralhatok mindent, igazából nem uralok semmit. Egy porszem vagyok. Létezhetek most tervek nélkül?! Lehetek most egy olyan lány, aki csak olvasni szeretne?! Megnyugtat, jót tesz nekem a friss levegő. Most eszembe jutott egy pillanat a Szerencsecsillag című filmből, amikor Logant meghívja vacsorázni a kisfiú és hozzáteszi, hogy persze abban az esetben csatlakozzon, ha nincs más terve. Logan pedig a legnagyobb lazasággal jelenti ki, hogy nem is tudja mikor volt utoljára bármilyen terve, így örömmel elfogadja a meghívást.

Nyugalom, csend, béke. Egy pohár vörösbor, popcorn és jó film. Változás történik,  minden rendben lesz. Értékrendek. Visszafogottság, csend. Szavak, amikkel azonosulni tudok. Azt hiszem most van min gondolkodni, hogyan tovább. Kell nekünk a kapzsiság, énközpontúság, halmozás?! Akarunk egy olyan világban élni, ahol az önös érdekek a legfontosabbak? Természet. Tisztaság, megfontoltság. Hogyan tovább? Azt hiszem most kicsit elhalkulok és megyek tovább olvasni. Ennyit szerettem volna. Szép hétvégét Mindenkinek.

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotó: Pinterest

 

 

 

Ha hiszed, ha nem ezt a receptet imádni fogod. Kolléganőim inspiráltak az elkészítésében, egy kicsit formáltam rajta a saját ízlésem szerint. Fogadd sok szeretettel és várom a visszajelzésedet. Szuper étel vacsorára, de akár egy jóízű irodai ebéd is lehet belőle. Zárjójelben megjegyzem, hogy akár nagyobb adagot is készíthetsz belőle, így akár két napig is eláll, így nem kell mindkét nap főznöd, ezzel is megkönnyítve a dolgot,, időt szabadíthatsz fel.

 

 

Hozzávalók: 

-vörös bab 

-paradicsomszósz 

-csemegekukorica 

-étcsokoládé (85%-at használtam)

-hagyma

-fokhagyma

-kókuszolaj 

-fahéj 

-só 

-paradicsom

-chili 

-petrezselyem

-barna rizs 

 

Elkészítés: 

Nem írtam arányokat, pontos mértékeket, ugyanis mindent érzésre készítettem el. Első körben felvágtam a hagymát, majd a fokhagymát és kókuszolajon pirítani kezdtem. Ezalatt felkockáztam a paradicsomot és hozzáadtam a paradicsomszószt, majd megsóztam és a fűszerekkel gazdagítottam az ételt: jöhetett a  fahéj, chili. 

Egy lábasban vizet öntöttem és amikor forrni kezdett, beleraktam a barna rizst és egy kis tengeri sót is adtam hozzá. Nagyjából 10-12 percig főztem a barna rizst. Te elkészítheted akár fehér rizzsel, bulgurral is, ahogy jól esik amit előnyben részesítesz. 

Közben megmosom a babot, kukoricát és nagyjából 8-10 perces főzés után, amikor az ízek kezdenek jól összeérni, beleöntöm a babot majd a kukoricát és erre rá mehet az étcsokoládé. Hagyd beleolvadni és alacsony lángon még pár percig főzzd majd friss/vágott petrezselymet szórj rá vagy koriandert. Ezután kész is az étel a tálalásra.

  

 

Jóétvágyat. 

Egy ideje szingli vagy? Hiányzik, hogy valaki melletted aludjon és hozzá tudj bújni akár éjszaka közepén is?! Esetleg három éve ilyenkor az esküvődet tervezted, most pedig úgy érzed soha nem fog ez beteljesülni?! Vágysz egy társra, egy férfira, valakire aki valamilyen érzést tud adni neked?! De milyen azaz érzés?! Szeretnél boldog lenni?! Szeretnéd, hogy boldoggá tegyenek?! Hiány? Üresség? Nyugalom vagy pánik? Rengeteg érzés keveredik nőkben és én mindig nyitott szívvel hallgatom a történeteket és sokszor azt is érzem, hogy már pánikszerűen is magukhoz húznának bárkit csak valamilyen érzéssel aludjanak el ma este. Senki és semmi felett nem szeretnék ítélkezni, -én is volt amikor nem találtam magam- és remélem ez az üzenet, amit itt szeretnék adni, nem fog oktató jelleggel megszületni. De úgy érzem most írnom kell erről.

Hölgyeim, engedjük el a társadalmi nyomásokat. Ki, mit, merre és hány éves. Engedjük el, hogy a képzeletünkben, mi fogalmazodótt meg. Úgysem az fog történni, amit elterveztünk. Jönni fog a csavar és a legváratlanabb történetek fognak megszületni, ha magánéletről van szó. A karrierünket és az életünket építhetjük úgy, ahogy akarjuk. Ezek azok a dolgok, amik fölött hatalmunk van. A karriernél, önmegvalósításnál lehetünk motiváltak és lehetünk tervekkel tele de a magánéletünket jobb ha a sorsra bízzuk és felkészülünk arra, hogy nem úgy fognak alakulni a szálak, ahogy azt mi a nagy könyvben megírtuk. Kis kanyarok, nagyobb útkeresések és váratlan események sokasága. Persze ez sem fekete-fehér, de ez az eddigi tapasztalatom.

Szóval mi lenne, ha félretennénk az elméleteinket és az életünkre fókuszálnánk? Mi lenne ha arra figyelnénk, amit valóban a kezünkben tudunk tartani?

Egyre kérnélek Titeket, ne pánikoljatok. Engedjétek el, hogy “mi lett volna ha”. Nincs ilyen, minden úgy van, ahogy lennie kell. Mi történne ha ameddig ez a gondolat megfogalmazódik benned, már fogod is az edzőcipődet és mész egy nagyot edzeni, hogy a “mi lett volna ha” helyett gyönyörű lapos hasad legyen és nagyobb önbizalmad?! Mi lenne ha most inkább arra figyelnél, hogy építsd magad?! Itt van most az időd, hogy 100%-ban fejleszd magad. Nem érdekel hány éves vagy. Nem érdekel mit tartasz cikinek és mit nem. Kezdj neki még ma és legyél jobb, mint aki tegnap voltál. Fejlődj. Ne mások miatt, saját magad érdekében.

Mosolyogjatok, nagyon sokat. Mind gyönyörűek vagytok. Legyetek büszkék arra, hogy most egyedül is megálltok a két lábatokon és csodaszépen fejldődtök. Higyjétek el ez mind megtérül. Minden egyes edzés, munka, terv, motiváció, erő amit adsz az visszatér hozzád. Mosolyogj, hogy szép vagy. Mosolyogj, hogy boldog vagy. Legyél nagyon de nagyon büszke magadra, ha kiléptél valamiből ami nem volt egészséges és most szépen rakod össze az életed. Dicsérd meg magad, hogy karrieredben kapod az elismeréseket. Öleld át a lelked, ha anyaként ma nem a sirdogálást választottad, hanem a gyerekeiddel nevettél egy nagyot a vacsoránál.

Bármi is az ok, ha most egyedül vagy, bármi is a történeted: NE PÁNIKOLJ. Minden szépen összeáll és kopogtatni fog, ne keresd. Jön.

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotó forrása: Pinterest

Milyen az írás? Veszélyes. Milyen a szövegírás? Veszélyes. Mindenben érzelmek vannak. Gondoljunk bele, ha nem írnánk és ha nem éreznénk akkor a világ sokkal üresebb hely lenne. Könyvek, versek, zenék és filmek nélkül maradnánk. Miért ne írhatnék?!

Akkor bele is kezdenék. Azt hiszem túl vagyok rajta, lehet nem. Ki tudja? Ki mondja meg nekem, mikor vagyok önazonos és mikor vagyok hiteltelen?! Talán a tekintetem, amit nem mindenki érthet. A szemeim kifejezőbbek a szavaimnál.

Elengedni. De mégis, hogyan?! Nem tudom. Ezek csak érzelmek, amiket sokszor nem is akarok megfogni. Nem is szabad. Csak élni, úgy ahogy. Menni és nem keresni. Magunkat adni és nem rágörcsölni. Nevetni még akkor is ha néha beszúr az oldalunk. Sírni, ha könnyít a testünkön-lelkünkön.

De a nagy kérdés: milyen a szerelmed vagy azt az embert, aki egykor mindenedet jelentette vagy jelenti a mai napig is (ki tudja? én nem, az biztos) másik nő mellett látni? Látni, ahogy megöleli, megcsókolja és szépen lassan szeretni kezdi. Ahogy szépen lassan magáévá teszi. Ahogy az illatát megszokja és elkezdheti jobban szeretni, mint amit rajtad érzett. Ahogy az arcát megfogja és a zöld szemek helyett, most valami más várja. Reggel, amikor kinyitja a szemét egy aranyos lány fogadja, mert biztos vagyok benne, hogy jól választott.

Bizalom. Bízni abban, hogy jól döntött. Bízni abban, hogy ebben ő boldog lesz és bízni lassan abban is, hogy én is boldog leszek. Nem harcolni, engedni. Nem a fájdalmat őrizni, hanem messziről szeretni. Igen, tépte ő rendesen a szívem. Igen, téptem én is. De kik vagyunk? Emberek. Csak és kizárólag emberek. Nem haragodhatunk egymásra. Elég annyi, hogy próbáltuk. Ő vagy én jobban, nem tudhatom. Nem is akarom. Engedni, hogy ezek az érzelmek, amikor kavarognak bennem, szépen lassan a helyükre kerüljenek.

Már nem tudnék féltékenykedni vagy bántani. Régen még ment, mert kislány voltam. Azt hiszem ezért nem érdemes rám haragudni.  Talán kezdek felnőni és érzem azt a nagy eshetőséget is, hogy csupán emberek vagyunk.

Szeressen. Jobban, mint bárki mást. Legyen boldogabb, mint bármikor. Húzza magához és mélyen imádkozom, hogy élete szerelmével legyen dolga. Mélyen belül hiszem, hogy ez az ő karaktere, szerelme akit most ölel, akit ebben a pillanatban is magához húz és csókol. Az illata, a bőre, a teste, a haja és a tekintete. Minden legyen az övé, az élet és a boldogság egyaránt. A nap az ő oldalán van, mert megérdemli. Miért ne érdemelné meg?

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotó forrása: Audrey Hepburn, Pinterest

 

Egyedül vagyok, kényelmesen. Ruha nélkül az ágyban, a saját szabadságommal. Érzem a reggelt, a friss levegőt. Most valami új érkezik, lassan-szépen oson, közeledik. Az arcát mintha láttam volna valahol, de a lelkét még nem ismerem. Felállok és kinyitom az ablakot majd visszafekszem az ágyba, óriási pokrócomat magam köré tekerem. Érzem ahogy a csípős, januári levegő beáramlik a szobába. Mosolygok. Más vagyok.  

Most biztosan valamilyen kis önelégült leányzónak gondolnátok, de mosolygok, mert más vagyok. Az a jó ha ezt mások mondják rólam és nem én magamról, ugye? De akkor miért írom le ennyire tisztán és miért merek ilyen nagy szavakkal dobálózni, több ezer ember előtt?! Talán mert egy meggondolatlan ember vagyok, de akkor is más vagyok. Ez a másság pedig nem kelhet mindenkinek, ez a másság valakit frusztrálhat, sőt egyenesen más karjaiba is lökhetek embereket, de akkor is más vagyok. 

Mint egy dacos kislány úgy viselkedem nem igaz? De most ebben a pillanatban, minden vagyok csak dacos nem és a kislányi énem is hátul kullog valahol. A női énem feltesz egy kérdést magának: Maradhatok-e hű ebben a világban?! Választhatom-e a tisztaságot vagy inkább mocskoljam össze a lelkem-testem abba temetkezve, hogy emberből vagyok?! Ha vonzana ez az életstílus biztosan ezután szaladnék. Kicicomzáva játszadoznék, talán be se mutatkoznék, flörtölnék. Nem szelíden, csúnyán, taktikáznék. Szíveket törnék össze és egy igazi bohóc lennék. Megtehetném. Most talán megint önelégült lánynak gondoltok, nem igaz?! 

A kérdés még mindig az, hogy maradhatok-e hű egy olyan világban, ahol szinte már elvárás lett más történetekbe belerondítani vagy éppen jobbról-balra hamis történeteket mesélnünk, hogy így vagy úgy de előrébb jussunk a saját sorsunkkal?! A helyzet tisztázatlan, de nézünk csak a pohár fenekére. Emberek vagyunk mind, ez tény. Esendőek vagyunk, ez pedig egy másik tény, de a tartást mi adjuk magunknak. Mi öltöztetjük fel reggel a testünket, de a lelkünket nem kell egy nagy bundába takarni, maradjon csak meztelen. Láthatunk és fogunk is szörnyűségeket látni, de mi magunk lehetünk a kivételek. Nehezebb, mint beolvadni. Sőt, sokszor egyedül is maradhatunk, de bárki-bármit mond tisztalelkűnek maradni egy olyan világban, ahol a hűtlenséget úgy adják, mint a csábítás erejét, veszélyes. Más vagyok? Más vagyok. 

-részlet-

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotó: Audrey Hepburn, Pinterest

 

 

Mostanában sokszor érzek kisebb-nagyobb hullámokat a lelkemben és én ezt nem is tagadom. Nem akarom titkolni, hogy vannak nehezebb napjaim, amikor az érzéseimmel is tudok vívódni vagy éppen elterelődik egy pár órára a fókuszom és könnyekben török ki. Valamiért most egy kicsit érzékenyebb időszakon megyek át, de nem bánom, mert ez is tanít és ad. Ilyenkor erősebben oda figyelek  magamra, legalábbis igyekszem. Meg is szeretném osztani most Veletek, a jól bevált SELF CARE elfoglaltságaim, amik mindig jól esnek a néha megfáradt lelkemnek és ezzel együtt a testmnek:

1.Minden reggel megiszom két pohár vizet, ez tényleg elmaradhatatlan. Ha sietősben vagyok, akkor csak felkapom az üveget és a kocsiban iszom meg a reggeli vízadagomat. Olyan jól esik a hidratáltság.

2.Bár szeretek smink nélkül lenni, minden reggel sminkkel indulok munkába. Ez is egy kis rutinszerű nyugalmat ad nekem. A smink előtt bevált szokásom, hogy alapozó előtt, szépen áttörlöm micellás vizzel az arcom majd egy hidratáló krémmel készítem elő az arcomat a sminkeléshez. Fontosnak tartom a higéniát és a megfelelő ápolást, főleg ha a bőrünkről van szó és természetesen az esti arctisztítás is kulcsfontosságú pont nálam.

3.Miközben ezeket a sorokat írom Nektek, mellettem sütis illatú gyertya ég, ami az egész hálószobámat elárasztja és forró fahéjas-narancsos teát kortyolgatok. A tea-gyertya kombináció nálam az otthont jelenti.

4. Bár sokat pörgök és igyekszem produktív lenni mindennap, ott vannak azok az órák vagy fél napok, amikor azt érzem, hogy most szeretnék egy kicsit “elvonultan” feltöltődni. Ilyenkor jól esik több órán keresztül regényt olvasni, jól esik egy kicsit csendben lenni, mégha csak egy órára is. Soha ne sajnáljátok magatoktól ezeket az időket, mert valóban aranyat érnek.

5.Különböző testvajakkal és testápolókkal szeretem kenegetni magam. Általában ez az esti program is, hogy mielőtt lefekszem aludni szépen bekenem a talpam, a kedvenc kókuszolajos-levendulás lábkrémemmel majd a shea vajas testáplómmal is szépen átkenem a bőröm.

6.A kényelmes alvásról: 6 naponta friss ágyneműt kell húznom, mert rajongok a friss és tiszta ágyneműért és mindig ruha nélkül alszom. Olyan kényelmes és szabad érzést ad.

7.Hetente veszem elő a Deliciously Ella albumait. Imádom a fotóit, gondolatait, ételeit. Nagy bakancslistás álmom volt eljutni a Delibe, ami Londonban található. Elmondani nem tudom mennyire tetszett és milyen jól éreztem ott magam. A három napos londoni kiruccanásomnál kétszer is nála ettem és szinte mindennap gondolok arra, hogy milyen jól esett a céklás latte vagy az avokádókrém Ella módra. Szóval nekem az albumai és az oldalai azok a forrásaim, ahol mindig kapok jó energiákat és feltöltenek.

8.Séta a természetben és közben csak nézelődni.

9. Reggeli. Kelj fel korábban és készítsd el a kedvenc reggelid. Avokádó toast, citrommal és borssal vagy zabpehely banánnal és mogyoróvajjal. Friss menta tea, két pohár víz. Csak ülj le és egyél. Ne nyúlj a telefonodhoz csak élvezd a reggelid.

10. Naptárak és füzetek szerelmese vagyok és szinte mindig-mindent szeretek feljegyezni. Nem tudom elmondani hány naplót írtam már tele és mennyi kis jegyzetem van. RENGETEG. A mai napig minden apró kis részletet feljegyzek: legyen szó arról, hogy mikor dolgozom vagy arról, hogy mi volt a legnagyobb dolog számomra, ami a héten történt velem. Nincs olyan kis részlet, ami ne lenne számomra fontos. Mellette pedig vezetek vizualizációs naplót és hálanaplót is. Ezek mind-mind jót tesznek Nekem.

---

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotók: Pinterest

Nem vagyok és nem is leszek hipokrata, de mindennél jobban hiszek abban, hogy az egészségünk valóban a legnagyobb befektetés. Így tartom a 80/20-as szabályt, ami néhol átugrik akár a 90/10-es arányra is. Ennek igazából az a lényege, hogy nem vonok meg magamtól semmit és nem is szeretem magamat kategorzálni. Nem vagyok vegán vagy vegetáriánus, de az tény, hogy 90%-ban növényi eredetű az étkezésem. Húst egyáltalán nem fogyasztok, de van amikor jól esik egy lazac friss kevert salátával este vagy ahogy a sajtot sem vontam meg magamtól 100%-an.

Tejből csak növényi tejet tudok fogyasztani, illetve halat is nagyjából félévente egyszre kívánok, de akkor nem vonom meg magamtól. Nincs nálam olyan, hogy “csaló nap”, mert az egyensúlyra törekszem és figyelem a testem és a lelkem. Nincs egy olyan diéta amit követnék, mert szeretek jókat enni és jókat futni így ez a kérdés abszolút egyensúlyban van. Ha úgy érzem egyik nap sok volt a szénhidrát vagy érzem, hogy egy kicsit “tele” vagyok, akkor a másik nap egy nagy futással “rakom vissza” magam az utamra és egész nap könnyű zöldeket, gyümölcsöket, grillezett zöldségeket fogyasztok.

Nekem ez abszolút bevált és nagyon jól érzem magam így a bőrömben. Sok-sok szuper alternatívát is igyekszem Nektek bemutatni, mert tényleg annyi sok szuperélelmiszer van, amit szívvel tudok ajánlani és a közérzetetek is jobb lesz. A 80/20-as szabály arról is szól, hogy azt a 80%-ot senki ne úgy teljesítse, hogy nem szeret enni. Pont az a lényeg, hogy az evés egy élvezet, amivel tápláljuk magunkat és a lelkünket is csak vegyük magunkhoz a megfelelő alkotóelemeket. Szóval hoztam Nektek most egy zabkása receptet, amit 5 perc alatt elkészíthettek és rajta marad a reggeli menün, mert annyira finom és ebédig tartó lendületet ad.

Elkészítése:

1. Másfél bögre zabot öntsünk egy edénybe és adjunk hozzá 3 bögre rizstejet (bármilyen más alternatíva is jó hozzá: kesutej, víz, zabtej, kókusztej, mandulatej).
2. Közepes lángon kezdjük el főzni és adjunk hozzá egy kis fahéjt.
3. Eközben a fagyasztott málnát (én fél bögre málnát használtam) öntsük egy kis edénybe és adjunk hozzá 5 evőkanál vízet és közepes lángon, engedjük fel. Így készül nálam a málnaszósz, édesszájúaknak mehet bele egy kis juharszirup is.
4. Ha a zabkásánk kész (4-5 perc elég szokott lenni) egy tálba öntjük és ráöntjük a málnaszószt, majd egy kis mogyoróvajjal és kókuszchipssel dobjuk fel a végeredményt.

Jóétvágyat!

---

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotót készítette: Perepelica Claudia