Hányszor hallottam a “na én megmondtam” vagy “inkább így-úgy-amúgy csináld” megjegyzéseket vagy az okoskodásokat, a rossz indulatú megjegyzéseket de szép számban voltak jóindulatú és építő jellegű kritikák is. Egy biztos: nem szükséges megfogadni.
Az emberek hajlamosak a saját félelmeiket áthárítani, a saját tapasztalataikat egy biztosításnak tekintetni. Ha neki így sikerült, akkor neked se sikerülhet jobban. Az emberek többsége a szavak mestere és a tettek helyett csak a szájuk nagy. Nem szeretnék senkit megbántani, de hatalmas változásokon mentem át és úgy érzem egy dolgot nagyon jól csináltam: nem hallgattam senkire csak a belső hangomra.
Ha visszamenőleg hallgattam volna az emberek véleményére, akkor valószínűleg most nem létezne ez a blog, mert: “Nézd már hányan próbálkoztak és nagyon kevés embernek sikerült valami maradandót alkotnia”. Mára pedig főállásban csinálom és folyamatosan fejlődik az én kis szeretett oldalam. Ha meghallottam volna azokat a gondolatokat, hogy: “egyetemi végzettség nélkül, sehova nem fogsz tudni eljutni” akkor valószínűleg nem mertem volna nagyobbat álmodni és csak és kizárólag az egyetemre fókuszálnék és a mai napig fogalmam sem lenne, hogy mivel szeretnék foglalkozni. (Egyébként lassan diplomázom, szóval a validáció kedvéért én is elvégzem egy felsőoktatási intézményt.) De az életemnek nem egy meghatározó része az egyetem.
Ha hallgattam volna mások véleményére, akkor valószínűleg, most nem költöztem volna össze a párommal, hiszen: “nem is vagytok olyan sok ideje együtt, minek vágsz bele” míg jelenleg úgy érzem, a legjobb döntést hoztuk meg. Ha mindig apukámra és anyukámra hallgattam volna, akkor valószínűleg most nem a saját életemet élném, hanem az ő vágyaikat teljesíteném. Talán ezért is van sokszor, hogy nem felhőtlen a viszonyom az édesapámmal. Más jövőt képzelt el nekem, én meg voltam és vagyok annyira önfejű, hogy a saját életemet élem.
Ha most azt mondanám valakinek, hogy pár éven belül nemzetközi szintet fog lépni a blogom és a legnagyobb márkákkal fogok együtt dolgozni, többen nem hinnének bennem. Ha pedig mások félelmeinek és kételyeinek élnék, akkor csak visszafelé lépkednék. Ezt most azért írtam le ennyire nyersen, mert úgy gondolom legtöbbünket gátolnak az elvárások és a kételyek és nem utolsó sorban más emberek véleménye.
Az élet számomra édeskevés, hogy reggeltől estig dolgozzak egy olyan munkahelyen amit nem élvezek vagy bújjam a könyveket amiket nem is akarok olvasni. Az élet sokkal több, mint hogy kifizessük a számlákat és lefeküdjünk aludni. Az élet tele van élettel és élménnyel. Így mertem nagyot lépni és belevágni olyan dolgokba, amitől lehet az elején remeg a lábam de egyre biztosabban fogok lépkedni azon az úton.
Így ez csak egy apró üzenet szeretne Nektek lenni, hogy merjetek nagyot álmodni és ne érdekeljen mások véleménye. Ne érdekeljen kinek mi a véleménye, ha úgy érzed ezt akarod csinálni akkor csináld. Válaszd a támogató embereket, akik melletted vannak és bátorítanak és segítenek, hogy nagyobb és nagyobb szinteket lépj meg. Az élet minden egyes területén. Kezdj el úgy élni, ahogy mások nem mernek. Tanácsok hallgatása helyett, pedig élj!
Perepelica Claudia
Spirit Village 
Elég jól sikerült eljutni a függetlenség szintjére. Ehhez szeretnék gratulálni. Amit írsz, hasznos lehet rengeteg embernek.
Én azonban azon véleményen vagyok, hogy van még ennél is feljebb: a kölcsönös függés szintje. Amikor vagy annyira bölcs, hogy belátod, emberből vagy, annak minden előnyével és – valljuk be – hátrányával is. Senki sem tökéletes. Én sem. Te sem. Számtalan hibát követtünk el mindannyian életünk során, és rengeteget fogunk még elkövetni. Az ezt csökkentő fejlődés a tanulásról szól. Meg kell érni egy újabb szinttel, hogy ne csak a sajátjainkból, de mások hibáiból is tudjunk készségesen és nyitottan tanulni.
Persze, vannak az okoskodó, kritizáló emberek, akiknek igazából saját magukkal van gondjuk. De ahogy írtad az elején, állhat mögötte jó szándék is. Különösen szüleink esetében gondolom igaznak azt, hogy csak és kizárólag a legjobbat akarják nekünk. Ez az amit észre kell venni, s így már nem fogunk kapásból elzárkózni a tanácsok elől, hanem van időnk s lehetőségünk végiggondolni annak tartalmát, mérlegelni s végül dönteni.
Remélem, sikerül hozzájárulnom a fejlődésedhez. Hajrá és kitartást kívánok álmaid megvalósításához!