Tegnap az egyik barátnőmmel beszélgettem, aki már jó pár éve ismer. Hosszas beszélgetés után, arra jutottunk, hogy teljesen megváltoztak a gondolataim. Legalábbis a szerelemről. Aztán ezen egy kicsit mélyebben is elgondolkodtam. Valóban, igaza van. A szerelemről teljesen pozitív véleményem született és eddig amit sokszor “háborús övezetnek” gondoltam, jelenleg a béke szigete lett. Ahova mindig jó hazamenni és aki mindig vár és ahol teljesen önmagam lehetek.
Az Ádámon kívül még egy hosszabb kapcsolatom volt, szóval ha számokban és strigulákban nézzük, akkor valóban nem vagyok tapasztalt. Ha pedig az életemet, a kapcsolataim intenzív hullámait, élményeit nézzük akkor elég tapasztaltnak érzem magam. Úgy gondolom lehet valakinek egy kapcsolata volt vagy van, de sokkal több érzelmet élt át, mint akinek havonta más fordul meg az ágyában. Mielőtt félreértenétek nem ítélkezem csak ez a személyes véleményem, hogy a tapasztalatot felesleges számokban mérni. Érdekes, hogy most először érzem igazán azt, hogy szerelemben élek.
A szerelmet véleményem szerint rengetegszer érezhetjük. Általában pillanatok, amik jönnek majd mennek. Viszont a szerelmet sokan összekeverik a szenvedéssel és a birtoklással. Sokan (és egy fél egy éve én is) úgy gondolják a szerelem szenvedés és siránkozás. Szerelemben lehet törni majd zúzni, ordibálni a másikkal vagy kereteket szabni. Azt gondolják a szerelemben nevelni kell egymást és egymásnak korlátokat szabni. Sokan és köztük én se mindig vettem észre, hogy nagyon nem jó helyen vagyok. Nagyon nem jó helyen kerestem a szerelmet. Éreztem belülről, hogy szenvedek de azt hittem ezt érdemlem. Aztán a sors fintora, hogy megkaptam azt az embert az életembe aki a társammá vált pár hónap alatt.
Az elején hárítottam és féltem beengedni, de az ösztöneimnek nem tudtam nemet mondani. A lelkemet simogatta és a vonzódásom csak erősebbé vált. Szeretnék elmesélni egy példát: Dohányoztam. Viszonylag sokat és mindig is hányingerem lett, de az istenért sem voltam képes letenni azt a fránya cigarettát. Függtem tőle és birtokolni akartam és csak szívtam, de már azt sem tudom miért.
Egyik pillanatról a másikra kikerült az életemből és lassan fél éve dobtam ki azt a vackot. Sokáig féltem, hogy mi lesz nélküle mi lesz ha majd megkívánom ha akarom és nem kaphatom meg. Mindig megkaphatom csak a szervezeteimen kívül a lelkemet károsítottam meg. A dohányzás olyan, mint egy rossz kapcsolatban lenni. Függsz tőle, sokszor kifogásokat keresel, hogy miért nem teszed le vagy hagyod ott de mindig megijedsz tőle. Miért is?! Mert a szabadságod az ára. Többet nem leszel fogságban.
Valóban úgy gondolom, hogy aki a szabadságot választja az a boldogságot. A szerelem pedig a legnagyobb szabadságot és boldogságot adja az életben. Beleszeretni a jóba… Sok férfi aki fél férfi lenni, nem meri boldoggá tenni a nőt. Sajnos a komplexusaik irányítják őket. Észre lehet venni, hogy túlságosan sokat foglalkoznak magukkal, rettentő indulatosak és az életben nem találják magukat. Másokhoz viszonyítják magukat és képtelenek elviselni ha egy nő sikerre orientált. Helyette saját maguk alatt akarják tartani, szabályozni szeretnének és tiszteletlenül bánnak a “szerelmükkel”. A nőknél is jelen van a hasonló “program”. Ezek azok a kapcsolatok, amik egy idő után tönkremennek, mert az egóra épül a szeretet helyett. Hozzuk meg a változást…
Azt a változást, hogy beleszeretünk a jóba. Lehet idő kell hozzá, de mindig jobb egyedül, mint egy felszínes vagy rossz kapcsolatban. Ha valami elromlik akkor javítsuk meg, de ketten és ne egyedül. Ezekhez a dolgokhoz mindig kevés az egy ember.
Szóval igen…Megváltozott a szerelemről alkotott véleményem. Mivel befogadtam a jót és elengedtem ami nem volt jó. A szerelem akkor szerelem ha egymást feljebb és feljebb szeretnétek tolni a boldogságba. Egy szerelem önzetlen, mert önző is. A kellő paradoxonjával. Jót tenni a másiknak és kényeztetni, odafigyelni rá. Ha szeretve vagyunk és szeretünk, kinyílunk. Egyre szebben virágzunk és haladni kezdünk az élet számos terültén. Úgy gondolom, hogy kapcsolatok terén nem szabad a másikat hibáztatni ha valami nem működik. Egyszerűen ti ketten, nem működtök együtt jól. Ha valakivel jól működtök, az valami fantasztikus érzés. Amikor elfogadjátok egymást és jobbá varázsoljátok a napokat és ami a számomra a legfontosabb, hogy közösen építeni tudjunk.
A veszekedéseket felváltja a kommunikáció. A féltékenységet felváltja a bizalom. A háborút felváltja a béke. Amikor Ádámra nézek, a férfit látom magam előtt akinek kitudom mondani teljes szívemből, hogy szeretem. Akire fel tudok nézni, akit ismerek és aki nélkül jelenleg elképzelni sem tudom a napjaimat. Feltöltjük egymást, kihozzuk egymásból a jót (legalábbis igyekszünk). Nem szeretnék többet mesélni róla, mert a végén nehogy Ti is beleszeressetek (hahahaha). Viccet vagy nem viccet félretéve, ha a jót választod az életeden át akkor mindig a napsugár felé fordítod majd az arcod. Így hiába esik az eső, tudod, hogy mindjárt kisüt a nap.
…és végszónak pedig egy érzés ami teljesen új számomra: az összetartozás. Amikor bármi van, Ti ketten mindig összetartotok és az egyik legszorosabb kötelékké vált a ti kapcsolatotok. Néha számomra is érthetetlen, de ezek is az ösztöneinkből jönnek. Összetartozunk.
Perepelica Claudia
Spirit Village 