A kezdeményezést magát, nem biztos, hogy be kellene mutatnom. Lényegében a cél az volt, hogy megtapasztald milyen a kapcsolatod önmagaddal és az életeddel, alkohol nélkül. Mennyire hiányzik az életedből és a társasági szokásaidnál mennyire tudod kizárni az alkoholt. Én viszont szeretném a véleményemet leírni , illetve egy más szögből megközelíteni a “száraz november” kezdeményezést.
Soha nem hittem abban, hogy valamit jó tiltani vagy kizárni. Főleg nem ha valaki mástól teszed ezt függővé. Így elmesélek egy kis történetet, az én történetem a dohányzásról. Megközelítőleg , úgy három évet dohányoztam, de nem rendszeresen. Mindig is undort váltott ki belőlem a nikotin és a dohányfüst, de mégis megpróbáltam magam rászoktatni. New Yorkban voltam és kislány fejjel úgy gondoltam a cigizés egy nagyon menő szokás és gyorsan beakartam illeszkedni. A fél családom kint él és van két unokatestvérem, az egyikük annyi idős mint én. (Képzelhetitek 17-18 éves fejjel bekerültem egy csupa fiúból álló kis csapatba és bár szerettem az angolt, nem mindig mertem megszólalni.) Szóval így kompenzáltam és abban a hitben voltam , amint hazaérek a hosszabb vakációmból , otthon rögtön leteszem. Persze ez nem így történt, mert valami fura okból kifolyólag itthon is úgy gondoltam akkor, hogy most valamiért “menőbb” vagyok. Ittam reggelente a lattémat , óriási sállal a nyakamban, vörös rúzs és az a fránya cigi(valami igazi sikkes francia nőnek éreztem magam és most ér nevetni). Megkezdődött az agymosás, egy olyan agymosás ami több évig is kitartott nálam. Voltak szünetek, hosszabb hetek vagy több nap is amikor egyáltalán nem cigiztem, de valahogy mindig visszajött hozzám a kis “ördög barátom”.
Aztán egy évre rá, jött az első nagy szerelmem, aki szó szerint nem bírta elviselni, hogy cigizem. Az első randink a Normafán volt és emlékszem ráakartam gyújtani, de nagyon csúnyán nézett rám. Mivel valahol már akkor is tudtam, hogy ez egy “hosszabb távú dolog” lesz, így jó benyomást akartam kelteni, így végül nem gyújtottam rá. Aztán összejöttünk és jött a nagy ördögi kör. Ő utálta és sok mindent bevetett, hogy ne gyújtsak rá. ( A szeme láttára a másfél év alatt, kb. kétszer-háromszor gyújtottam rá és akkor is azért, mert felakartam idegesíteni, mert valamiért mérges voltam rá.) Közölte, hogy nem csókol meg, ha cigizem és jöttek a hasonló dolgok. Volt amikor beszélgetett velem, hogy minek meg miért, de én minél jobban kívántam annál inkább utálta. Közben, ha teljesen őszinte szeretnék lenni akkor én mindig is gyűlöltem a cigarettát. A mai napig azt állítom, hogy aki azt mondja szereti a cigarettát az hazudik. Leginkább önmagának. Ez egy függőség , aminek hatalmas ára van. Természetesen most nem szeretnék elkezdeni beszélni a dohányzás káros hatásairól, de ha valaki a fejébe vette, hogy leakar szokni az könnyen le is fog. Ajánlom ezt a könyvet: Allen Carr – Leszokni a dohányzásról? Így könnyű!
A lényeg, hogy hiába mondja meg valaki vagy próbálják neked megtiltani nem ez az út. Visszagondolva azért nagyon jó érzés, hogy többen nem támogattak és próbáltak hárítani a cigizéstől. Azt mondják, hogy soha ne mond, hogy soha de én nem tudnék olyan férfival együtt lenni aki dohányzik. Annyira nem vonzó , sőt inkább taszító. Így eltudom képzelni, milyen kiábrándító lehettem férfi szemmel amikor dohányoztam. Ne értsetek félre ez csupán az én véleményem.:) De ezekre a dolgokra magamtól kellett rájönnöm. Nagy mosollyal jelenthetem ki, hogy hivatalosan is a nem dohányzók körét erősítem és visszagondolva nem is értem magamat, hogyan gyújthattam rá valaha is.
Mindig próbáltam megmagyarázni. “Csak akkor dohányzom, amikor iszom vagy amikor ideges vagyok” vagy “Ha társaságban dohányoznak akkor muszáj rágyújtanom” és még sorolhatnám. Most pedig semmilyen körülmény között sincs szükségem rá. Olyan jó érzés, hogy finom illatom van és soha nincs füst szagom. A szervezetem is rettentő hálás lett érte és amióta nem dohányzom , kiegyensúlyozottabb is lettem. Mivel én uralom a testem és a cselekedeteim és nem függök a nikotintól.
Hogyan kapcsolódik ez a bejegyzés a száraz novemberhez? Úgy, hogy szerintem a legfontosabb, hogy odafigyeljünk magunkra. Nem szeretnék oktatósat vagy anyásat játszatni, de megfigyeltem, hogy a barátaim körében is teljesen elfogadható dolog, hogy hetente a sárga földig leisszák magukat. Van akinél ez akár gyakoribb. Sokszor úgy gondoljuk, hogy ha mások is ezt csinálják akkor mi miért ne?! Ha mindenki dohányzik a társaságban akkor mi miért ne? Ez egy teljesen normális dolog. Pedig a való életben , egyáltalán nem az. Vagy azért, mert azt látjuk, hogy részegnek lenni elfogadott dolog mi is követjük ezt a “példát”.
Lassan két hónapja nem tettem be a lábamat a “budapesti éjszakába” és az életem teljesen átalakult. Nem vontam meg magamtól az alkoholt de odafigyelek magamra. Egy pohár vörösbor és egy kellemes vacsora ami feltölt. Vagy egy hideg estén a kandalló mellett a szerelmeddel összebújva teázni vagy forró csokizni. Ha szingli vagy, akkor akár egy remek könyv vagy egy kirándulás a kutyusoddal. Esetleg egy bortúra a legjobb barátnőddel, különleges sajtokkal. 🙂 Ezek csak pár tippek, de engem ezek azok a dolgok amik feltöltenek. Nincs másnaposság, nincs alkohol szag és sokkal jobban észreveszed az életed magad körül.
Nem beszélve arról, hogy kialakul a te személyes tered. Például rájössz arra, hogy ki az aki az igazi barátod, rájössz mit és kit akarsz az életedben és minden lehúzó energiát elhagysz… és nagyon jól is teszed!:) Véleményem szerint a száraz november egy nagyon jó kezdeményezés volt aki legalább egy kicsit is elgondolkodott azon, merre és hogyan halad az élete. Merj más lenni és különbözni a tömegtől. Ne menj utánuk, hanem építsd a saját kis világod és hidd el , gyorsan kialakul magad körül minden ami valóban te vagy .
Perepelica Claudia
Spirit Village 