Szeretek jól élni és mindig is szeretni fogok. Rajongok a szép ruhákért, a finom falatokért és a borból is csak a jó minőségű klasszikusokat vagyok hajlandó meginni. Szeretem a sushit és valóban imádom ha kényeztetnek vagy ha kényeztetem magam. Nem vagyok sznob, hanem szeretem a jó életet. Igényes vagyok magamhoz. Még a zoknimat is szeretem szépen, igényesen kiválasztani. A bugyim és a melltartóm mindig csipke, még ha senki se látja akkor is. A testemet mindig a kedvenc hidratáló krémmel kenem be, hogy a bőröm megfelelően hidratálva legyen. Mindennap adok magamnak egy kis pihenőt, ami lehet már luxusnak számít a mai világban aminek természetesnek kellene lennie. Legyen szó egy nagy habfürdőről vagy egy csésze teáról a kedvenc filmemmel. Szeretek tanulni és dolgozni is, mivel a munkám maga a szenvedélyem. Mondjuk szerencsének? Inkább elhatározásnak nevezném. Mindannyian kicsibe elkezdünk valamit, aztán a kitartásunkon múlik, hogy a végén mások “szerencsésnek” hívnak e minket.
Nőként sokszor azt hisszük előnyben vagyunk. Előnyben, mert ha semmit se csinálsz ezen az ég adta világon akkor is lehet egy akkora szerencséd, hogy jó helyen keresel valamit. A belváros legfelkapottabb helyein és a legdrágább bárjaiba tévedsz, hogy hátha felfigyel rád valaki aki megment. Aki rendezi a soraid, aki elvisz mindenhova és persze még a külsődet is szépíti míg a belsődet onnantól kezdve elárultad, hogy tudatosan indultál párt választani. Óriási előnyöd van ha még csinos is vagy. Aztán jöhet a bábu szerep, a szeretők tartása és a folyamatos üresség. A szerelemről ábrándozol, mikor eladtad mindened. Újra arra vársz, hogy valaki megmentsen és belecsöppentél az ördögi körbe. A képeid irigylésre méltóak, amiket elismernénk mindannyian, ha magad teremtetted meg ha küzdöttél, izzadtál és dolgoztál.
Szeretni valakit és szerelmesnek lenni. Soha nem tudtam mi is az addig ameddig megtapasztaltam. Semmi nem számít. Lényegtelen honnan jött , mivel foglalkozik, ki is ő. A lényeg, hogy nekem a mindenem. Szeretni valaki olyat, aki viszont szeret. Egymásért kelni, mosolyogni ha rá gondolsz. Boldognak lenni. Lehet közhely, de a boldogság teljesen mindegy, hogy a vonaton vagy a limuzinban zajlik. Ha vele vagy, akkor csak ragyogsz és nem bírsz magaddal. Olyan ez mint egy varázslat. Mintha nem lenne eleje és vége és valahova megérkeztél.
Nőként úgy gondolom a jó életet, megtudjuk mi magunk is teremteni ha erre vágyunk. Nem valami feminista cikket szeretnék írni, mert nem erről van szó. Egyszerűen a jó élethez, nem kell eladni magad és nem kell valakit megszerezned. Azt az időt amit a bárban a kereséssel töltesz, inkább otthon agyalhatnál a legújabb terveiden vagy tanulhatnál. Valószínűleg sokkal többre fogod vinni és az érzés, hogy saját magad főnöke vagy?! Nem kell senkitől függened és nem kell attól sem tartanod, hogy mikor fog megcsalni és mikor fog kidobni.
Mindenki dönt valahogy amibe senki nem szólhat bele. De kinek kell a legdrágább étterem a legelőkelőbb utazás és a több dollár milliós táska, ha ennek nagyobb ára van?! Ki akar egy olyan férfival vacsorázni ahol az unalom és a pénz beszél?! Sétálni szeretnék a szerelmemmel kézen fogva , mosolyogva. Ha eltévedünk és nincs semmink akkor is mosolyogni fogok és biztonságban fogom magam vele érezni, mert szeretem és ő szeret. Hozzábújni valakihez akitől kiráz a hideg akit mindennél jobban szeretsz és még ha egy dollárotok sincs maga a biztonság. Pénz beszél? Az soha nem beszél egy szerelemben csak a tárgyalóasztalnál.
A táskát és a csipkét szeretnéd? Tied, ha dolgozol érte. “Szerelemért” cipő?! Boldogtalanság. 
Perepelica Claudia
Spirit Village 