Author Archives: spiritvillage

Bosszú, kicsinyes játékok és taktikák. Sokan nem tudjuk kezelni, ha valami nem úgy történik, ahogy elterveztük. Sokan vagyunk, akik nem hallják meg a “nem szót” és az akarat illetve az önzőség győzedelmeskedik az elménkben. Harcolunk, minden követ megmozgatunk és mindenáron “nyerni” szeretnénk. Legyen szó munkakapcsolatról, szerelemről vagy a családban ért sebekről. 

Hadd meséljek el Nektek egy sztorit, amit valószínűleg sokan hasonlóképpen már átéltünk: amikor túllépnek rajtunk vagy átvágnak. Megemlíthetném itt a megcsalást vagy hátba szúrást. Velem is történt már pár olyan eset és helyzet, amikor közel engedtem magamhoz egy személyt és minden bizalmammal és korrektségemmel fogadtam, miközben a hátam mögött már más személy, más történet lapult én pedig minden naivságommal kapaszkodtam abba, hogy “ő bizony más”. Úgy gondolom mindenki egyszer az életben átéli milyen az amikor tehetetlen és csak az igazságra lenne kíváncsi, de talán még nincs is felkészülve azokra a kegyetlen szavakra…

…és nem is kapja meg őket csak később, mint egy puzzle minden a helyére kerül. Elérkezik egy pont amikor dühös leszel és visszaakarsz mindent adni. Minden fájdalmat, kételyt, bizonytalanságot és bosszút. Vissza szeretnéd adni azokat az érzéseket, amiket érzel, mert úgy érzed nem bírod egyedül. Igen, és akkor jönnek az utak. Amikor teljesen egyedül vagy, mikor ő már boldog és nem érted, mit rontottál el. Majd jönnek a kérdések és a folyamatos kérdőjelek. Aztán szépen lassan lecsillapodik minden. A zaj már nagyon hátul van és elérkezik a csend és a béke. Szépen lassan megérkezel egy helyre, amit úgy hívnak: Változás. 

A változás fog neked segíteni és az elengedés. Ez a két szó, amit magamra varratnék. Hiszen ebben a világban, semmi sem biztos: csakis a változás. A változáshoz pedig hozzájárul az elengedés. Engednünk kell, hogy változzunk. 

Az a legszebb az egészben, hogy eljutsz majd egy olyan pontra az életben, amikor mindenért hálás lehetsz. A volt legjobb barátnődnek aki összefeküdt a legnagyobb szerelmeddel; az apukádnak, hogy nem foglalkozik veled; a volt párodnak, hogy elhagyott és kihasznált illetve a főnőködnek, hogy kirúgott. Ha hiszed, ha nem eljön egy pont az életben, amikor mindenért hálát fogsz érezni. Ez pedig a jele annak, hogy nagyon jó úton vagy. 

A legnagyobb győzelem nem az, hogy minden sértettségeddel együtt próbálsz keresztbe tenni a másiknak. Kicsit sem vagy győztes, ha a háta mögött csúnyán beszélsz arról az emberről aki átvágott vagy megcsalt. Nem nyerhetsz, ha még gonoszságot érzel. Ha a mostani életét tanulmányozod és reménykedsz, hogy a karma egyszer bekopogtat az ajtaján, akkor még le vagy maradva. A düh, fájdalom mind normális érzés és ezeken túl kell jutni, de nem szabad sokáig magunkkal hordozni. Engedni kell a változást és elengedni az érzéseket, amik rabul ejtettek. 

Nagyon gyakori, hogy sokan nem magához a személyhez, hanem egy érzéshez kapaszkodik. Az is előfordulhat, hogy sokszor beszív a méreg és a rosszindulat, ha az ember nem tudatos. Meg kell tanulni az életben elengedni a rossz érzéseket, a félelmeket, a kételyeket és a gonoszságot. Ha a szabadságra és a boldogságra vágyunk, akkor legyünk bátrak és változzunk. 

A legutóbbi interjúmon megkérdezték, hogy mitől érezném magam győztesként vagy ha már győztem, akkor az milyen érzés volt. Lágyan elmosolyogtam, mert most nem a dobogó első fokára gondoltam vagy az aranyéremre a nyakamban, amit a Ritmikus Sport Gimnasztika területi döntőjén nyertem. Nem is arra, hogy megnyertem egy vitát vagy nekem lett igazam. A válaszom a következő volt: “A győzelem nálam nem nyilvánul meg másban, mint abban, hogy mindenkinek a lehető legjobbat kívánom. A győzelem nálam ott kezdődik, amikor nincsenek ellenfeleim és nem akarok legyőzni senkit. Csak csinálom azt amit szeretek és rengeteg boldog, szeretetteljes perceket élvezhetek a szeretteimmel. Nálam a győzelem az amikor reggel úgy kelek fel és este úgy alszom el, hogy mosolyogva az arcomon hálát adhatok mindenért, ami velem történt.”

Tényleg semmi nem fogható ahhoz az érzéshez, amikor megérkezel. Amikor nem szeretnél senkinek semmit sem mutogatni vagy bizonyítani. Amikor biztonságban vagy és tudod innen már nagyon közel van a csillagos ég. Amikor elfogadod, hogy mindennek így kellett, lennie és békét teremtesz a múltaddal és önmagaddal. Ha ide elérsz akkor tudsz adni és szeretni teljes szívből. Nincs szükséged magyarázkodásra, bosszúra és kicsinyes megnyilvánulásokra. Ennél a pontnál csupa jót dolgot fogsz kívánni és egyetlenegy ember sem lesz, akit le kéne győznöd, hiszen nincs ellenfeled. Itt már győztes vagy! Élvezd!

Perepelica Claudia

 

 

 

Nem vagyok se tanító, sem szülő. Valóban nem neveltem fel még egy gyereket sem. Rengeteg konfliktust éltem át és volt, hogy mentősök vittek el az én kis “otthonos” családi fészkemből és három hétig haza sem engedtek. Anyukám és apukám között akkor történt a gyerekelhelyezési per és akkor még a vagyonperről nem is beszélnék, ami még javában zajlik (lassan 10 éve). Jó pár évig gyűlöletet éreztem, hol anyukám hol apukám iránt. Elfogadom, hogy emberek vagyunk és mindannyiunknak vannak nehézségei és problémái. Azok azért vannak, hogy megoldjuk őket és nem azért, hogy egy háborút indítsunk. Kissé szarkasztikusan figyelem amikor anyukám a felelősségről beszél, hiszen néha visszakérdeznék, hogy: “Drága anyukám, amikor egy éven keresztül mindennap a szomszédhoz rohantam át remegve, akkor hol is volt az a bizonyos felelősség?!” De arra csak pusztán egy választ kapnék: “ez már a múlt”. De ugyanezt a kérdést feltehetném apukámnak is.

Őszintén szólva kissé remegő ujjakkal írom ezt a bejegyzést, mert még sohasem meséltem erről a nyilvánosság előtt. Sokáig gondolkodtam, hogy írjak vagy ne írjak erről, hiszen akárhogyan is ez bizony magánélet. Ez nem rózsás és nem filteres és kicsit sem tökéletes. De ha ezekről az élethelyzetekről sokan nem beszélnének, akkor hol is tartana a világ?! Nem tudnánk kitől segítséget kérni, cikinek és teljesen egyedül éreznénk magunkat. Nekem akkor abban az időszakban, rengeteget segített volna egy kéz vagy egy történet amivel én is azonosulhattam volna. Mielőtt azt gondolnátok, hogy sajnálni kellene engem, egy kicsit sem szeretném és nem szükséges. Gyönyörű életem van és azt az életet élem ma már, amire mindig is vágytam. Jó érzés elmondani, hogy ezt nagyban magamnak köszönhetem.

Anyukámmal és apukámmal a kapcsolatom néha stabil, néha nem. Akárhogyan is, igenis próbálok pozitívan hozzájuk állni és remélem előbb vagy utóbb sikerül nekik teljesen megbocsátanom úgy is, hogy soha nem kértek bocsánatot.  Sokszor úgy érzem sikerült, de aztán akaratlanul is tüskét érzek. Bocsánatot kérni, mindig is egyszerűbb, mint megbocsátani. Tudom, hogy rengeteg családban történnek olyanok, amikről sokan nem mernek beszélni, pedig igenis érdemes. Érdemes hangot adni érzelmi zsarolásról, félelmekről, testi vagy lelki bántalmazásról. A szülőknek pedig összeszedtem egy pár gondolatot, amit majdnem minden gyerek szeretne megkapni, akár 10 éves akár 20 éves. 

Biztonság: A legfontosabb dolog, hogy a gyerek biztonságot érezzen. A legnagyobb kincs a család stabilitása, ahol anya és apa is szeretik egymást. Ha pedig úgy döntenek különválnak akkor ezt mindig is felelősségteljesen és dráma nélkül érdemes. Ha az egyik fél csacsi akkor jobb a másiknak engedni a biztonság megőrzése érdekében, hogy a gyerekek minél kevesebbet sérüljenek. Önző egy viselkedés tud lenni ha a gyerekeket használjuk fel és a gyerek a csattanó. A szülők felelőssége, hogy a gyerek minél kevesebbet szenvedjen egy adott szituációban, amiről a gyerek nem is tehet. Lehetőleg őrizzük meg a gyerek biztonság érzetét és ne egy szorongással teli élet elé nézzen. 

Amikor egymást szidják a szülők: Amikor a válás után, esetleg alatt és utána is azt kell hallgatni, hogy “az apád egy idióta” esetleg “az anyád tehet mindenről”. Miért is? Miért mi nekünk kell ezt hallgatni? “Drága anyu és apu, mi nem kértük, hogy anno szeressetek egymásba majd váljatok el” , így annyira szuper lenne, ha nem kéne ezt nekünk lenyelnünk. Tisztelet, tisztelet! Egymás felé és felénk is, hiába vagyunk csupán 11 évesek. 

Támogatás: Történjen bármi, hibázzunk akármennyit, szeretnénk a támogatásotokat. Szeretnénk ha ott állnátok mellettünk akkor is ha elbuktunk egy vizsgát vagy nem sikerült a nyelvvizsgánk. Ha elbizonytalanodunk, szeretjük ha megerősítetek bennünket és amikor betoppan az első szerelmünk az életünkben, akkor is tudjunk rátok támaszkodni. 

Szeretnénk ha elfogadnátok úgy ahogy vagyunk: Rengeteg szülő nem képes elfogadni a saját gyermekét és próbálja a saját félelmeit és tapasztalatait a gyerekére vetíteni. Ha az anyuka korán megházasodott és végül balul sült el, akkor kizárt, hogy a gyermeke boldog legyen az első szerelmével, hiszen ha neki nem sikerült neki miért sikerülne? Hát pontosan azért, mert nem vagyunk egyformák, azért… A másságot igenis érdemes és jó elfogadni és abban támogatni a gyereket amire szüksége van valójában és nem szerintünk. 

Hallgatás: Mondok egy hihetetlen egyszerű példát: a gyereket elküldjük egyetemre és 3 hónap után a gyerek hazajön az iskolából és azt mondja, hogy nem hajlandó tovább egyetemre járni. A szülő pánikba esik és rögtön elkezdi sorolni, hogy miért is annyira fontos a diploma és egy félelmet generál a gyerekébe, hogy “diploma nélkül nem ér semmit”. Pedig dehogynem, ugyanannyit ér de a diploma megszerzése, plusz tudást adhat ha a gyerek képes befogadni. Ha a szülő leülne a gyermekével és alaposabban meghallgatná , hogy milyen érzések vannak benne, lehet hatásosabb lenne, mint pusztán reális tartalmakat felsorolni. A legnagyobb problémák a kommunikációban, hogy nem hallgatunk hanem azért hallgatunk, hogy válaszoljunk. A gyereknek pedig a legfontosabb, hogy a szülő meghallgassa és értékelje a gondolatait. 

Anyagi biztonság: Sokan megszidják azokat a szülőket, akik úgymond mindent a gyerek feneke alá tesznek. Úgy gondolom ez tud igenis jogos lenni. Nem gondolom, hogy érdemes rengeteg pénzzel elengedni a gyereket bulizni csak annyival, hogy igenis haza tudjon jönni biztonságosan és keretek között jól érezze magát. De ne szálljon fel egy repülőre bedrogozva. Remélem érhető a hasonlat. Viszont úgy gondolom, hogy a szülő ha tudja igenis támogassa a gyermekét, ha teheti anyagiakkal is. Tegyük fel a gyerek egyetemre megy, akkor ne 2 órát kelljen utaznia oda meg vissza, hanem biztosítva legyen neki a könnyű közlekedés vagy akár egy közeli albérlet/lakás. 

Szeressük ha jól érzi magát: Ha jól érzi magát, akkor örüljünk vele együtt és mutassuk meg neki, hogy ez az élet valódi értelme. Mosolyogni, építeni, alkotni és rengeteget nevetni. Ne kérjük számon és ne tegyünk lelkiismeretfurdalást a gyerekbe vagy akár a felnőtt gyermekbe. Támogassuk abban, hogy csináljon minél több olyan dolgot, amiben boldog és ha mi szülők is tehetünk valami pluszt ennek érdekében, akkor tegyük bele azt a plusz energiát.:)

 

Lehet túlságosan álomvilágban élek, de nagyon szeretem. Igen nekem még nincs gyermekem, de ha valaha lesz is akkor mindig odafogok ezekre a pontokra figyelni és mindent megfogok annak érdekében tenni, hogy a legboldogabb családban nőhessenek fel majd a gyermekeim. Ha pedig bármi nehézséget fog hozni az élet, tudni fogom, hogy igenis felelősséggel tartozom a gyermekeim iránt és az én felelősségem, hogy minél kevesebbet lássanak és tapasztaljanak a nehéz helyzetekből. A család a legfantasztikusabb érzés ami valaha létezhet és ezért is tartom kulcsfontosságú dolognak, hogy hova szülünk gyermeket és milyen hátteret tudunk nekik biztosítani. Ha pedig még gyerekként sok bántásban részesültök, ne felejtsétek, hogy van kiút és csodálatosak vagytok! Ne féljetek róla beszélni, mert közel sem vagytok egyedül!

ÖLELÉS,
CLAUDIA

 

Az ember alapvetően úgy lett formálódva, hogy képes legyen szellemi dolgokkal foglalkozni. “Mindamellett anyagból formálódott, vannak anyagi szükségletei és élvezetet talál anyagi dolgokban.” Ha csak a Bibliát tárjuk fel, akkor is a szemünk ügyébe akadhatnak gazadagokról és szegényekről szóló történetekbe. Rengeteg tanulságos történetet olvashatunk és az anyagiasság kicsit sem modern fogalom: 

“A bibliai időkben Isten hűséges szolgái közül néhányan gazdagok voltak, és dicsőségnek örvendtek. Ábrahám például „igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal” (1Mózes 13:2). Jóbot úgy ismerték, mint aki „nagyobb . . . keletnek minden fiánál”, mivel rengeteg jószága és igen sok szolgája volt (Jób 1:3). Izrael néhány királya, köztük Dávid és Salamon, mérhetetlen vagyont halmozott fel (1Krónika 29:1–5;2Krónika 1:11, 12; Prédikátor 2:5–10).”

Sokan úgy érzik, hogy a gazdagság egyet jelent az anyagiassággal és úgy gondolják: a gazdag emberek gonoszak és rosszak. Ha a meséket is meghallgatjuk vagy megnézzük, akkor is sokszor találkozhatunk olyan kijelentésekkel, amikből könnyen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szegények a jók és a gazdagok a rosszak. Vegyünk példának a hamupipőke történetét, ahol a szerénységet és az alázatot rakják össze a szegénységgel. Illetve a hamupipőkének úgy lesz majd teljes az élete, hogy hozzá megy a gazdag királyfihoz. Sok üzenetet hordoznak a mesék és reggelig elemezhetnénk a mondanivalójukat, de úgy gondolom a gazdag emberek is tudnak szerények és alázatosak maradni és a gazdagság igenis egy pozitív dolog, ha az ember megfelelően nyitott rá.

Sokáig abban a hitben éltem, hogy a gazdagság a kiváltságosoké és ha valaki gazdag akkor mindent megtehet. A gazdagság nem mindig pénzben mérhető. A gazdagság egyet jelent a jóléttel és a bővelkedő élettel. A mi döntésünk, hogy gazdag vagy szegény életet szeretnénk élni. Gazdagság jelenthet izgalmas álláslehetőségeket, tartalmas kapcsolatokat, különleges élményeket illetve a pénzügyi sikerek megnyugtató érzését is. A jólét valójában egy szemlélet és nem feltétlen a valós körülményeket vázolja magában.

Az álom nyaralásunk alatt, kiolvastam egy hihetetlen jó könyvet Lisa Nicholstól, a Jólétet. Fantasztikus sztorikat és szemléletet közvetít, a nő. Elmesélte, hogy a nagymamája ápolóként dolgozott és mindenkivel megosztotta a szeretetét illetve a szolgálatát. Családjára és a közösségére önzetlenül és bőségesen szánt időt. Egy fazéknyi babból ötven különféle ételt tudott készíteni, hogy megetesse gyermekeit, unokáit vagy akár a szomszédokat is. Lisa azt mesélte el a könyvben, hogy kiskorában olyan érzése volt, mintha az a fazék sosem ürült volna ki, méghozzá azért, mert a nagymamája jólétben élt. Egyszer sem hallotta a nagymamájától azt, hogy valamiből nincs elég. Volt egy régi tűzhelyük a házukban, melyeket szinte alig használtak. Később Lisa megtudta, hogy amikor kikapcsolták az áramot akkor nagymamája ott rakott tüzet és a láng felett főzött vacsorát a serpenyőben. Bárhogyan is alakult a sorsa, soha nem panaszkodott. Lisa azt is elmesélte, hogy a temetésén ámulattal hallgatta, hogy mindenki milyen gyönyörűen beszélt a nagymamájáról és akkor elhatározta magában, hogy ő is ilyen szeretne lenni. Nagymamája nem rendelkezett sok pénzzel, sosem alapított céget és vagyontárgyakkal sem rendelkezett. De övé volt a lélek gazdagsága, a tartalmas kapcsolatok öröme és a kiváló egészségi állapot, valamint annyi pénz amelyből kielégíthette hét gyermeke szükségleteit és egy kevéskét még szét is oszthatott. 

A gazdagság jó dolog és bőségben élni igenis fantasztikus dolog. Úgy gondolom az első és legfontosabb dolog a gazdagság eléréséhez a szemlélet. Hiába rendelkezik valaki vagyontárgyakkal és 10 nullás bankszámlával, ha csak magának halmozza akkor mire is jó?! Ez nem jólét és nem is gazdagság, ez csupán: vas és pénz. A gazdagság természetesen pénzügyi sikerekkel is jár, de ezt elsősorban az agyunkban kell beprogramozni. Úgy gondolom ha valaki gazdag akkor adni is tud: pozitív szemléletet, támogatást, értékes és szeretetre méltó gondolatokat. 

A bejegyzésem elején említettem, hogy a gazdagság és az anyagiasság nem ugyanaz. Anyagias ember az aki az értékrendje első helyére a pénz rakja. Aki a pénz miatt mond le vagy fogad el kapcsolatokat, a pénz irányítja és zsugorian viselkedik. Nem adakozik, nem szolgál és nem ad pluszt a világnak. A kettő között óriási nagy különbségek vannak. Személy szerint nem vagyok képes sok időt tölteni anyagias felfogású emberekkel, mert ők azok akiket az egyoldalú érdek vezérel, ők azok az emberek akik a felszínre és a pénzre törekednek. Ők sosem lesznek gazdagok. Ők azok akik panaszkodni fognak, hogy nincs elég és több kell, ők azok akik törekednek a gazdag emberek társaságára. Az anyagias embereket sokszor nem ismerjük fel, mert kedvesen érkeznek és aztán hirtelen mindent akarnak, mert valójában lelki szegények. Nem képesek értékes emberi kapcsolatokat kialakítani, hazugságokba menekülnek és álarcban élnek. 

Hihetetlenül hiszek a karma erejében és a vonzás törvényében. Hiszek abban, hogy aki jólétben él az okkal él úgy és abban is hiszek, hogy ez az út bárki előtt nyitva áll, aki képes a jót és a bőséget befogadni. Ez az út mindenki előtt nyitva áll, aki bemer lépni az “adás” világába. Aki képes adni a világnak és jobbá tenni emberek mindennapjait. Aki mer szolgálni és fontos neki a következő generáció… és igen én szeretném, hogy képes legyek adni. Szeretném, hogy a gyermekeim ne nélkülözzenek és mellettük tudjak majd állni, érzelmileg és anyagilag egyaránt. Szeretném ha az unokáimnak se kelljen majd aggódniuk és képesek legyünk együtt egy tartalmas és élményekkel gazdag életet élni. Ahol nem kell nélkülözni, ahol tudunk utazni és tudunk teremteni… és igen én szeretnék visszaadni valamit ennek a világnak!

Végszónak pedig annyit, hogy mint már többször említettem: A gazdagság jó és az anyagiasság nem mindig helyénvaló. 

Perepelica Claudia

 

Források: Mi az anyagiasság? , KÖNYV: Lisa Nichols és Janest Switzer, Jólét

 

Úgy gondoltam itt az ideje valami egészen újat mutatni Nektek és itt az ideje, hogy én is egy kissé elrugaszkodjak a megszokott komfortzónámból. Miről is beszélek?! A fekete színről, a kedvenc oversized farmerdzsekimről és a bő pólókról, amik néha ruhának is funkcionálnak. Imádom ezeket az alapdarabjaimat és semmi pénzért nem válnék meg tőlük, de valami most azt súgta nekem, hogy kissé nyitnom kell. 

A stílus és a divat nem ugyanaz, hiszen hiába ért valaki a divathoz nem biztos, hogy megvan a maga stílusa. Úgy gondolom ezen dolgoznunk kell mindannyiunknak, de nem szabad abbahagynunk a kísérletezést. Gondoljunk csak bele, ha nem próbálnánk ki új ízeket, nem kísérleteznénk a konyhában és mindig ugyanarra a helyre utaznánk. Kényelmes, biztonságos de semmi újat nem tud adni. Így jöttem rá, hogy hiába találtuk meg a stílusunkat, igenis érdemes kísérletezni és újabb szabásokat/színeket és fazonokat tesztelni. Ki tudja melyik fog beválni vagy átformálni vagy jobbá és szebbé varázsolni?! Ha pedig nem tetszik vagy nem ízlik esetleg nem áll jól, akkor is tudunk változtatni. Így mindenkit arra buzdítok, hogy ne féljen kísérletezni. Ahogy ezt most én is megtettem ezzel a gyönyörű királykék VIPme ruhával. 

Ha kissé hűvösebb lett volna akkor szerintem egy vagány bakanccsal kombináltam volna, de mivel az időjárás ezt nem engedte, így maradt a szandál. Ha Ti is valami egyedire és megfizethetőre, akkor mindenképpen látogassatok el az oldalukra: https://us.vip.com/?utm_source=blog&utm_medium=SI&utm_campaign=Claudia_Perepelica és válogassatok kedvetekre. A cég egyébként megajándékozta az olvasóimat egy kisebb kedvezménnyel is: ha 50$ felett vásároltok, akkor 5% kedvezményben részesültök, csak ne felejtsétek használni a “Claudia676” kódot! 

If you follow me for a long time then you probably noticed that I have a “familiar shopping habit” which means I prefer: oversized T-Shirts, big jackets, sneakers and chockers of course. If I go to a mall or if I am ordering some clothes from online then I always know what will look good on me and what won’t. Usually I love the black clothes because you know: black is always looks good on you. 

Maybe you are working for a fashion company and you still didn’t found your personal style and I think it’s totally ok. This is why you need: EXPERIEMENT. Because maybe you think you only look good in black dress but who knows maybe that yellow dress looks better on you! Imagine if you were only would eat pasta and you would only visit one country, it can be boring and you wouldn’t explore anything else. So that’s the example I wanted to tell and I hope you understand what is the message. TRY NEW THINGS, BUY THAT DRESS AND WEAR THAT LIPSTICK!

Guess what happened to me, I bought this beautiful https://us.vip.com/?utm_source=blog&utm_medium=SI&utm_campaign=Claudia_Perepelica dress and I felt in love with it. The company would like to surprise my audience with a little present, so you can use the following coupon code to shop from their website with a discount. If your order is above 50$, they grant you a 5% discount! Code: “Claudia676” . Don’t miss this opportunity!:) They have really beautiful clothes! 

For this dress here is the link: BLUE DRESS

XX,

Claudia

 

Sokan gondolják és érzik úgy, hogy a social media rengeteg kárt okoz emberek lelkében. Illetve a folyamatos online üzemmód is ártalmas lehet, arról nem beszélve, hogy az Instagram hatására rengeteg szorongás is előjöhet a fiatalabb de akár az idősebb generációkban is. Így úgy gondoltam összegyűjtöm Nektek azokat a gondolatokat, amiket mindenképp szeretnék Nektek átadni, hogy Ti is tudatosan és jól tudjátok kezelni az Instagram filtereket, a csoda mamákat és a makulátlan bőrű topmodelleket. 

1. Nem minden az aminek látszik: Gyönyörű retusált arcok, narancsbőr és kisebb bőrhibák nélküli fenekek és combok, jobbra-balra repülgetés kimerültség nélkül esetleg bomba anyukák akiknek még a gyerekeik sem sírnak és van idejük mindenre. Ismerős? Hát persze, hogy az hiszen elég csak végig pörgetni az Instagram oldalainkat és máris csodaemberekre bukkanhatunk, akik biztosan valami varázserővel rendelkeznek. TÉVEDÉS! Nem rendelkeznek semmilyen csodaszerrel, csak megválogatják milyen fotókat töltenek fel. Ahogyan én is szeretek egy kis fényt adni a fotóimnak és nem akkor fotózom le magam, amikor éppen náthásan és kómásan mászok ki a fürdőszobába zuhanyozni. Ez az első és legfontosabb dolog, hogy tudatosan tisztába legyünk azzal, hogy nem minden az aminek látszik. Mindenki maga dönti el mit is szeretne reprezentálni a külvilág felé. 

2. Azt hiszed ismered, pedig közel sem: A közösségi médiának hála rengeteg “instagram celebet” vagy hírességet de akár a sarki pékség dolgozóját is követhetsz a telefonodon keresztül. Ez mind szép és jó, de érdemes tudatosítani, hogy a való életben nem ismered, ha nem beszélgettél vele. Csak azt látod amit posztol, amit kirak és biztos van benne valóság, de alapvetően nem nagyon lehet leszűrni következtetéseket és nem is kell. Ne keverjük össze a valódi személyes ismertséget az online világgal. 

3. “A bloggerek, hogy képesek ennyit posztolni és mindig online lenni?!”: Ez egy szakma, amit imádunk és szeretünk. Ugyanúgy mi is azt az oldalt mutatjuk meg az életünkből amelyiket szeretnénk, de szerencsére egyre többen vagyunk akik már az élet valódi arcát sem rejtik a paplan alá. Jó látni, hogy egyre többen merünk smink nélkül és akár álmos fejjel is a kamerába nézni, mert ezek is mi vagyunk: VALÓS EMBEREK. Fontos azt is letisztázni, hogy mi is ugyanúgy megéljük a pillanatokat, de a kameránk a legjobb barátunk és nekünk ez egy igazi kikapcsolódás és munka egyben. Állítgatunk, kreálunk, tervezünk és NEM RÖGTÖN POSZTOLUNK. Megeshet, hogy két napja lefotóztuk már amit ma megosztunk és éppen a dugóban állva, szerkesztgetjük a képeinket. 

4. Az Instagram motiválhat és térképként is funkcionálhat: Új városba utazol, ahol még sosem jártál és nem tudod milyen helyeket is fedezz fel?! Ilyenkor én mindig az Instagramon keresztül tájékozódom. Lecsekkolom a kedvenc bloggereim, hol vacsoráztak Rómában vagy melyik szálláson szálltak meg Portugáliában. Szuper segítség és még inspirál is. Engem személy szerint az Instagram sokszor motivál, de mindig észben tartom, hogy ezek fotók: filterekkel, jó beállásokkal, szép mosollyal. 

5. Többen csak figyelnek: Ha teljesen őszinte lehetek Veletek, akkor elárulom, hogy néha még én is furán érzem magam, amikor valaki több mindent is tud rólam. Aztán mindig röhögök egyet magamon, hogy “jéééé én tényleg sokat tevékenykedek a social media platformjain”. Természetesen engem ezek zavarni nem zavarnak, hiszen én választottam magamnak ezt az életet, de azon még mindig meglepődök, hogy sokan csak más embereket figyelnek, anélkül, hogy posztolnának bármit is. Így hamar rájöttem, hogy igenis van egy közönség, aki nézni jobban szeret, mint mutatni. 

6. Fontos, hogy kire is nyomunk egy FOLLOW gombot: A közösségi média használata felelősséggel jár. Főként azoknak szól ez az üzenet akik hatalmas követőtáborral rendelkeznek. Nem mindegy, hogy mit posztolunk és hogyan és milyen keretek között. Embereknek üzenetet közvetíteni, véleményem szerint ésszel kell. De szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a mi kezünkben van mindig a döntés. Kit követünk és kit nem. Fontos, hogy ha valakit követünk, akkor példaértékűnek tartsuk és ne azért, mert vett egy új Chanel táskát a szülei pénzén, hanem azért, mert emberi értékeket és kedvességet ad.

7. Tartsunk OFFLINE NAPOKAT: Legalább havonta egyszer egy hétvégére kapcsoljuk ki a telefonunkat és ne érdekeljen minket ki/mit/merre és hol csinál csak az ahol mi vagyunk. Ne posztoljunk semmit csak dőljünk hátra és élvezzük a pillanatot. Élvezzük a tartalmas időnket a szeretteinkkel vagy csináljunk valami olyan tevékenységet, ami maximálisan feltölt, gondolok most az írásra, festésre vagy akár a lovaglásra. 

+1. SOHA SENKIVEL NE HASONLÍTSUK ÖSSZE MAGUNKAT: Ezt tartom a legfontosabb üzenetnek, mert sokan sajnos túl sokan beleesnek ebbe a hibába. Az önszeretet, a belső béke és a jólét a legfontosabb. Soha ne posztoljunk azért, mert valakinek mutatni akarunk valamit vagy azért, mert a dekoltázsunk mutogatásával férfiakat akarunk megszólítani vagy valakit féltékennyé tenni. Ezek mind nagyon téves viselkedések és ez nem hoz nyugalmat a lélekbe, ami valljuk csak be az első és legfontosabb szempont a mai világban. Illetve felesleges összehasonlítani a pasid exét, önmagaddal és a Perfect360 nevezetű applikáció támogatásával. 

Remélem sikerült egy kis utat mutatnom Nektek és okosan illetve tudatosan tudjátok majd a jövőben is használni az Instagramot és sikerült egy-két dologra felnyitnom a szemeteket. Ha bármilyen kérdésetek van vagy kételyetek és úgy érzitek tudok Nektek segíteni, akkor írjatok bátran, igyekszem válaszolni… és ne felejtsétek a legfontosabb mindig az ami BELÜL VAN. 

Perepelica Claudia

Pár napja egy olyan dolog történt az életemben, amit egyszerűen még mindig alig tudok feldolgozni, de már egyre jobban megy. Menyasszony lettem és erről még álmodni sem mertem fél évvel ezelőtt, amikor kissé távolságtartóan és tele fájdalommal beengedtem a mára már vőlegényemet az életembe. Megszeretett a leggyengébb énemben és a hatalmas szeretete és támogatása, mára az egyik legboldogabb nővé változtatott. Ez a közös félévünk, életem egyik legaktívabb és legboldogabb féléve volt. Ilyen tartalmas szakasza még soha nem volt az életemnek. Így valóban igaz amit az időről mondani szoktak, hogy lehetsz valakivel együtt 5 évet tartalom nélkül és lehetsz valakivel együtt 5 napot és azaz életed 5 legboldogabb napja. Az idő itt nem számít, csak az számít ki az akivel az idődet eltöltöd. 

Rengeteg érzés és gondolat jön fel az utóbbi pár napban, hiszen egy olyan ponthoz ért az életem, ami egy hatalmas vízválasztó. Az összes pozitív értelemben, hiszen most már biztosan tudjuk, amit eddig is sejtettünk: közösen vágunk neki az életünkhöz. Tudjátok az a legérdekesebb dolog, hogy ha régóta követitek az írásaimat, mindig is sokat írtam arról, hogy miért nincs senkim vagy milyen kapcsolatra is vágyom. Tudtam biztosra, hogy nekem olyan férfira van szükségem, aki a társammá válik, akivel nincsenek játszmák és a legőszintébb énünkkel szerethetünk. Sokat írtam arról is, hogy nem szeretnék két választás közül az egyik lenni, hanem csak azaz egy lány szeretnék lenni. Rengeteg sort írtam az önzetlen kapcsolatokról, az igazi szeretetről és a legrosszabb énemben sem veszítettem el a hitemet. A sors fintora, hogy megérkezett. Azokat a sorokat nem hiába írtam le magamnak és Nektek is, hiszen bíztam nagyon, hogy van ilyen. Sokan azt hitték, hogy egy álomvilágban élek és igazuk lett, valóban egy álomvilágban élek. 

Mindenkinek szeretném üzenni, hogy aki egyedül van vagy aki egy rosszabb kapcsolatban lépked, hogy ne veszítse el a hitét. Egyik napról a másikra, váratlanul betoppan az amire vágyunk. A titok, hogy nem szabad alább adni és nem szabad nem hinni. Van olyan férfi, aki nem csal meg és van olyan férfi aki nem szórakozik. Igen, van olyan férfi aki korrekt, aki tud szeretni, aki a legboldogabb nővé akar varázsolni. Van olyan férfi aki nem hazudik, aki nem játszmázik és aki minden kérdés és elvárás nélkül: CSAK TÉGED AKAR. 

Rengeteg érzés kavarog bennem, hiszen az egész életem, értelmet nyert. Valóban minden okkal történik. Hatalmas szeretetet, megbocsátást, hitet, jót és reggelig sorolhatnám mik is vannak bennem. Szeretnék köszönetet mondani a barátaimnak, akiknek az volt az első, hogy felhívjanak és velem együtt visongva örüljenek. Ők az igaziak és mindig is azok maradnak. Szeretnék köszönetet mondani azoknak a “barátaimnak” is akik annyira óvva akarnak minket inteni, hogy már egy ideje nem tudnak velem együtt örülni, hiszen nem tudnak mit kezdeni a boldogságommal. Így különbséget tudok tenni az igazi barátok és a nem valós barátság között, de őszinte szívvel kívánom nekik a legjobbat az életben és remélem egyszer átélik azt amit én most érzek. Szeretnék köszönetet mondani a fantasztikus olvasóimnak, Nektek, hiszen ez a nagy támogatás és öröm amit tőletek kapok az valami fantasztikus és hihetetlen.

Szeretnék köszönetet mondani a múltamnak, a sebeimnek és a gyengébb időszakomnak is, hiszen ha nem mentem volna keresztül ezeken, akkor talán soha nem érkeztem volna ide, erre a pontra az életemnek. Szeretnék köszönetet mondani, mindenkinek aki túljutott, elhagyott, továbbment rajtam, mert az igazság az, hogy ők valójában az utamat mutatták. Ami nem hátra, hanem csakis előre van. Szeretném nekik is a legjobban kívánni, mert ők is megérdemlik a legjobbat az életben.

Hihetetlen és felfoghatatlan ez a hála, amit érzek és ezt most mindenféleképpen muszáj volt leírnom, hiszen még mindig keresem a szavakat…de csak annyit tudok, mondani, hogy: KÖSZÖNÖM!:) 

Perepelica Claudia

 

Mindannyian keressük és sokan úgy gondoljuk, hogy csak az igazán “szerencsések” találják meg. De kezdjük a legelején, mit is jelent számomra a hűséges férfi? Nekem a hűséges férfiról, először a párom jut eszembe, pedig ez nem volt mindig így a múltjában. Nem árt tudni, hogy a férfi genetikailag nem a hűségre, hanem a vadászatra így a hódításra lett kódolva. Így történhet meg sokszor az a “baleset”, hogy véletlenül más ágyában köt ki vagy “véletlenül” elhallgat előled egy-két “nem is annyira fontos dolgot”. 

A hűség mindenkinél máshol kezdődik, az én lelkemben pedig onnantól nem hűséges valaki, hogy esélyt ad arra, hogy ne legyen hűséges. Itt most arra gondolok, hogy ha egy férfi túl udvarias a nővel vagy esélyt ad arra, hogy kétértelmű szituáció kerekedjen ki, miközben barátnője van, akkor ott már tudatos fejjel, pontot tennék a végére. A hűség elvesztése nem ott kezdődik, hogy megcsókolok valakit vagy az ágyamban köt ki, a hűség ott kezdődik, hogy nem beszélek vele és nem adok félreérthető jeleket. Soha nem is értettem azokat a férfiakat, akik például más nőket kedvelnek, miközben barátnőjük van. Nevezhettek most féltékeny hisztérikának, de nagyon messze állok tőle, hiszen még életemben nem voltam ennyire kiegyensúlyozott és boldog. 

Szóval a hűség elsősorban nem direkt érintés, sokkal inkább egy döntés. A hűség ott kezdődik, hogy nem beszélek csúnyán a háta mögött és teljesen őszinte maradok önmagamhoz és társamhoz is. Visszatérve a social media részre pedig a férfiaknak üzenem: a nőnek nem az esik rosszul, hogy kedvelsz hanem az, hogy ezzel egy üzenetet küldesz a másik leányzónak és ez nem mindig megnyerő dolog. Persze vannak kivételek és én se vágom hanyatt magam, ha a párom kedvel valakit és felhozza az üzenőfalam, de ha egy melltartós-bikinis-pózolós lánykát tetszikelne, azt már nagy eséllyel megemlíteném. Azt gondoljuk a kisebb dolgok nem annyira fontosak, pedig valójában nagyon is. Ezzel is hűséget adsz a másiknak, hogy tiszteled és reprezentálod a másikat. Ez történik fordítva is, hölgyeim!

 Mit hozol ki a másikból, mennyire tud rád felnézni, mint nő és mennyire tudsz rá felnézni, mint férfi. Ne várj csodát, ha éppen a hatodik vodkádat iszod egy szál semmiben és a műcicidet mutogatod más férfiaknak. Ne várj csodát ha nő létedre, férfit akarsz megtestesíteni. Akkor se várj csodát, ha minden gátlást félretéve flörtölgetsz és dobod vissza a srácoknak a labdát. Így nem fog egy férfi sem komolyan venni és hidd el ugyanazt fogod kapni. Ebben a körforgásban hiszek. 

A szerelemre biztos recept nincs, de a hűségre van. Több üzenetet is érkezett, hogy mi a titkom és a mi titkunk. A párom egy-két barátja még szóvá is tette, hogy Ádámot még így nem látták és nekem is több barátom nézett nagy szemekkel, hogy hova tűnt a hiszti Clau?! Így jöttünk rá, hogy a legjobbat hozzuk ki az egymásból. Nem adunk okot, hogy a másik kételkedni kezdjen, illetve nem élünk olyan életet, amit ettől a korosztálytól elvárnak. Ez nem kényszeres dolog nálunk, hanem így alakult ki és ezek vagyunk mi.

Ez azt jelenti, hogy nem járunk bulizni, helyette már legkésőbb 11-kor az ágyban vagyunk és mindennap kipihenten ébredünk. Egyikőnk sem dohányzik, nem is emlékszünk mikor voltunk utoljára részegek (talán még együtt sem voltunk) és minket az köt le, hogy teremtsünk. A szórakozóhelyek sem vonzanak és mindig odafigyelünk, egymásra és önmagunkra is. A tartalomra fókuszálunk és hamar kialakult köztünk egy erős szál az pedig az érdeklődési kör. Így a hűségnél fontos megemlítenem, hogy nálunk olyan sincs, hogy én elmegyek bulizni vagy ő és majd hajnalban valamelyikőnk hazaesik. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a hasonló érdeklődési kör és az értékrend is elengedhetetlen egy kapcsolatban. 

Úgy gondolom, hogy ha egy férfi megtalálja azt a nőt akihez nemcsak testtel képes kötődni, akkor esélyt kap az élettől. Tehát esélyt kap az élettől, hogy férfivá váljon és megértse nemcsak az ösztönök és a hormonok tesznek valakit férfivá, hanem a lelki érettség és a szeretet legmagasabb szintje, ahol már nincs szükség kicsinyes, önigazoló hazugságokra. Ezt nem várhatjuk el a férfiaktól és nem követelhetjük. Hiába kiabálunk vagy kezdünk el féltékenykedni csak rontani lehet a helyzeten. Egy férfitől nem várhatjuk el, hogy hűséges legyen, ezt neki kell eldöntenie és éreznie, hogy “Ő az akiért hűséges leszek“.

Így utólag már teljesen tiszta a kép, hogy ahol a férfi nem hűséges, ott jobb tovább mennünk és megtalálnunk azt a férfit és aki képes egy örök életre hűséges társ maradni, de ehhez tennünk is kell. 

Perepelica Claudia

 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én a zsigereimben érzem, hogy ez a 2017-es nyár valami fantasztikus lesz. Valójában már most is az és jó ideje nem éreztem ekkora motivációt a levegőben, mint manapság. Így ez a jókedv és lendület az öltözködésemet is hihetetlen mértékben befolyásolja. Imádok kísérletezni és ez most ezen a szettemen is látszik, hiszen az egybe részes fürdőruhámat egy bodyra alakítottam át… és milyen jól érzem így a hőségben magam. 

Nem fantasztikus, hogy amikor csak szeretném leveszem a sortomat és már ugorhatok is a medencébe?! Így ez a megjelenésemet maga a nyár ihlette és a jókedv, ahogy a képeken is láthatjátok a mosolyt sem hagyhattam ki. Ha pedig kissé hűvösebb lesz este akkor csak felkapom a kedvenc oversize farmerkabim és jöhetnek is a nyári fröccsözős esték! 

Fürdőruha: CALZEDONIA
Converse: Fashion Days (Megsúgom rengeteg kedvezmény vár benneteket:  http://bit.ly/2rYy0lV )
Farmerdzseki: ZARA
Napszemüveg: Mango
Táska: F&F

…és muszáj megemlítenem, hogy rég nem szerettem bele egy rúzsba, de most sikerült! Nézzetek szét a Paul Moise oldalán, hiszen elérhető áron válogathattok csodaszép darabok után! 

Ölelés,
Claudia

 

Egy jó ideje folyamatosan igennel válaszolok rengeteg dologra. Szeretek segíteni ahol tudok és annyira feltölt az az extra mosoly amit szüleimen vagy a barátaimon vélek felfedezni, ha jót tudok nekik adni. Régebben nem is gondoltam, hogy egy kis apró odafigyelés, mennyit is javíthat az ember kedvén. Egy meglepetéssel elkészült sajttorta vasárnapra vagy egy szál virág a nagymamának, de akár egy mosoly is maga lehet az ajándék.

Az életem tényleg attól virágzott fel, hogy végre képes vagyok adni. Szeretetet, kedvességet és ha segítség vagy támogatás kell akkor szeretek ott lenni a szeretteim vagy akár az olvasóim mellett. Úgy érzem egy hatalmas változáson mentem keresztül, de aztán nem is olyan rég megéreztem azt is, hogy táplálkoznom kell. Ahhoz, hogy adni tudjak és embereknek segíteni, úgy nekem is energiára van szükségem.

Egy kissé elvonatkoztatva tőlem, rengeteg kedves melegszívű emberrel találkozom nap mint nap, akik teljes szívvel csinálnak mindent. Olyanok ők, mint a duracell nyuszik, semmi nem állíthatja meg őket: gyerekeket nevelnek, dolgoznak, éjjel-nappal pörögnek és még meleg vacsorával várják haza a férjüket, mindezt mosollyal az arcukon. Az ilyen típusú emberek, azok akikre mindig, önzetlenül számíthatunk, tőlük nem fogunk olyanokat hallani, hogy: “de én mennyit segítettem neked” vagy “persze én mindig ott voltam neked”. Ők tényleg mindent önzetlenül csinálnak, de felfedeztem egy kisebb “problémát”. 

A probléma gyökere, hogy sokszor elfelejtkeznek magukról, elfelejtik, hogy nekik is kijárna a kényeztetés és a pihenés. Így vasárnap este ha lehuppanak végre a fotelre egy finom tea társaságában és végre hihetetlen jól esik nekik egy kis “önidő” akkor hirtelen csörög a telefon, hogy a gyerekért kell rohanni vagy a legjobb barátnőnek ép segíteni kell a költözésben… és nem is kérdés, hogy nem mond nemet! Belebúj a sportcipőbe és már rohan is. Állandó rohanás, de megéri. De már hogy a viharba ne érné meg?! Olyan jó érzés adni és segíteni egymásnak és ott lenni egymásért. Azokért az őszinte mosolyokért, hálás pillantásokért. 

Nagyon szeretek ilyen emberek közelében lenni, akik támogatóan és szeretett teljesen képesek egymáshoz viszonyulni, személy szerint én is egy olyan embernek vallom magam, aki nagyon szeret adni és szeret a másiknak jót okozni. Régebben sokkal önzőbb voltam és mindig is kapni szerettem a legjobban, ami mára már megfordult. Szeretem megosztani amim van és szeretek adni. De ahogy már említettem, néha megéreztem/megértem, hogy most szükségem van magamra. Szükségem van a gondolataimra, a belső békémre és ezt mind önmagamban kell helyretennem, máskülönben nem leszek képes adni. 

Így jutottam el addig a pontig, hogy néha kötelességem lelassítani, megállni és egy kicsit kikapcsolni a telefonomat, a laptopomat és emberek társasága nélkül barangolni az erdőben vagy egyszerűen csak festeni esetleg olvasni. Akár pár óra is képes feltölteni és újra energiával indulni. Sokszor elfelejtem és úgy gondolom nem vagyok ezzel egyedül, hogy attól, mert magunkra koncentrálunk azt hisszük, hogy önzőek vagyunk. Nem akarunk nemet mondani, hiszen akkor magunkat előtérbe helyezzük és nem arra fordítjuk az időnket, hogy másnak segítsünk. De ha nem foglalkozunk magunkkal kellően, akkor előbb vagy utóbb nem lesz energiánk mással se. Így érdemes gondozni a lelkünket, magunkat, hogy képesek legyünk megszépíteni magunk körül a környezetünket is. 

Perepelica Claudia

Kedveseim!

Eljutottam egy olyan pontra az életemben, hogy rengeteg dologgal megbékéltem és elfogadtam dolgokat és történéseket. Az utóbbi pár évben több dolog is történt, ami megrendített vagy túlságosan is befolyásolta a stabilitásomat. Voltak hihetetlen erős félelmeim, pánik reakcióim és megismerkedtem egy rosszabbik énemmel. Ez az énem senkit nem akart bántani, csak nem tudta, hogy hogyan is lábaljon ki egy olyan élethelyzetből amit nem kívánna senki másnak. Most azt gondolhatjátok, hogy hisz megvan mindenem és hihetetlen szerencsés vagyok akkor miből is szeretnék én menekülni?! 

A képlet közel sem ennyire egyszerű, mert hiába van meg mindened és a “mindened” alatt azt értem, hogy a külvilág szerint van meg mindened, de ha a fejedben és a lelkedben félelmetes dolgok zajlanak, akkor nagyon közel vagy a lelki békétől és a bőség érzésétől. Sőt… egyenesen távol vagy a “normális” élettől. Úgy érzem most nem szeretnék mélyebben belemenni a témába, de megtapasztaltam viszonylag fiatalon egy nagyon erős szorongással teli életet és a pánikbetegség gyengébb, erősebb érzéseit. Nem szeretem betegségnek hívni, de talán így a legegyszerűbb megfogalmazni. Megfogadtam, hogy egyszer erről mélyebben is beszélni fogok és segíteni fogok embereknek, hogy leküzdjék a félelmeiket és segíteni tudjak olyan embereknek, akik azt hiszik magukról, hogy egyedül vannak ezzel, pedig közel sem. Az agyad és a képzelőerőd játszik veled, te pedig felfokozod. 

A legelső lépés ami a boldogabb és szebb élethez vezet, az a küzdés nélküli önzetlen szeretet. Rengetegen vagyunk itt a Földön és mindannyian küzdünk valamivel. Vagyunk akik magányosak, vagyunk akik étkezési zavarokkal küzdenek mások nem találnak sehol sem otthont vagy biztonságot. Vagyunk akik utáljuk magunkat és vagyunk akik nem találjuk sehol sem a helyünket. Pedig a helyzet az, hogy mindannyian itt vagyunk valamiért és úgy gondolom mindannyiunknak az első és legfontosabb dolga az életeben, hogy megtanulja az elfogadást. Elfogadni, hogy különbözünk, elfogadni, hogy másra vágyunk és ha van elég erőnk akkor ebből az erőből másnak is adni. 

Rengetegen kapaszkodunk az élet nehezebb oldalába, ahelyett, hogy a jóra fókuszálnánk. Rengetegen hordozunk magunkkal fájdalmat ahelyett, hogy megbocsátanánk és továbblépnénk. Erre születtünk, hogy mozogjunk és a szépségünkkel illetve kedvességünkkel mindenhol egy kis nyomot hagyjunk. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mézes-mázosak vagyunk hanem, hogy emberek vagyunk. 

Emberként pedig nem vagyunk tökéletesek. Követhetünk el hibákat, mondatunk olyan szavakat vagy mondatokat miket közel sem gondolunk komolyan és igenis lehetünk önmagunk. Ezért vagyunk emberek, hogy tanuljunk és közben odafigyeljünk arra, hogy adjunk. Soha nem gondoltam volna de az, hogy adhatok bearanyozza a napjaim. Szeretek adni a szavaimból, a gondolataimból és szeretem azt az érzés, hogy bármi van mindig de mindig a jó győz. A jó győz, mert ha a való életben nem is a lelkünkben a jó győzött. 

Szeretem azokat az embereket akik körbe vesznek, akik mellettem vannak és nagyon nagy hálával tartozom azoknak az embereknek is akik egykor velem voltak de ma már nincsenek. Jó érzés a teljesség érzése, jó érzés, hogy eltudom fogadni az embereket de kevés embert engedek magam köré. Jó érzés, hogy itt lehetek veletek és jó érzés, hogy ti itt vagytok velem… és ne felejtsétek: nem vagytok egyedül!

További posztokért, kattintsatok a linkre: www.instagram.com/fashioncapital_blog

Perepelica Claudia