Az ember alapvetően úgy lett formálódva, hogy képes legyen szellemi dolgokkal foglalkozni. “Mindamellett anyagból formálódott, vannak anyagi szükségletei és élvezetet talál anyagi dolgokban.” Ha csak a Bibliát tárjuk fel, akkor is a szemünk ügyébe akadhatnak gazadagokról és szegényekről szóló történetekbe. Rengeteg tanulságos történetet olvashatunk és az anyagiasság kicsit sem modern fogalom:
“A bibliai időkben Isten hűséges szolgái közül néhányan gazdagok voltak, és dicsőségnek örvendtek. Ábrahám például „igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal” (1Mózes 13:2). Jóbot úgy ismerték, mint aki „nagyobb . . . keletnek minden fiánál”, mivel rengeteg jószága és igen sok szolgája volt (Jób 1:3). Izrael néhány királya, köztük Dávid és Salamon, mérhetetlen vagyont halmozott fel (1Krónika 29:1–5;2Krónika 1:11, 12; Prédikátor 2:5–10).”
Sokan úgy érzik, hogy a gazdagság egyet jelent az anyagiassággal és úgy gondolják: a gazdag emberek gonoszak és rosszak. Ha a meséket is meghallgatjuk vagy megnézzük, akkor is sokszor találkozhatunk olyan kijelentésekkel, amikből könnyen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szegények a jók és a gazdagok a rosszak. Vegyünk példának a hamupipőke történetét, ahol a szerénységet és az alázatot rakják össze a szegénységgel. Illetve a hamupipőkének úgy lesz majd teljes az élete, hogy hozzá megy a gazdag királyfihoz. Sok üzenetet hordoznak a mesék és reggelig elemezhetnénk a mondanivalójukat, de úgy gondolom a gazdag emberek is tudnak szerények és alázatosak maradni és a gazdagság igenis egy pozitív dolog, ha az ember megfelelően nyitott rá.
Sokáig abban a hitben éltem, hogy a gazdagság a kiváltságosoké és ha valaki gazdag akkor mindent megtehet. A gazdagság nem mindig pénzben mérhető. A gazdagság egyet jelent a jóléttel és a bővelkedő élettel. A mi döntésünk, hogy gazdag vagy szegény életet szeretnénk élni. Gazdagság jelenthet izgalmas álláslehetőségeket, tartalmas kapcsolatokat, különleges élményeket illetve a pénzügyi sikerek megnyugtató érzését is. A jólét valójában egy szemlélet és nem feltétlen a valós körülményeket vázolja magában.
Az álom nyaralásunk alatt, kiolvastam egy hihetetlen jó könyvet Lisa Nicholstól, a Jólétet. Fantasztikus sztorikat és szemléletet közvetít, a nő. Elmesélte, hogy a nagymamája ápolóként dolgozott és mindenkivel megosztotta a szeretetét illetve a szolgálatát. Családjára és a közösségére önzetlenül és bőségesen szánt időt. Egy fazéknyi babból ötven különféle ételt tudott készíteni, hogy megetesse gyermekeit, unokáit vagy akár a szomszédokat is. Lisa azt mesélte el a könyvben, hogy kiskorában olyan érzése volt, mintha az a fazék sosem ürült volna ki, méghozzá azért, mert a nagymamája jólétben élt. Egyszer sem hallotta a nagymamájától azt, hogy valamiből nincs elég. Volt egy régi tűzhelyük a házukban, melyeket szinte alig használtak. Később Lisa megtudta, hogy amikor kikapcsolták az áramot akkor nagymamája ott rakott tüzet és a láng felett főzött vacsorát a serpenyőben. Bárhogyan is alakult a sorsa, soha nem panaszkodott. Lisa azt is elmesélte, hogy a temetésén ámulattal hallgatta, hogy mindenki milyen gyönyörűen beszélt a nagymamájáról és akkor elhatározta magában, hogy ő is ilyen szeretne lenni. Nagymamája nem rendelkezett sok pénzzel, sosem alapított céget és vagyontárgyakkal sem rendelkezett. De övé volt a lélek gazdagsága, a tartalmas kapcsolatok öröme és a kiváló egészségi állapot, valamint annyi pénz amelyből kielégíthette hét gyermeke szükségleteit és egy kevéskét még szét is oszthatott.
A gazdagság jó dolog és bőségben élni igenis fantasztikus dolog. Úgy gondolom az első és legfontosabb dolog a gazdagság eléréséhez a szemlélet. Hiába rendelkezik valaki vagyontárgyakkal és 10 nullás bankszámlával, ha csak magának halmozza akkor mire is jó?! Ez nem jólét és nem is gazdagság, ez csupán: vas és pénz. A gazdagság természetesen pénzügyi sikerekkel is jár, de ezt elsősorban az agyunkban kell beprogramozni. Úgy gondolom ha valaki gazdag akkor adni is tud: pozitív szemléletet, támogatást, értékes és szeretetre méltó gondolatokat.
A bejegyzésem elején említettem, hogy a gazdagság és az anyagiasság nem ugyanaz. Anyagias ember az aki az értékrendje első helyére a pénz rakja. Aki a pénz miatt mond le vagy fogad el kapcsolatokat, a pénz irányítja és zsugorian viselkedik. Nem adakozik, nem szolgál és nem ad pluszt a világnak. A kettő között óriási nagy különbségek vannak. Személy szerint nem vagyok képes sok időt tölteni anyagias felfogású emberekkel, mert ők azok akiket az egyoldalú érdek vezérel, ők azok az emberek akik a felszínre és a pénzre törekednek. Ők sosem lesznek gazdagok. Ők azok akik panaszkodni fognak, hogy nincs elég és több kell, ők azok akik törekednek a gazdag emberek társaságára. Az anyagias embereket sokszor nem ismerjük fel, mert kedvesen érkeznek és aztán hirtelen mindent akarnak, mert valójában lelki szegények. Nem képesek értékes emberi kapcsolatokat kialakítani, hazugságokba menekülnek és álarcban élnek.
Hihetetlenül hiszek a karma erejében és a vonzás törvényében. Hiszek abban, hogy aki jólétben él az okkal él úgy és abban is hiszek, hogy ez az út bárki előtt nyitva áll, aki képes a jót és a bőséget befogadni. Ez az út mindenki előtt nyitva áll, aki bemer lépni az “adás” világába. Aki képes adni a világnak és jobbá tenni emberek mindennapjait. Aki mer szolgálni és fontos neki a következő generáció… és igen én szeretném, hogy képes legyek adni. Szeretném, hogy a gyermekeim ne nélkülözzenek és mellettük tudjak majd állni, érzelmileg és anyagilag egyaránt. Szeretném ha az unokáimnak se kelljen majd aggódniuk és képesek legyünk együtt egy tartalmas és élményekkel gazdag életet élni. Ahol nem kell nélkülözni, ahol tudunk utazni és tudunk teremteni… és igen én szeretnék visszaadni valamit ennek a világnak!
Végszónak pedig annyit, hogy mint már többször említettem: A gazdagság jó és az anyagiasság nem mindig helyénvaló.
Perepelica Claudia
Források: Mi az anyagiasság? , KÖNYV: Lisa Nichols és Janest Switzer, Jólét
Jaj de vicces, profi blogger vagy ám, eltünteted azt a hozzászólást, ami nem tetszik! 😀 Nyilván ezt is törölni fogod, de nem baj, az üzenetem csak átmegy. Az előző – törölt – hozzászólásommal is a javadra akartam tenni (meg hát igen, a sajátomra is, mint olvasóéra). Nem valami megkeseredett magányos ember vagyok, aki ilyen formában tölti ki a keserűségét, hanem őszinte kirohanás volt, hogy “blogger” létedre őrjítően sok a nyelvtani és helyesírási hibád. És ez – számomra – lehetetlenné teszi a bejegyzéseid olvasását. Pedig amúgy lehet, hogy olvasnám őket.
Tölts ki néhány nyelvtan tesztet (megfelelő nehézségűt persze), vegyél pár különórát nyelvtantanárral, AZTÁN folytasd a blogolást. Akarj már hiteles lenni abban, amit csinálsz.