Lemondani

Szombat reggel van, itt ülök a teraszunkon. Itthon vagyok. Lustálkodtam az ágyban. Tudjátok mikor engedtem ezt meg magamnak utoljára?! Régen. Két hete lecseréltem a matracomat, így annyira kényelmes az ágyam, hogy imádok benne lenni. A szervezetem kívül-belül hálás érte. Most éppen süt rám a nap. Sortban és pólóban ülök, miközben a madarak csicseregnek körülöttem és a nap megnyugtatóan tölt. Gyömbéres-citromos teát kortyolgatok. Nem az autóban rohangálva iszom vagy az irodában munka közben, hanem itthon nyugodtan, ellazulva.

Reggeliztem. Nagy betűkkel kiemelném: TOJÁSRÁNTOTTÁT csináltam. Nyugodtan. Kettő tojásból, feta sajtot olvasztottam bele, tegnap a Lidl-be vettem gyönyörű fodros kelt és azt ettem mellé, szárított paradicsommal. Egy pár szelet uborkát is vágtam hozzá. Ezt mind nyugodtan fogyasztottam el, anélkül, hogy bárhova siettem volna. Most nem sietek sehova. Lett volna sulim, de este írtam az oktatóimnak, hogy elővigyázatossági okokból, szeretnék itthon maradni. Így ez a hétvégém most más lesz, mint az előző hónapoké. Kicsit nehéz volt ezt elengedni, lemondani, hogy nem leszek ott, de ezt éreztem felelős döntésnek. Így elengedtem. Ma nem leszek ott, ma itthon leszek. Sétálni fogok, filmezni, olvasni és pihenni.

Lelassulni, megpihenni, újrakezdeni. Valamiről lemondani. Nem harcolni, elfogadni és újragondolni. A szobámban van egy álomtáblám. Rómát terveztem, ezt meg azt akartam és készen álltam arra, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy a “céjaimat” kipipáljam. Most csak mosolygok ezen a táblán. Hiszen nem uralhatok mindent, igazából nem uralok semmit. Egy porszem vagyok. Létezhetek most tervek nélkül?! Lehetek most egy olyan lány, aki csak olvasni szeretne?! Megnyugtat, jót tesz nekem a friss levegő. Most eszembe jutott egy pillanat a Szerencsecsillag című filmből, amikor Logant meghívja vacsorázni a kisfiú és hozzáteszi, hogy persze abban az esetben csatlakozzon, ha nincs más terve. Logan pedig a legnagyobb lazasággal jelenti ki, hogy nem is tudja mikor volt utoljára bármilyen terve, így örömmel elfogadja a meghívást.

Nyugalom, csend, béke. Egy pohár vörösbor, popcorn és jó film. Változás történik,  minden rendben lesz. Értékrendek. Visszafogottság, csend. Szavak, amikkel azonosulni tudok. Azt hiszem most van min gondolkodni, hogyan tovább. Kell nekünk a kapzsiság, énközpontúság, halmozás?! Akarunk egy olyan világban élni, ahol az önös érdekek a legfontosabbak? Természet. Tisztaság, megfontoltság. Hogyan tovább? Azt hiszem most kicsit elhalkulok és megyek tovább olvasni. Ennyit szerettem volna. Szép hétvégét Mindenkinek.

tumblr_nl0ajbqE1v1sotpapo1_640-3

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotó: Pinterest

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: