Ebben a világban hűnek maradni

Egyedül vagyok, kényelmesen. Ruha nélkül az ágyban, a saját szabadságommal. Érzem a reggelt, a friss levegőt. Most valami új érkezik, lassan-szépen oson, közeledik. Az arcát mintha láttam volna valahol, de a lelkét még nem ismerem. Felállok és kinyitom az ablakot majd visszafekszem az ágyba, óriási pokrócomat magam köré tekerem. Érzem ahogy a csípős, januári levegő beáramlik a szobába. Mosolygok. Más vagyok.  

Most biztosan valamilyen kis önelégült leányzónak gondolnátok, de mosolygok, mert más vagyok. Az a jó ha ezt mások mondják rólam és nem én magamról, ugye? De akkor miért írom le ennyire tisztán és miért merek ilyen nagy szavakkal dobálózni, több ezer ember előtt?! Talán mert egy meggondolatlan ember vagyok, de akkor is más vagyok. Ez a másság pedig nem kelhet mindenkinek, ez a másság valakit frusztrálhat, sőt egyenesen más karjaiba is lökhetek embereket, de akkor is más vagyok. 

Mint egy dacos kislány úgy viselkedem nem igaz? De most ebben a pillanatban, minden vagyok csak dacos nem és a kislányi énem is hátul kullog valahol. A női énem feltesz egy kérdést magának: Maradhatok-e hű ebben a világban?! Választhatom-e a tisztaságot vagy inkább mocskoljam össze a lelkem-testem abba temetkezve, hogy emberből vagyok?! Ha vonzana ez az életstílus biztosan ezután szaladnék. Kicicomzáva játszadoznék, talán be se mutatkoznék, flörtölnék. Nem szelíden, csúnyán, taktikáznék. Szíveket törnék össze és egy igazi bohóc lennék. Megtehetném. Most talán megint önelégült lánynak gondoltok, nem igaz?! 

A kérdés még mindig az, hogy maradhatok-e hű egy olyan világban, ahol szinte már elvárás lett más történetekbe belerondítani vagy éppen jobbról-balra hamis történeteket mesélnünk, hogy így vagy úgy de előrébb jussunk a saját sorsunkkal?! A helyzet tisztázatlan, de nézünk csak a pohár fenekére. Emberek vagyunk mind, ez tény. Esendőek vagyunk, ez pedig egy másik tény, de a tartást mi adjuk magunknak. Mi öltöztetjük fel reggel a testünket, de a lelkünket nem kell egy nagy bundába takarni, maradjon csak meztelen. Láthatunk és fogunk is szörnyűségeket látni, de mi magunk lehetünk a kivételek. Nehezebb, mint beolvadni. Sőt, sokszor egyedül is maradhatunk, de bárki-bármit mond tisztalelkűnek maradni egy olyan világban, ahol a hűtlenséget úgy adják, mint a csábítás erejét, veszélyes. Más vagyok? Más vagyok. 

-részlet-

ee3a249bf1fd461a1782aa3d479629b4

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotó: Audrey Hepburn, Pinterest

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: