Mással látni

Milyen az írás? Veszélyes. Milyen a szövegírás? Veszélyes. Mindenben érzelmek vannak. Gondoljunk bele, ha nem írnánk és ha nem éreznénk akkor a világ sokkal üresebb hely lenne. Könyvek, versek, zenék és filmek nélkül maradnánk. Miért ne írhatnék?!

Akkor bele is kezdenék. Azt hiszem túl vagyok rajta, lehet nem. Ki tudja? Ki mondja meg nekem, mikor vagyok önazonos és mikor vagyok hiteltelen?! Talán a tekintetem, amit nem mindenki érthet. A szemeim kifejezőbbek a szavaimnál.

Elengedni. De mégis, hogyan?! Nem tudom. Ezek csak érzelmek, amiket sokszor nem is akarok megfogni. Nem is szabad. Csak élni, úgy ahogy. Menni és nem keresni. Magunkat adni és nem rágörcsölni. Nevetni még akkor is ha néha beszúr az oldalunk. Sírni, ha könnyít a testünkön-lelkünkön.

De a nagy kérdés: milyen a szerelmed vagy azt az embert, aki egykor mindenedet jelentette vagy jelenti a mai napig is (ki tudja? én nem, az biztos) másik nő mellett látni? Látni, ahogy megöleli, megcsókolja és szépen lassan szeretni kezdi. Ahogy szépen lassan magáévá teszi. Ahogy az illatát megszokja és elkezdheti jobban szeretni, mint amit rajtad érzett. Ahogy az arcát megfogja és a zöld szemek helyett, most valami más várja. Reggel, amikor kinyitja a szemét egy aranyos lány fogadja, mert biztos vagyok benne, hogy jól választott.

Bizalom. Bízni abban, hogy jól döntött. Bízni abban, hogy ebben ő boldog lesz és bízni lassan abban is, hogy én is boldog leszek. Nem harcolni, engedni. Nem a fájdalmat őrizni, hanem messziről szeretni. Igen, tépte ő rendesen a szívem. Igen, téptem én is. De kik vagyunk? Emberek. Csak és kizárólag emberek. Nem haragodhatunk egymásra. Elég annyi, hogy próbáltuk. Ő vagy én jobban, nem tudhatom. Nem is akarom. Engedni, hogy ezek az érzelmek, amikor kavarognak bennem, szépen lassan a helyükre kerüljenek.

Már nem tudnék féltékenykedni vagy bántani. Régen még ment, mert kislány voltam. Azt hiszem ezért nem érdemes rám haragudni.  Talán kezdek felnőni és érzem azt a nagy eshetőséget is, hogy csupán emberek vagyunk.

Szeressen. Jobban, mint bárki mást. Legyen boldogabb, mint bármikor. Húzza magához és mélyen imádkozom, hogy élete szerelmével legyen dolga. Mélyen belül hiszem, hogy ez az ő karaktere, szerelme akit most ölel, akit ebben a pillanatban is magához húz és csókol. Az illata, a bőre, a teste, a haja és a tekintete. Minden legyen az övé, az élet és a boldogság egyaránt. A nap az ő oldalán van, mert megérdemli. Miért ne érdemelné meg?

c32c33d35fe7949bf18a8fbbb0bb5eec

A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotó forrása: Audrey Hepburn, Pinterest

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: