Ha szerelmes leszek egy férfiba, már nem építkezem elvárásokra. Nem várom el, hogy minden pillanatban mellettem legyen, nem várom el, hogy az összes szombat estét velem töltse. Csak és kizárólag akkor legyen velem, ha a nevetésem mosolyt csal az arcára, ha a szavaimtól gondolkodni kezd. Ha a szavaim, amiket elhagyok a számon, értéket jelentenek neki. Ha nem is ért mindig egyet, ha nem is tud mindennel azonosulni, de érdekli hogyan és miként rakosgatom össze a gondolataim. Ha szerelmes leszek egy férfiba, szeretnék neki mindent megadni. Legfőképpen úgy, hogy nem láncolom magamhoz, ami számomra egy igazi nagy kihívás, mert kislányként hiányoltam apukámat magam mellől, így hajlamos vagyok a birtokvágyra. Ahogy nagylányként se igazán éreztem az apai erős és önzelten szeretetet, így sokszor félek. Többször hiányzott az apai törődés, az apai gondoskodás, szóval, ha szerelmes leszek, akkor fogok megnyugodni, ha ő majd óv a világtól és néhol apáskodik felettem. Ezért is nagy kihívás, hogy szabadjára engedem úgy, hogy tudom velem van. Engedem, hogy jól érezze magát a barátaival, engedem, hogy jól érezze magát akár más lányok társaságában is, mert rajtam kívül is vannak nők akik jófejek, szépek még akkor is, ha engem szeret.
Ha szerelmes leszek, nem fogok féltékenykedni. Legalábbis most így érzem.. Önkontroll. Nem fog zavarni a múltja, mert az is egy darabja, egy része és minden kis darabka kellett ahhoz, hogy azzá váljon akivé ma vált. Akinek a bőre illatától libabőrös leszek, akinek a tekintete az otthonom. Ha szerelmes leszek, mosolyt, örömöt és felszabadultságot szeretnék érezni a férfin, akit mindennél jobban szeretek. Szeretném, hogy énekeljen a kocsiban, hogy sokat lássam nevetni és lássam a szemébe a tüzet. Gondoskodni fogok róla. Lehet, néha rám kell majd szólni, hogy ne vigyem túlzásba. Ahogy folyamatosan készítem a reggeli zöld turmixot, hogy tudjam egészséges és már reggel kellő vitamint vitt be a szervezetébe. Ha szerelmes leszek gondoskodni fogok róla. Mindenki előtt és mögött vagy mellett védeni fogom. Nem engedem senkinek, hogy egy rossz szót is mondjon róla. Még akkor sem, ha néha jogos. Nem, őt nem szidhatja senki sem. Nem fog érdekelni ha valaki le akar róla beszélni, ha valaki úgy gondolja nem való hozzám, ha valaki mást várna el mellém, mert ez egyedül az én döntésem. Nem akarok semmi logikusat, nem szeretnék semmi olyat, amitől nem érzem azt a “bizonyos” érzést a lelkemben és a gyomromban.
Ha szerelmes leszek sokat fogunk hülyéskedni és menni jobbról-balra. De nem érdekel milyen messze megyünk csak hadd legyek melletted. Menjünk a közeli erdőbe és csak érezzük a friss levegőt a bőrünkön. Üljünk be a kocsiba és énekeljünk vagy éppen maradjunk csendben és hallgassuk az eső kopogását az ablakon. Álljunk félre és csókolózzunk. Többet, mint kellene. Csináljunk őrültségeket, fogjuk egymás kezét és lépjünk be a saját kis álomvilágunkba, amiről senki sem tud. Ha szerelmes leszek sok-sok boldog percet szeretnék, sok-sok őrültséget, sok olyan érzést amiről eddig nem hittem, hogy létezik.
Ha szerelmes leszek szeretném, hogy fejlődj illetve fejlődjünk. Nem ígérem, hogy nem fogok hülyén viselkedni, nem ígérem, hogy minden pillantban tökéletesen fogok megszólalni. Nem ígérem, hogy nem lesznek perceim, amikor elviselhetetlen leszek de ez csak annak a jele, hogy emberből vagyok. De igyekezni fogok mindig jót adni neked. Erőt, támogatást, kitartást és hitet. Hiszen mindenre képes vagy. Emeljük egymást a magasba, támogassuk egymást és igen, egy csapatként is működhetünk.
Ha szerelmes leszek nem fogok veled szórakozni. Nem foglak bántani. Ígérem. Lehetünk messze vagy közel, a hűségem szent és sérhetetlen. Ha szerelmes leszek, többet és többet fogok írni. Rólunk, magunkról. Lesznek jegyzeteink, amiket csak Te meg Én olvashatunk, érezhetük és írhatunk. Lesznek képeink, amiket csak mi látunk és talán majd egyszer mesélhetünk róluk, ha úgy érezzük az élet egy kicsit megállt volna.
Ha szerelmes leszek mindig nálam lesz a noteszem és igyekszem mindent de mindent feljegyezni, mert egyszer valaki nekem a követekezőket mondta és kérdezte egyszerre:
“Az életben négy fontos kérdés van. Mi a szent? Miből van a lélek? Miért érdemes élni? Miért érdemes meghalni? A válasz mindegyik kérdésre: a szerelem.”
A bejegyzést írta, szerkesztette: Perepelica Claudia
Fotó: Miután/After, Pinterest
Én inkább a szeretet szót válaszolnám az első három kérdésre. A szerelemben sajnos sokszor nincs is szeretet, rossz esetben csak valami vak elmezavar, hormonok és ösztönök + ego. Amikor kiderül, hogy az illetű nem is hasonlít a rá projektált képre, akkor még gyűlölet is megjelenhet.
A szeretet egész más, az a lényeget látja, ezért nem múlandó. Sőt, maga a lényeg, a mindent összetartó energia.
Meghalni pedig nem érdemes. 😀