Felejtsd el a beszűkült életed!

Mostanában sokszor elgondolkodom az életemen és annyi de annyi jó dologért hálás lehetek, néha megcsípem magam, hogy álmodom vagy nem. Mindig is kicsit különcnek éreztem magam és a mai napig annak érzem magam. Nem tudok azonosulni az átlagossal és soha nem voltam hajlandó beállni a sorba. Sokszor teljesen elveszve és egyedül éreztem magam, mert nem sok ember értett meg és a gondolkodásommal nem sok ember tudott azonosulni. 

Folyamatosan kerestem önmagam és kitörni akartam. Idegesített, hogy körülöttem az embereknek az a normális, ha a hétvége arról szól, hogy berúgnak egy kocsmában vagy panaszkodnak, hogy mennyit kell dolgozniuk. Zavart, hogy azt láttam sokszor példának, hogy az élet nem könnyű. Zavart, hogy mindig belehallgattam beszélgetésekbe és a pletyka illetve a mások emberek élete köt le embereket. Zavart, hogy láttam felkapaszkodókat, akik saját maguk, soha nem tudnak érvényesülni és ezért érdekemberekké válnak vagy próbálnak válni. Idegesített, hogy egy beszűkült életet élek, ahol sokszor nem láttam a kiutat csak éreztem, hogy most valami nemsokára változni fog. Ez a változás pedig nem átlagos lesz, hanem maga egy olyan kitörés, ahol teljesen más irányt fog venni az életem. Éreztem és akartam magamban, hogy fenekestül megforduljon velem minden és egy olyan példa legyek, akit érdemes lesz követni. 

Amire a legjobban vágytam, hogy valaki teljesen megértse a gondolataimat és akivel egy olyan kötelék legyen közöttünk, amit lehetetlen elválasztani. Valaki olyanra vágytam, aki teljesen más, messze áll az átlagostól és aki hajlandó velem együtt egy olyan életet felépíteni, ami akár a legszebb álom is lehetne…A sors fintora, hogy nem is kellett rá sokáig várnom, hiszen kettőt pislogtam és társra, családra találtam. Megtaláltam a másik felemet, amire mindig is vágytam…és teljes lettem. Hiszem, hogy társas lények vagyunk és a sok önsegítő könyvet mind kidobnám a kukába, akik úgy gondolják, hogy az ember a legnagyobb boldogságot egyedül érheti el. 

Szóval a helyzet, hogy Ádámmal közösen eljutottunk egy pontra, hogy messze kerülünk a szenvedésektől, a panaszkodásoktól és a beszűkült világtól. Kitágítjuk a valóságunkat egy olyan szintre, hogy nincs lehetetlen. Az életünket arra áldozzuk, hogy valóban éljünk és ne vegetáljunk. Eldöntöttük, hogy a szenvedélyeinket erősítjük és mindent felfedezünk ami érdekel minket. Ma a kedvenc éttermünkbe vacsorázunk, mert minek várni különleges alkalomra?! Holnap reggel a kedvenc reggelijét készítem el, mert tudom, hogy mennyire feldobom az amúgy is mindig jókedvű páromat. 🙂 Elutazunk a vizsgáim után Toszkánába, mert sokat hallottam róla, de még nem láttam és látni szeretném. Ma elkezdem azt a projektet amit már régóta tervezek, de mindig kerestem a kifogásokat. Nem félek megélni pillanatokat, napokat és hónapokat. 

Nem leszek egy olyan ember, aki folyamatosan vár. Aki várja, hogy hétvége legyen vagy nyár esetleg ősz. Hiszen a világ csodás, télből nyárba utazhatunk de akár fordítva is. Ma is ott hagyhatjuk azt a munkahelyet ahol szenvedünk és amiért mindig rossz kedvünk van. Megtehetünk olyan lépéseket, amilyeneket csak szeretnénk. Külföldre költözhetünk, elkezdhetjük ma írni a könyvünket és akár már ma is megváltoztathatjuk a gondolatainkat és a hitünket. Hihetjük akár mától, hogy a világ egy csoda. Hiszen vagy úgy éljünk az életünket, hogy minden csoda ezen a világon vagy úgy, hogy semmi sem az. 

Persze azzal is tisztába vagyok, hogy hihetetlen szerencsés vagyok de hiszem, hogy nem ok nélkül. Hiszek abban, hogy nekem az a küldetésem, hogy felnyissam emberek szemét és erőt tudjak adni Nektek. Hiszem, hogy én kaptam egy nagy feladatot és utat kell mutassak. Utat, hogy az élet gyönyörű és érdemes élni. Hiszem, hogy ezt a rengeteg jót, hasznosítanom kell és átadnom Nektek, így létrehoztam egy hashtaget ami a következő: “wedervethebestteam”. 

A képeim többségét megfogom ezzel jelölni és Ti is használjátok bátran és építsünk közösen egy olyan közösséget, ahol nincs helye a szenvedésnek, hanem képesek vagyunk tágítani a valóságunkat, újabb és újabb élményekkel gazdagodni. Lecserélni a rossz szokásainkat, jóra és irigylésre méltóan jól érezni magunkat! 

Hatalmas ölelést küldök neked,

Claudia