Ha félig szeretsz…

A legnagyobb akadály az életben a félelem. Ragaszkodunk a biztoshoz és az ismerthez, hogy ne kelljen szintet lépnünk, hogy ne éljük át a boldogságot. Benne ragadunk borzalmas kapcsolatokban, éljünk a monoton kis világunkat és közben reménykedünk, hogy egyszer valami megváltozik. Összejárunk a volt párunkkal, komoran és idegesen kelünk fel, mert nincs ami motivál illetve több éve ugyanott dolgozunk, amit valójában ki nem állhatunk.  Azt képzeljük ezt élvezzük, közben ez minden csak nem élvezet és nem szeretet. Félünk változtatni és félünk megújulni és mosolyogni újra meg újra. 

Ezek azok a gondolatok amiket nagyon sokszor nem hallunk, pedig nagyobb figyelmet kellene kapnia. Nem vagyunk tökéletesek és sokszor követünk el hibákat. De merjünk hibázni és kövessük közben az álmainkat. Azért írok többesszámban, mert nem szeretnék ujjal mutogatni és én is sokszor estem csapdákba. A saját elmém csapdájába, ahonnan többször nem láttam a kiutat, pedig valójában ott lobogott előttem csak féltem kinyitni a szemem. 

Olyan ez mint egy csapda, amit ha átlépsz akkor egyre könnyebb lesz. Nem kell majd kimásznod belőle csak szökkensz egyet és már előrébb is vagy. Akárki akármit mond a félelem sokszor nem enged ki a komfortzónánkból. A szokások és az érzések leláncolnak. Ha a szenvedés lesz a biztonságod, akkor mindig hozzá fogsz visszarohanni. Legyen az maga az érzés vagy egy személy. Ha pedig a boldogságnak adsz nagyobb energiát, akkor bizony az lesz a biztonságod és emiatt nem fogsz tovább a szenvedéshez ragaszkodni. Így mindent ellöksz majd és átlépsz ami lefelé szeretne húzni vagy a rossz érzelmeket táplálja. 

Sokszor hallom és én is megtapasztaltam, hogy emberek nem tudnak elszakadni egymástól és az egészségtelen kapcsolatukat táplálják. Ilyen az amikor egy harmadik személyként vagy “bejegyezve” vagy amikor a múltaddal még mindig ápoltok egy fajta kapcsolatot ami már olyan halott, hogy vizet sem érdemes beleönteni és kár próbálgatni is. Sokan úgy érzik, Ő az igazi csak még nem érkezett el a megfelelő idő. Odadobják magukat amikor csettintenek, újabb és újabb lapokat nyitnak de mindenhol falba ütköznek. A fal pedig a komfortzóna és a biztonság. Félig kapcsolatban lenni?! Félig beszélgetni?! Félig szeretni?! Olyan ez, mint félig lenyelni az ételt vagy félig felülni a vonatra. Lehetetlen. 

A legnagyobb fegyver a mosoly és a legnagyobb erő a szeretet. Ha a szeretetre koncentrálunk akkor azt is tápláljuk, ha pedig a félelemre akkor az táplál minket. “Félig kapcsolatban” soha nem lehetünk boldogok és ezt jobb mihamarabb tisztázni magunkban. Ha fél évvel ezelőtt beszélgettünk volna, nagy hangsúlyt adtam volna a múlt erejének és talán azt mondtam volna érdemes várni. Mostani fejjel, pedig úgy érzem és gondolom, hogy nem vagy köteles bevárni a másikat vagy megvárni a híd közepén, hogy hátha eltudtok indulni egy irányba. Nem vagy köteles elveszíteni önmagad és nem is szabad, senki kedvéért… és akkor mi is a titok?:)

Szeresd magad ameddig nem érkezik meg az a személy az életedben akivel együtt sokkal erősebbek lesztek mint külön-külön. Mosolyogj és szórakozz. Ne rohanj vissza a múltadhoz, ahol összetörtek és ne keresd a biztos falat. A fal egy kalitka és nekünk az égbolt kell. Nekünk az kell ami örömet ad, ahol a szeretet ereje erősebb a hatalomnál. Nekünk az kell ahol nem birtoklunk, hanem összetartozunk. Nekünk az kell, ami valójában nem is kell hanem jön és marad. Akivel minden fényesebb és erősebb lesz… és tapasztalatból mondom, hogy megérkezik. 🙂

Perepelica Claudia