Érezted már azt az érzést amikor kapcsolatban vagy de mégis rettegsz?! Amikor veled alszik el és melletted kel fel, de mintha az egész egy lécen mozogna?! Amikor érzed, hogy ez nem stabil és bármelyik pillanatban összedőlni látszik az amiben a legjobban szeretnél hinni. Aztán ott van az a szívbemaró érzés amikor már nem vagytok kapcsolatban, de nem szeretnéd a múltadat elveszíteni. Nem szeretnéd elveszíteni , ezzel tisztában vagy és magyarázkodni sem tudsz, hogy mi ez. Barátság, háború, szerelem, testvériség, szerető vagy tisztelet… Mondják meg a nagyokosok. Nem akarod vissza, de valahol kapaszkodsz. Aztán ott van az a tudat, hogy más nővel/ lánnyal van. Ott van az a tudat, hogy más férfi/fiú ér hozzá és te úgy érzed belehalsz.
Sokáig , mondhatni túl sokáig voltam egy körforgásban. Rettegtem, hogy elveszítem a múltamat. Pedig azaz a dolog amit soha nem veszítesz el. A múlt az már megvan írva, attól már nem kell félni. Mégis féltem egy embert másra bízni, más kezébe adni. Nem akartam, toporzékoltam. Belekapaszkodtam , megpusziltam, megöleltem majd üvöltöttem és hisztiztem. Kifordultam önmagamból. Sőt nevetséges lettem önmagam szemébe. Nem tudtam mit akarok csak azt tudtam, hogy van olyan dolog amitől belül meghalnék, mert félek tőle. Félek magamtól és a továbblépéstől. Hisz az sokszor fájdalom nélkül nem történik.
Aztán történt egy kis csoda az életemben, megváltoztattam a gondolataimat. Tudatosan figyelek arra mi vesz körül és ki vesz körül. Leírtam miért nem működött és mit szeretnék. Történt egy-két találkozó és élmény ami alapján teljesen tisztába vagyok mire is vágyom. Szeretnék közös otthont, melegséget kialakítani, építgetni és látom magam előtt ahogy pár éven belül ki lesz mellettem. Ahogy mosolyogva hazamegyünk, megfogja a kezem magához húz és egy érett szerelmes szempárt fogok magam előtt látni. Idősebb lesz nálam és hihetetlenül okos. Csodálni fog minden egyes lépésemért én pedig mindenben támogatni fogom. Illetve megígértem neki, hogy egy percre se fogom elengedni a kezét.
Visszatérve a kis kalandozásomról , rájöttem valamire ami hihetetlen mértékben megerősített: Ha félsz attól, hogy elveszíted akkor veszítsd el. Ha rettegsz attól, hogy minden megváltozik akkor meg fog változni és neked nincs más dolgod mint örülni ennek. Ha félsz attól, hogy mással fogod látni, mosolyogj és mutasd meg mennyire erős a lelked és mennyire szerethető vagy. Engedd el. Ne foglalkozz vele, már nem épít. Akiért foggal körömmel akarsz ragaszkodni az általában hamis. Így kialakítottam azokat a gondolatokat , amitől érzem a kezemben a sikereimet és a boldogságomat. Egyszerűen mély levegőt vettem és koncentrálok arra az álmomra amit megálmodtam magamnak. Bármennyire hihetetlen de működik, vonzom magam köré a jót.
Nagyon sokan vagyunk úgy, hogy félünk. Félünk a csalódástól, félünk félni esetleg a fájdalomtól vagy, hogy a két szemünkkel látjuk ahogy valaki elviharzik az életünkből. Ne félj élni, ne félj érezni. Ha azt érzed, hogy melletted van valaki de rettegsz attól, hogy megváltozik akkor egy kicsit küld el magad mellől, hogy megtisztulj. Engedd azt az érzést, hogy szabad vagy. Érezd , hogy szabad vagy. Élvezd, hogy nem akarsz senkit bekorlátozni. Élvezd azt, hogy aki melletted van az önszántából van melletted és nem kényszerből. Mivel szeret téged és veled akar lenni. Élvezd, hogy nem lettél egy kalitka, hanem maga vagy az égbolt. Szeresd azokat az embereket akik felhívnak önszántukból és csupa jó dologról beszélgettek. Tiszteld azt az embert akinek te vagy maga az ég és csodál. Itt pedig megtapasztalod a szabadságot, hogy soha semmitől nem szabad félni. Ha félsz, hogy elveszíted akkor veszítsd el! Mivel egy nap olyan ember lesz melletted akivel lehet lesznek bizonytalanságok, de kettőtökben soha nem lesz bizonytalan. Akkor majd megtapasztalod, milyen jó, hogy nem egy kalitka lettél.
Perepelica Claudia
Spirit Village 