Szeretni valakit a külsőségek alapján nagyon egyszerű. Megszeretni azt, hogy valakit meg tudsz változtatni hatalmat ad. Ha miattad változott meg és nem önmaga miatt, elpocsékolt idő. Ideig óráig olyan marad, aztán egyszer csak üt az óra, hogy mégsem olyan akit elképzeltél magadnak. Rengeteg hibája van. Több gyengesége és te azt szeretnéd, hogy mindig erős legyen. Nem táplálod és nem öntözöd, helyette elvárod , hogy magától virágozzon. Olyan virágot szeretnél, amit a másik kertjébe láttál és nem olyat amit te öntözgettél és te szerettél. Kissé ironikus: olyan érzés, hogy más öntözgesse te pedig letéped és elviszed. Nem adsz neki időt arra, hogy megnyíljon és megerősödjön neked rögtön most kell az a rózsa amit mindenkinek mutogatnál. Kisajátítod, birtoklod és néha megöntözöd amikor éppen szeretnéd az asztalodra tenni, hogy mások csodálják vagy neked önbizalmat adjon.
Egy pár napja még én is azon gondolkodtam, milyen virág szeretnék lenni , milyen nő szeretnék lenni. Nem értettem magam, miért van az, hogy minden férfi mellett kicsit másképp viselkedem. Erre azt mondanák az emberek, hogy nem vagyok őszinte. Pedig a helyzet az, hogy egy dolog soha nem tud bennem megváltozni az pedig az őszinteség. Hiszen anélkül nem vagyok képes lélegezni. Elkezdtem figyelni magam, miért van az, hogy valaki mellett megállás nélkül képes vagyok problémát keresni míg más ember mellett egyszerűen csak a lehetőségeket látom.
Egy nő nem minden férfi mellett ugyanaz a nő. Volt egy férfi ismerősöm akivel ugyan nem jártam, de nagyon közel éreztem magam hozzá, lelkileg. Nagyjából mindent tudott rólam és mindent megtudtam vele beszélni és amikor mellette sétáltam csak úgy éreztem a magabiztosságot és a mosolyt. Egy percre se voltam féltékeny, pedig egy nagyon helyes férfiról volt szó. Éreztem, hogy erős vagyok és elég vagyok. Az életem más területeire is kihatott ez a magabiztosságom, sorozatosan csináltam valamit és éreztem, hogy egyre nagyobb sikereket érek el. Éreztem, hogy boldog vagyok és kiegyensúlyozott vagyok és azt éreztem, elég vagyok neki. Ahogy rám nézett láttam, hogy csodálattal néz rám. Engedte, hogy úgy virágozzak ahogy szeretnék és mindennap odafigyelt rám és öntözött. A kedvességével és a magabiztosságával.
A másik dolog pedig, hogy vannak azok a férfiak akik egyszerűen lealacsonyítanak. Észre sem vesszük már a markukban vagyunk és csupa negatív érzést váltanak ki belőlünk. Féltékenyek vagyunk, nem tudjuk kezelni önmagunkat és gyakran úgy érezzük , hogy van valaki mellettünk aki csak sorozatosan öl. Sokszor nézek vissza arra az énemre, ami a legrosszabb énem volt egy férfi mellett. Birtokolni akartam, hisztériáztam, kiabáltam és bár rengeteg boldog percem volt mégis valahol édeskevés volt. Több hónapba tellett , hogy realizálódjon bennem az, hogy ez nem én vagyok. Nem vagyok egy olyan nő, aki megállás nélkül a férfi körül mozog és szereti a feltűnést. Nem akarok kiharcolni se figyelmet se szeretet, ha ez nem magától jön. Nem akarok önző lenni és nincs energiám és időm a féltékenységemet elemezni. Hisz ez nem én vagyok , nem ez a virág vagyok akit letépnek.
Érdekes, hogy mennyire mások tudunk lenni különböző férfiakkal. Illetve mennyire mást hozunk ki férfiakból. Ez egy oda vissza dolog, nem rossz egyik fél sem. A kérdés, hogy milyen virág szeretnél lenni, milyen kertben szeretnél virágozni. Ahol mindennap öntöznek, beszélnek hozzád és odafigyelnek rád, hogy megszépülj. Vagy ahol néha rád néznek, hogy élsz e még és ha már nagyon kiszáradtál öntenek rád egy pár csepp vizet, hogy ne halj meg gyökerestül.
Perepelica Claudia
Spirit Village 