Van amikor már édes kevés vagyok hozzád. Kevés ahhoz, hogy szeresselek és melletted legyek. Bármennyire próbálnám összekötni a kötelet, félek, hogy egyre jobban és jobban szakítanálak szét és esnél el. Annak a kötélnek mindennél erősebben kéne tartania és érzem, hogy gyengül. Megmagyarázhatatlanul keresném a kapaszkodót és valahol kevésnek érzem magam és gyengének. Gyengének ahhoz, hogy veled legyek. Elég erősnek, hogy elszakítsam.
Talán becsapom magam és lehet elfogok esni. Nem egyszer és nem kétszer. A számodat kitöröltem a nevedet még nem tudom. Még mindig jössz és megáll veled a világom. Felkavarsz, megtartasz aztán elengedsz. Próbálnám szavakban megfogalmazni, de már ehhez is gyenge vagyok. Mások voltunk és mások is leszünk. Mikor felültem a repülőre tudtam, hogy most valami új és más kezdődik. Tudtam, hogy valahol elvesztettelek és egyedül maradtam. Egyedül ahhoz, hogy szembe nézzek önmagammal és megtanuljam valamikor nincs más választás csak egyedül tovább menni egy bizonytalan úton. Lesznek és voltak segítőim, de mind hiába ha elvesztettem valamit ami mindennél jobban én voltam. Most már tudom milyen az amikor vihart és hurrikánt vagy földrengést neveznek el emberekről. Tudom milyen az amikor szélcsend van és nyugalom aztán egy pillanat alatt minden szertefoszlik.
Félek, hogy talán te voltál az egyetlen ember akit önzetlenül és teljes szívemből tudtam szeretni. Félek, hogy te voltál az egyetlen akiért képes voltam változni. Talán a legfélelmetesebb az egészben, hogy Te ugyanezt érzed. Tudod, hogy senkit nem fogsz tudni annyira szeretni és nem fogsz tudni senkit sem annyira közel tartani magadhoz, mint engem. Boldog vagyok, hogy átéltem egy olyan szerelmet, ami ritka és teljesen megmagyarázhatatlan. Szerettem azt a nőt aki melletted voltam és tudom, hogy te is érett férfi lettél mellettem. Szerettem, hogy mások voltunk és ez most nem valami hős szerelmes színjáték, mert igaz volt minden egyes perce. Ami most van az pedig értelmetlen ragaszkodás a múltunkba.
Erősnek kellene lennem, de nem vagyok az. Tudom, hogy melletted kellene lennem, de nem tudok. Nem tudom mi változott. Az eltelt idő, a haszontalan körök vagy a folyamatos bizonytalanság. Azt mondják ha az ember életében jön valami szokatlan boldogság szeressük és védjük. Így tettük, de kevesek vagyunk. Nem hibáztatlak és te se hibáztass. A gyengeség előbb vagy utóbb erőssé tesz és valamikor hatalmas mosollyal fogjuk várni egymást, mert megerősödtünk. A kérdés az idő és az akarat. Nem egyszerű, mi sosem voltunk azok. Naiv szerelem ami mindennél erősebb volt. Valahol szeretem ezt a naivságot. Hiszen ilyenkor tudom, hogy igaz és valódi emberek vagyunk és nem álcázzuk azt , hogy mások vagyunk mint akik.
Szeretem azt ami nem múlandó ami örök. Ez is az egyik dolog ami miatt beléd szerettem. Mindig azt mondod nem akarsz felnőni, hidd el én sem szeretnék. Sőt amennyire lehet örök kislány maradnék és ez maradni is fog. Kislányként is lehet birodalmat építeni, nem kell beállni a sorba és gonosznak lenni. Ismersz. Tudod, hogyan lélegzem és tudod mi tesz boldoggá de a körülmények nem mindig adják meg arra a lehetőséget, hogy önmagunk legyünk. Erős nőnek vallom magam, de melletted mindig mögéd bújok, mert Te erősebb vagy. Tudom.
Éreztem amikor elfelejtettél jó éjt kívánni, mikor elfejetted mennyire erősen dobog a lelkem. Tudtam amikor elmentél és mosollyal az arcodon jöttél vissza. Érzem amikor nem vagy itt és tudom rám gondolsz, de másra vágysz.
Ha megerősödtem talán minden más lesz. Talán a szavaimnak is lesz értelme és talán a szerelmünknek is lesz folytatása. Jelenleg átláthatatlan, bizonytalansággal és kérdésekkel van tele. Egyszer mindketten elmondhatjuk, hogy megérte. Most pedig a türelmedet és a tiszteleted kérem.
Perepelica Claudia
Spirit Village 