Megmagyarázhatatlan ragaszkodás

Kiölve minden logikát forgatjuk azt amit már mindenki eltemetett. Csodálkozó pillantásokat és érthetetlen tekinteteket kapunk a világtól és valahol ők is tudják, hogy összetartozunk. A kérdés a realitás és valahol már el is felejtettük, hogy ez egyáltalán kérdés volt. Nevetve gondolok kik voltunk és most kik vagyunk. Napról napra változunk , haladunk vagy megállunk és még mindig egymás életében vagyunk. Mit szeretnénk, merre akarunk indulni még érthetetlen számunkra. Próbálom megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Mi köt hozzád ennyire?! Mi az ami miatt bármerre indulok mindig te jössz szembe velem. Évek, hónapok, napok, órák, percek… 

A helyzet beigazolódott. Valamit ha felrobbantasz is újra össze tud épülni. Valamit amit mindennél messzebb akartál magadtól lökni is csak egyre közelebb kerül hozzád. Valami amit mindennél jobban próbálsz utálni csak egyre jobban és jobban szereted. Elindulsz a másik úton és mintha folyamatosan kapnád a jeleket, hogy rossz felé mész. Próbálod elfelejteni, de minden éjjel megjelenik a szemeid előtt és csak beszélgettek. Órákat és egész éjszaka. “Mit rontottunk el? Miért nem hagysz békén? Miért szeretsz ennyire?” Csendesen rád mosolyog és magához húz és a kérdéseidre egy meleg ölelést kapsz ami megnyugtat és hirtelen minden megválaszolatlan kérdésedre választ kapsz. 

Valami amit bármennyire szeretnél logikusan terelni képtelen vagy rá. Ha az agyadat követnéd szembe mennél mindennel ami te vagy. Szembe mennél az elveiddel, a lelkeddel és a hangoddal. Melyik a könnyebb és melyik a nehezebb út teljesen lényegtelen. Ha kell megmászod azt is amit lehetetlennek gondoltál és átúszod azt is amiben régebben elmerültél volna. Hiszen erőt kapsz tőle. Erőt, hogy folytasd és ne add fel. Erőt ad, hogy van az az érzés amiért érdemes mindennap felkelni. Van az az ember akivel józanul lenni olyan mintha 2 üveg bormámorban lennél és még annál is jobb. Van az az ember aki mindig megvár és akinek örök életében az első maradsz. Van az az ember akiért igenis érdemes harcolni és tenni. Van az az ember akit senki sem ismer olyan jól, mint te. Valahol pedig örülsz annak, hogy te ismered a legjobban. Te tudod milyen amikor mérges és amikor mindennél jobban kíván.

Ismered milyen amikor nyűgös és milyen hülye fejeket szeret vágni , hogy jobb kedvedben legyél és nevess. Érzed amikor nem nyugodt és te vagy az egyetlen aki mellett le tud csillapodni. Te vagy aki mellett ideges is tud lenni és te megtanultad kezelni. Milyen jó is ha az ember életében létezik egy olyan személy aki megtudja nyugtatni, nevettetni és bármi történik is nem okoz csalódást. Mennyire értékes , hogy tudunk tiszta szívből szeretni. Önzetlenül. 

Ahol nem kell megjátszani magunkat, nem kell erőltetni a dolgokat és minden magától olyan tud lenni, mint egy tündérmese. Ahol szerelmes vagy és a gyomrodban is pillangók repdesnek, mert Ő más. Ti ketten mások vagytok. Megmagyarázhatatlan de a legjobb és a legrosszabb találkozás is egyben. Néha körbe körbe mentek van, hogy valami elválaszt benneteket, de akkor is közös nevezőn mentek tovább. Aztán van, hogy felborul minden és semmi más nincs csak a fájdalom és az üresség. Aztán hirtelen valami azt súgja, hogy rájössz: Valamiért megéri szenvedni. Igen van az a szerelem és van az az ember akiért megéri megtenni azokat a dolgokat amiket néha úgy érezzük helytelen. 

Mindenki hibázik és mindenki követ el hibákat. Legyen értelme a hibáknak, legyen értelme annak amik vagytok. Tudjatok megbocsátani és önzetlenül szeretni. Ezek nélkül minden hiába. Sokszor gondolkodtam mi is az az igazi szerelem és a mai napig nem tudnám megmagyarázni de körvonalakban tudnám megírni. Valahol az otthonom és a mosolyom egyben. Amikor mellette ülsz és nem tudod levakarni a mosolyt az arcodról, mert annyira szereted. Vagy amikor róla akarsz írni, akkor mindig mosolyra húzódik a szád de ezt szerencsére senki nem látja. Csak te és a laptopod. Idővel rájön az ember, hogy van amit tényleg kár megmagyarázni kár túlagyalni és kár a megoldásokat és a kérdéseket gyártani. Hiszen van az az érzés amibe érdemes befektetni: időt, szeretetet, bizalmat, törődést, türelmet, öleléseket és tiszteletet. 

Perepelica Claudia