Végre megszületett a második természet közeli posztom, aminek nagyon örülök hiszen látom bennük magamat. Látom a képekben a lelkemet és ennél fontosabb számomra nincs is. Mostanában egyre többet álmodozom arról, hogy lesz majd egy szőlősöm valahol Dél-Olaszországban és könyveket fogok olvasni miközben a naplementében iszom a saját készítésű vörös boromat. Teljesen nyugodt vagyok és a kutyáim ugatása zökkenhet ki egy kicsit is az álom világomból ami rögtön folytatódik ahogy velük is elkezdek foglalkozni. Hiszen hihetetlenül játékosak és boldogok, akárcsak a gazdájuk. A nap és a víz a gyönyörű táj mind-mind emlékeztetni fog engem arra, hogy nem álltam be a sorba és kezdtem el egy robot életet. Más utakat építettem magamnak és végül elértem azt az állapotot amibe mindig is lenni szerettem volna. Elégedettség.
Hiszen mi alakítjuk a sorsunkat és az életünket. Ha pedig egyet tanácsolhatok: mindig maradj a saját álmaidnál és ne akarj senkinek sem megfelelni hiszen végső soron mindig magaddal kell elszámolnod. A kérdés a saját boldogságod vagy a megfelelési kényszer másoknak.
Fotó: Kerekes Zsombor
Szöveg, Kompozíció, Modell: Perepelica Claudia