Nyisd ki a szíved és merj felejteni és szeretni. Ez a kettő együtt működhet, ha elengeded a hiúságod és egy helyben hagyod az emlékeket. Ne próbáld felrúgni őket vagy elégetni. Engedd, hogy a múltad megmaradjon és mosolyogva beszéljenek róla. Engedd, hogy másnak te legyél a legszebb emléke. Engedd, hogy a háttérben legyen és azt mondja: “igen, ebbe a nőbe voltam szerelmes”. Ne akarj egy törött kép lenni, maradj egész.
Nézz vissza és mosolyogj: “igen…ez egy történelem” és utána még nagyobb mosollyal nézz szembe a jövőddel és a jeleneddel. Ne sírj amiatt ami régen bántott, örülj, hogy mára elmúlt. Felejtsd el a sebeket, hegeket és engedd, hogy újból kinyíljon a lelked. Engedd, hogy a történelmednek újra megnyíljon a lelke. Más felé az új felé. Engedd, hogy lebegjen és boldog legyél. Figyelj a lelkedre és a szeretteidre. Menj haza és bújj bele az otthonos ágyadba és engedd, hogy aki otthon vár megöleljen. Engedd, hogy vigyázzon rád. Ne törj és ne zúzz. Ne taktikázz és ne menekülj magad elől. Idd meg reggel ugyanazt a kávét, mint két éve és engedd, hogy a vacsorádat új emberrel töltsd. Aki lehet egy örökké valóságod lesz. Engedd a csókokat a szeretetet.
Egyet megtanultam felejteni is csak szeretve lehet. Nem lehet csúnya szavakkal dobálozva, embereket használva szemetesbe dobni. Nem lehet hangosan felejteni. Az elengedés és a felejtés csendben háttér zene nélkül zajlik. Megnyitod a szíved és rájössz, hogy a szívednek engedned kell. Elment, elhagyott, ellökött , eljátszott, átvágott…de szeretve elfelejted.
“Bántottál, de szeretlek. Tovább léptem és szeretlek. Beszélek veled, de hallgatlak. Figyellek, de már nem felelsz. Kérdezlek, de nem kérem a választ. Hazudhatsz, mert már mindent tudok”
Tedd meg nekem, hogy szeretve elfelejtesz. A hangom hallod de a füled már nem hallgat. A lelked néha még megremeg, de tudod már nem én vagyok az otthonod. Más nőt megcsókolsz és kérlek csókold tovább. Hosszasan és érzelmesen, engedd, hogy szeressen. A tekintetemmel ne akarj egy darabig találkozni, de évek után tudj a szemembe nézni. Kezemet ne akard megfogni és a szememből már ne akarj tüzet csiszolni.
Lépj tovább. Ahogy őszből tél lesz vagy tavaszból nyár. A lelkemet már nem neked adom és a nyugalmam már nem a te részed. Kérlek ne gyere utánam, ha megfordul a világ. Ne akard a csókomat, ha elgyengülsz. Ne akarj a vállamon megpihenni, ha elfáradtál. Szépen lassan másnak kell átvennie a helyem és kérlek engedd neki.
Ha a lelkemet kérdezed, jól van és a biztonságot már felejtsd el. Itt már nem áll vagy bukik. Csak bukik. Kinyitottam a lelkem és nem haragszom, nem cselekszem és elengedtem. A lágy szavaimat még hallhatod, de az erős hangomat már nem fogod. Mint a reggeli köd már elment és nem kívánlak.
Perepelica Claudia
Spirit Village 