Felejtsd el a Figyelmet

Ma éppen a Kálvin tértől sétáltam át a Deák Ferenc térre, a két megbeszélésem között volt egy szabad órám. A nap gyönyörűen sütött és csak úgy szívtam be a jókedvet és a D-vitamint. Reggel volt és még kávét sem ittam, ilyenkor általában nagyon morcos tudok lenni. Ma pedig valahogy minden más volt. Talán megéreztem a tavasz illatát. Nem csak mentem az utcán, hanem figyeltem és néztem is. Így útközben észrevettem a rengeteg antikváriumot, amit eddig is tudtam, hogy léteznek, de valahogy sosem tértem be. Használt, gyűrött könyvek?! Ugyan már, kinek kellenek?! Nekem. Amint beléptem az antikváriumba elfogott a varázslat, fél órát töltöttem és csak fedeztem fel a szebbnél szebb verses köteteket illetve a csodaszép szerelmes regényeket. Volt egy nagyon elgyötört verses könyv, kicsi volt és kopott. Valószínűleg nagyon nagyon régi lehetett. Csodaszép szerelmes versek voltak benne, a költő pedig névtelen volt. Leültem és csak olvasgattam. Nem tudom ki írhatta, de elvarázsolt.  Rájöttem, hogy érdemes antikváriumba járni. Sőt számomra igazán feltöltődés volt belépni és ott megpihenni egy kicsit. Elhatároztam, hogy gyakori látogatója leszek az ilyen csodáknak. Amikor kiléptem, kicsit késésben voltam, a következő megbeszélésig. Így gyorsabban szedtem a lábam, de éreztem, hogy több lettem. Ekkor elkezdtem mélyen gondolkodni…

Figyelem. Az életben csak úgy hajszoljuk és kívánjuk az óriási figyelmet. Többet és többet akarunk és sokszor semmi nem elég jó. A tárgyakért rajongunk és az embereket használjuk. A telefonunkba jobban bízunk, mint a barátunkban. Nem hibáztatok senkit emiatt, mert a társadalom többsége ebbe az irányba indult. Pedig nem követendő példa, nem szabad beleesni a hazugság hálójába. Amit látok és érzékelek, az a figyelem központúság. Ahol egy olyan életet szeretnénk fenn tartani, hogy mindenkinek mi kelljünk. Mindenhez lehet nyúlni. Gyárthatod megállás nélkül a selfieket, percenként teheted ki a snapchated (a múltkor két lány szó szerint bugyiban táncolt az egyik ismerősöm telefonján és ezen nevettek) , avagy kimehetsz az utcára is ordibálhatsz: FIGYELJETEK RÁM, ITT VAGYOK!

Tényleg ki akarod harcolni a férfi figyelmét? Tényleg a melledet kell kitenned, hogy felfigyeljen rád?! Tényleg játszadoznod kell és féltékennyé tenned, hogy végre észrevegye nem leszel neki itt mindig?! Tényleg meg kell mutatnod mennyit is érsz igazából?! Huuu, kicsit még a gyomrom is összerándult. Ez a felszínesség, képmutatás, taktikázás egyszerűen felfoghatatlan számomra.

Amikor ma ott ültem az antikváriumban és olvastam minden zaj megszűnt körülöttem. Nem érdekeltek a zajok az emberek csak én és az ismeretlen szerző versei. Magával ragadott ez az érzés és akkor és ott rájöttem, hogy az igazán lényeges dolgok soha nem kiharcolhatóak és soha nem kérik a figyelmet, ha ez nem magától jön. Bementem véletlenszerűen, kihúztam egy kopott kis könyvet és beleszerettem. Ahogy lapoztam egyre jobban. Amikor kimentem az utcára, olyan jól esett a napsütés a bőrömön, hogy önkéntelenül is mosolyogtam, mert a nap ma megölelt. A szerelem, a szeretet is ilyen. Ott ahol kérni kell és ott ahol figyelemre van szükséged az nem szeretet. Minden ami értékes az nem jár ezzel. Az magától jön, mindenféle manipuláció és erőltetett szelfi nélkül. Ha valakinek beakarod bizonyítani mennyit érsz abban a pillanatban haladéktalanul sétálj el.

Lehet nem értesz velem egyet, lehet elítélsz és lehet nagyon kevés igazi barát lesz körülöttem. Lehet csak két férfi lesz az egész életemben akivel együtt voltam és a másodikkal már egy életet élünk le együtt. Az is lehet, hogy egyedül leszek jó sokáig. De legalább saját magam vagyok és őszinte. Legalább nem akarok senkinek megfelelni és nem akarok senkivel szórakozni vagy játszani. Számomra nem elismerés az, hogy több férfit hülyítsek vagy tegyem alájuk a lovat. Igen sokan rám teszik a “flegma” jelzőt, közben pedig véleményem szerint értékelniük kellene. Nem játszom az érzésekkel, ahogy ezt rengetegen megteszik. Sokaknak pedig jól esik, amivel szintén nincs gond. Más vagyok de a flegmaság nagyon nem én vagyok, inkább így fogalmaznék: túl őszinte és sokszor nyersen tudok fogalmazni.

Ezzel a bejegyzéssel arra szeretnélek Benneteket ösztönözni, hogy a csendes mély és őszinte dolgokban él a csoda. Az igazi mellett minden feltűnés nélkül kelleni fogsz. Nem kell semmit csinálnod csak a szívedet adni Neki és Ő pedig az óriási lelkével fog megölelni. Smink nélkül, álarc nélkül és mindenféle játszma nélkül. Senki és semmi nem fogja tőled elvenni, mert akármennyire próbálnak szétválasztani, Ti annál jobban fogtok egymásba kapaszkodni. Az igazit nem lehet gyengíteni és soha nem kér a figyelemfeltűnésből. Bízz bennem!

Perepelica Claudia