…and full of love!
Soha nem kért bocsánatot, hogy nem tudta lezárni. Nem kért bocsánatot, hogy harcolt küzdött és élt. Nem érdekelték a tanácsok, a klisék, a megszokott rutin. Nem érdekelte, hogyan engedje el a dolgokat, mert ragaszkodott. Soha nem kért bocsánatot azért, mert sírt. Soha nem kért elnézést, hogy mert érezni. Nem ismerte a felejteni szót, mert rábízta az időre. Soha nem kért bocsánatot, mert kimondta és elmesélte. A történetét, a szerelmét és az érzelmeit.
Nem akart történelem és csak egy emlék maradni. Mindig is tudta, hogy egyszer minden véget ér de másképp akarta csinálni. Küzdeni szeretett a végsőkig és véres lábbal is továbbmenni közösen. A lába után már a szíve is vérezni kezdett. De folytatta az utat a kalandot és erősen bízott abban, hogy ez az utazás soha nem fog véget érni. Bízott abban, hogy ez a tiszta és őszinte szerelem, ami bár megsebezte de kitart. Szépen lassan magát is kezdte elveszíteni, a szívét megsebezték de bízott abban, hogy jéghideg vízzel lemossa majd róla a szerelem. A szívét leláncolta. Míg külön váltak az útjaik is bezárta a szívét. Nem engedte másnak, mert annyira hitt az elsőben. Fájt neki, de kibírta. Kibírta, mert borzasztóan szeretett. Nem akart egy kósza emlék lenni. Minden este szeretett volna egy oltalom egy nyugalom szigete egy szerethető lány lenni. Az is volt. Egy tiszta lélek, amit nem lehetett bemocskolni. Aztán az idő pörgött és elkezdte számolni a napokat. 5…4…3…2… vége.
A hitét elvesztette, abban amiben mindennél jobban hitt. Hibázott, nem is egyszer. De soha nem lépett félre, mert a szíve foglalt volt. Amióta csak az eszét tudja. Kapta a csapásokat, a pofonokat. Felejtened kell, egy kósza emlék maradsz, nincs örökké. Kezdte megérteni, de nem hitt ebben sem. Mint aki a világot a vállán akarja cipelni. Harcolt a végsőkig, de soha nem adta fel. Már nagyon vérzett a szíve. Egyedül volt a gondolataival az érzéseivel. Mintha a világ azt üzente volna: “Légy hideg” “Te nevess utoljára” “Legyél erős és használd az embereket és az érzéseket.”
Lehet, hogy most megsérült. Lehet, hogy tele van fájdalommal. Lehet a szíve még mindig vérzik. De nem engedi, hogy a világ jégszoborrá változtassa. Elhatározta, hogy nem fogja engedni. Olyan marad amilyen eddig is volt. Tele érzéssel, szeretettel és ha kell fájdalommal. A fájdalomban bízott…Bízott, hogy szebb helyekre fogja vinni. Olyan helyre ahol a szíve már nem fog vérezni és nem fogják bántani. Oda ahol talán egy kicsit elhiheti, hogy létezik a mese. Oda ahol engedik, hogy örök harcos legyen. Oda ahol nem csak a lábát de a szívét sem fogják engedni, hogy vérezzen. Ahol a gondolatai és az érzelmei kincset érnek. Oda ahol beszélhet és éjjel háromkor is mesélhet.
Ott nem lesz játszma, nem lesz taktika. A vihar elmúlt és a napsütés melengeti a lelkét. Ahol lemossák a lelkét és a szívét is a vértől. Kitisztul és merni fog adni és sétálni ezúttal nem sebzetten. Nem fog tudni belemenni a játszmába már nem lesz kérdés, hogy ki nyer. Ketten nyernek. Előre tudják. Egyszer csak ráébred, hogy a múlt visszahúzó ereje már nem vérzik. Akkor és ott tudni fogja, hogy az élet nem szerencsétlen vagy szerencsés események vonala, csak is kizárólag a szerethető szív és az őszinte döntések hozatala. Tudni fogja, hogy csak a sebzett és szerethető szív fog tovább menni. Legalábbis az őszinteség útjába. A többi pedig egy hazugság…Az a világ nem hozzá tartozik. Az egy átverés, ahol a lelkeket jégszoborrá akarják változtatni és ahol az őszinte érzelmeket legszívesebben kiölnék. Menj, haladj előre de csak egy dolog fog mindig új utat mutatni: és az a szerelem. Ezt pedig már pontosan jól tudja:)
Perepelica Claudia
Spirit Village 