Amikor elkezdődik egy Új Év mindenki rengeteg célt és reményt tűz ki maga elé. Új kihívások, új életmód, új stratégia. Le a régivel, elő az újjal. Mindenki elkezdi írni a saját kis vagy nagy listáját, hogy mire is vágyik ebben az évben vagy mennyire szeretné átformálni a szokásait vagy az életstílusát. Jönnek az edzéstervek, leteszem a cigarettát, nem bulizom annyit, végre tanulok, család, karrier tervek és így tovább. Most csak egy párat soroltam fel a sok közül.
Véleményem szerint a változás és a változtatás mindig a mi kezünkben van és nem az Új Év kérdése, de természetesen megszokott érzés, hogy “új lappal” kezdhetünk. Megünnepeljük, elfelejtjük, újragondoljuk, átépítjük. Szerintem egyébként így szép az élet és az emberi gondolkodás, ha mindig gondolkodunk és teremteni akarunk illtve tele vagyunk célokkal.
Azt viszont mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy nagyon fontos az, hogy mit is szeretnénk valójában. Te mit szeretnél és nem a környezeted. Amikor egészséges párkapcsolatról illetve kapcsolatokról beszélünk mindig fontos, hogy tudd Neked mi a jó. Mivel csak akkor tudsz adni és adni, ha Te rendben vagy ott legbelül. Természetesen nagyon sokféleképpen tudunk adni, de igazán adni csak úgy tudunk, ha van miből. A jó lelkünkből, a jó gondolatainkból, a pozitív látásunkból. Ehhez pedig szükségünk van arra, hogy egyedül jól legyünk. Amikor belenézünk a tükörbe, reggel álmosan szeressük magunkat. Minden tökéletlenségünkkel együtt. Nem a külvilágtól várjuk a visszaigazolást, hanem saját magunkkal tisztába vagyunk. Ez pedig sok önismeretet és időt igényel, de fontos érezni a “belső megérzéseinket” és azt mire is vágyunk valójában, úgy igazán. Mi tenné teljesebbé, boldogabbá az életünket.
Szeretnék egy sztorit elmesélni…Tudjátok 4-5 éve az volt a legnagyobb célom, hogy lefogyjak és modellkedjek. Nem ettem, mindennap sportoltam. Iskolába egy darab almával jártam és ha lecsúszott egy kis csoki, sírtam. Iskola után a barátnőimmel azon versenyeztünk, hogy ki evett kevesebbet és ki hány kilót fogyott. 10 kilóval kevesebb voltam és azt hittem boldog. A hétvégéimet az ügynökség falai között töltöttem, szépséges csodás vékony lányokkal. Azt szeretném kiemelni, hogy nem egy vékony csontozatú lány vagyok és van mellem, combom, fenekem. Szóval rengeteg energiába telt, míg végre az ügynökség, odatolta a szerződést. Az arcommal folyamatosan foglalkozni akartak, nagy lehetőséget láttak benne, de az alakommal mindig probléma volt. Hatalmas komplexusokban szenvedtem. A végén már teljesen hozzászokott a gyomrom a nem evéshez. Nem is hiányzott az étel, csak az, hogy rám tegyék a jelzőt: “Vékony vagy”.
Ezt a történetet azért meséltem el, mert azt hittem ez fog boldoggá tenni. Akkoriban nagyon nem voltam megelégedve magammal, nem láttam magamat se szépnek, sem értékesnek. De nagy dolgokra vágytam, kiakartam törni, megakartam mutatni magam. De mások véleményével foglalkoztam és nem saját magammal. Valójában figyelmet szerettem volna illetve bizonyítani a külvilágnak, hogy igenis szép és értékes vagyok. De ezt közel sem így gondoltam vagy éreztem. Nem tett boldoggá, csak azt hittem. Aztán rájöttem: hiába vagy a külvilágnak a legszebb lány, ha a tükörben nem ezt látod. Hiába vagy vékony, ha nem élvezed az evést. Hiába sírsz valaki felett, ha ő már rég elfelejtett. Hiába tűzöd ki a célokat, ha nem is vágysz rá valójában. Hiába felelsz meg másoknak, ha önmagadnak nem tudsz.
Egy percig sem bánom ezt az időszakomat, mert rengeteget tanultam belőle illetve nagyon sok csodás embert ismertem meg. Fotósokat, modelleket, ügynökségvezetőket. Rengeteg mindenre megtanítottak, találkoztam a legnagyobb New York-i ügynökségek vezetőivel, ahol a legnagyobbak vannak leszerződtetve illetve nagyon sok élménnyel gazdagodhattam. Aztán a bloggerkedésben megtaláltam mindent amire igazán vágyom. Fotózásokra, forgatásokra járhatok. Sőt idén még a Marie Claire kifutóján is végig vonulhattam, mint hús vér nő. Nem evés és stressz nélkül. 🙂 Kifejezhetem a gondolataimat, a véleményemet és segíthetek Nektek. Kiélhetem a kreatív ötleteimet és mindennap megújulhatok. Odafigyelek az étkezésre és sportra saját magam miatt és nem mások miatt. Megszerettem önmagam és odafigyelek arra, hogy rendben legyek. Ha szétesem, akkor pedig már tudom, hogyan állok fel.
A lényeg, amiért ezt most leírtam Nektek őszintén, hogy amikor tollat és papírt ragadtok a fogadalmak felsorolásához, gondoljátok át. Mi az ami valóban boldoggá tenne? Azért szeretnél új kocsit, mert könnyeben tudsz csajozni?! Hidd el nekem, ha egy Nőt a kocsid érdekli, nem leszel vele boldog. Ha azért szeretnél új autót, mert ég a tűz a szemedben, hogy vezesd. Avagy a családod biztonsága érdekében, hogy biztonságosabb autóban üljenek a szeretteid az már mindjárt más. Ne azért legyen kertes házad, mert az anyukád azt szeretné vagy mert Te abban nőttél fel. Ne azért kezdj el sportolni, hogy a pasidnak megfelelj. Inspirálhatjátok egymást és támogathatjátok egymást, de igazán kell akarnod. Igazán kell szeretned magad ahhoz, hogy napról napra jobb és jobb legyél. Ezt biztosan tudom. Amikor célokat, álmokat tűzöl ki a szeretteid támogathatnak és segíthetnek, de Neked még egyszer hangsúlyozom Neked kell akarnod és tenned! Ha más akarja vagy ha másnak “csinálod” hamar kiég tűz a szemedből. Tűz nélkül meg nem érdemes csinálni. Légy igazi és valós, olyan amilyen tényleg Te vagy. Mindennel együtt.
Csók, C!