Amikor körbenézek a családom, barátaim vagy távoli ismerőseim között mindig rájövök, hogy mennyi olyan dolog vagy történet van amit érdemes hallanunk vagy megosztanunk egymással. Különböző élethelyzetek, életformák, történetek… Mivel számomra is nagyon fontos, hogy folyamatosan kutassak újabb impulzusokért, inspirációért így folyamatosan nyitva van a szemem, így a kis blogom is folyamatos fejlődésben van. Ha lehet ilyet mondani! 🙂 Pár héttel ezelőtt egy nagyot beszélgettem Rebekával, de csak telefonon, mivel az ügyes leányzó Szingapúrban tölti a napjait jelenleg. Képeket és egy bemutatkozó szöveget is küldött Nekünk, amit én most örömmel megosztok Veletek! 🙂
Sziasztok!
. Először is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget,
hogy a Fashion Capital olvasóinak írhatok.
Ha nem bánjátok akkor bele is ugrok a közepébe.
A nevem Jakab Rebeka.Budapesten születtem 1996-ban, júniusban töltöttem
be a19.életévemet. Idén végeztem el egy két tannyelvű általános iskolát és
gimnáziumot ahova 12 évig jártam. Alapból egy ambíciókkal és nagy
tervekkel levő Nőnek érzem magamat, de ha valamiben elvesztem az
utolsó reményemet is, akkor tovább állok. Az utazás nagy
szenvedélyem. Fantasztikus dolog olyan kultúrákat megismerni ami távol
áll a sajátunktól.
-Szeptember elején kiköltöztem a párommal Szingapúrba. Pont egy éve
kezdtük el tervezni ezt a nagy lépést. Így most a napjaimat itt
töltöm. Modellkedni jöttem ki. Kaptam egy 1 éves szerződést.Bár a
mostani helyzet miatt még nem biztos, hogy maradunk annyi ideig.
– Szingapúr egy kis városállam hatalmas lehetőségekkel. A területe egy
kicsivel nagyobb mint Budapesté de a lakossága majdnem a 3x-osa.
Egyszerűen elképesztő. Egész nap nyüzsög a város, mindenki pörög. Nekem
mint európainak nagyon furcsák az emberek, mivel a városállam kereken
50 éve létezik -és a gazdasági helyzetük évről évre növekszik amire
nagyon büszkék lehetnek. Az
érzelmi és kulturális intelligenciájukat hiányolom a leginkább. A
munkában hihetetlen szorgalmasak és törekvőek, emellett tanultak is
-ami visszatérve a gazdasági helyzetükre meg is látszik-, de a
magánéletben teljesen másképp viselkednek, mint az európaiak. Képzeljétek, elmentünk a
párommal egy Leonardo Da Vinci kiállításra, és megdöbbenve néztük,
hogy a helyiek az egész kiállítást -nekünk 2,5 óra volt- telefonálva
vagy chatelve nézték végig… Nem beszélve arról, hogyha körülnézek a
Metrón csak hatalmas okos telefonokat és a mögöttük ülő ázsiaiakat
látom. De számomra a legsokkolóbb talán az volt amikor egy idős hölgy
candy crushhal töltötte az utazás idejét. 😀 Az én nagymamám nemrég
tanulta meg, hogyan kell válaszolni az SMS-re. 🙂
Az életszínvonal Budapesthez viszonyítva hihetetlen magas. Az
átlagkereset is többszörösen meghaladja az otthoni számokat és ez meg is
látszik. Dübörögnek a plázák, éttermek, kávézók. Egész nap úton vannak
és fogyasztanak, meg persze dolgoznak. Szingapúrban nem gyakori, hogy
az emberek főznek otthon, inkább éttermekben esznek.
-A tervem az , hogy amíg van rá lehetőségem addig modellkedem. Pár
évvel ezelőtt voltam kétszer Milánóban de én ott alacsonynak számítok így
Ázsiát ajánlották. A többszöri neki futások után most, hogy
leérettségiztem, kezdem nyugodt szívvel a szakmát. Természetesen
mindennap eszembe jut, hogy vajon mi lett volna, hogyha nem ragadom
meg ezt a lehetőséget hanem inkább továbbtanulok, de nem bánom, hogy
kihagytam egy évet mert mostanra tisztázódott bennem, hogy mit
szeretnék tanulni. Sajnos jelenleg alig van munkám itt kint ezért
hosszútávon nem éri meg nekem itt maradni. Azt viszont egyáltalán nem
bánom, hogy megtapasztaltam újra, hogy milyen ez a modell világ.
Bevallom kicsit távol áll tőlem… Szívesebben ülök vissza a pad mögé
jövő szeptembertől.:)
November utolsó napján megyek haza, már nagyon várom.
Amikor messze van az ember az otthonától,
családjától valahogy sokkal jobban értékeli amije van.
Nagyon sok minden hiányzik.
Hála a családommal és a legjobb barátaimmal napi szinten
tartjuk a kapcsolatot, ami azért sokat segít a honvágynál.
A családom nagyon hiányzik és a saláta…Itt nagyon drága az étteremben
és az alapanyag is a boltokban. Emellett nagyon hiányoznak azok az
idők amikor a családdal leültünk az asztalhoz és ettünk, ittunk,
beszélgettünk amíg jól esett. A paleo édesség sütés is nagyon
hiányzik. És a kiskutyánk aki jelenleg otthon van a családnál és az
ikertesójával rosszalkodik egész nap.
Az egészségtudatos étkezés nálam 3 éve kezdődött. Próbálgattam, hogy
mi az ami jól esik a szervezetemnek és mi az ami nem. Sokáig
gluténmentesen étkeztem, majd miután a párommal összejöttünk együtt
kezdtük el kísérletezni az újabbnál újabb étrendekkel. A mostani
álláspont szerint a Paleolit étrendet követjük, ami a húsok, halak,
zöldségek, gyümölcsök és magvakat engedélyezi. Ezt nagyon kedveljük,
lényegében arról szól, hogy kevés szénhidrát, sok fehérje és zsír
tápanyagot vigyünk be. Természetesen jó zsírokat ilyen a mag is.
Nálunk tudatosan indult az egészséges életmód de mára teljesen
átalakult tudatalattivá. Nem okoz nekünk nehézséget, hogy egy csokis
fánk vagy egy pizza mellett elmenjünk mert ha azt kívánjuk
megcsináljuk magunknak egészséges alapanyagokból. Természetesen az íz
is más lesz, viszont hizlalónak egyáltalán nem mondhatóak ezek az
ételek.:) Az a legfontosabb az egészséges életmódban és diétában, hogy
mindenki azt kövesse ami neki a jól esik és a szervezete is jól
reagál rá.
Ehhez egy nagy adag tudatosság is kell, illetve önmegfigyelés.
Az edzéseinkben is ugyanezt kövessük. A futásban én a lassú
de hosszú futásokat szeretem. Úgy kezdtem, hogy gyorsan kis távokat
futottam amitől gyorsan megerősödött a combom és nekem az nem tetszik.
Velem ellentétben a párom gyorsan hosszú távot fut, de Ő ezt az öttusa
múltjának köszönheti. Szoktunk a futás mellett erősíteni és nyújtani
is. Télen mivel kevesebb lehetőség van a futásra, gyakran járunk el
együtt bikram jógára is. Az a legfontosabb szerintem, hogy mindenki
elégedett legyen a saját testével. Egyensúlyban legyen vele, és ne
erőltesse rá a különféle diétákat és nehéz edzéseket. Csak amit bír és
jól is esik!
Puszi, Rebi
!
Spirit Village 