Ha behunyom a szemem akkor látok valami olyat, amiről nem sok embernek beszélek. Nevezhetjük álomnak de hozzá még érzések is társulnak amitől hirtelen olyan valóságos lesz az egész. Sokáig nem tudtam megfejteni mi az amit látok, de ma már erősebben érzem, mint eddig bármikor. Maga az út nincs kitaposva és nekem kell apránként, de fokozatosan látom az irányt és ez megnyugtat, akkor is amikor elbizonytalanodom. Amennyiben kételkedni kezdek önmagamban, mindig van egy mentsváram, amitől újra érzem azokat a rezgéseket:
Ne tévesszen meg, ha az út még nincs kitaposva, lehet azért nincs, mert neked kell azon elsőként járnod. Ne ijedj meg ha a legközelebb álló ember utasítja vissza az álmaidat, hisz a végső döntés úgyis a tiéd. Ne hasonlítsd magad másokhoz, az egyetlen ember akivel meg kell küzdened az kizárólag önmagad vagy. Ne a környezetedre figyelj, mert az könnyen eltéríthet, kizárólag arra a belső hangra összpontosíts és ami mindennél fontosabb: történjen körülötted bármi, ha nem adod fel akkor találkozunk azon a helyen, ahol lehunyod a szemed és önmagadat látod csak már a valóságban és nemcsak az álmaidban
Köszönöm Noémi ezeket a gyönyörű fotókat amikkel kiegészíthetem a gondolataim, illetve köszönöm a NETFLORISA csapatának, akik egy ilyen gyönyörűséges csokorral leptek meg.