Kezdésnek Müller Pétertől szeretnék idézni:
“Az igazi táncban az a legszebb, ha messzire röpül tőled a társad, de te egyedül, magányosan pörögve is tudod, hogy visszatér hozzád. Ha nem tér vissza, nem volt igazi tánc. Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok – de nem igaziak. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább. Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak. Az ilyen tánc ritka manapság. Az igaz visszatér, ne félj! A nem igaziért pedig nem kár.”
Ezek valóban gyönyörű gondolatok és szerettem volna bemásolni mivel ezek a sorok inspiráltak, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Nem vagyok pszichológus, nem tanultam viselkedéstant és írónak sem vallom magam. Csak egy lány vagyok, egy olyan lány aki próbál egy kis fény lenni az alagút végén és szeretne minél többet adni ennek a világnak. Egy vélemény, egy látásmód amivel nem kell egyetérteni, de ha már elgondolkodtál a soraimon már megérte. 🙂
Az igazi…mindig igazi lesz, ha szerelmes vagy. Aztán az idő megmutatja mennyire is “igazi”. Nem szeretnék illúziókat rombolni és a mai napig sokra értékelem a kötődést és a szerelmet. Nincs jobb érzés, mint felkelni valaki mellett akit tiszta szívedből szeretsz. Nincs is jobb érzés, mint amikor valakinek minden félelem nélkül kitudod mondani: “Szeretlek”. A szavak pedig alapozva vannak tettekkel. A szó elhal ahol a tett megszűnik. A tett él ahol a szavak megszűnnek.
Azt mondják, hogy aki valóban hozzád tartozik az mindig visszatér. Én azt mondom aki valóban hozzád tartozik az sosem enged el és nem hagy el. Nevezhettek naivnak, önzőnek vagy butuskának. A tények és a tettek mindig magukért beszélnek. Ha nem is sok mindenben, de abban rettenetesen hiszek, hogy az igazi sohasem engedi el a kezed. A legegyszerűbb nyugtató és szenvedtető mondat, hogy “ti összetartoztok”. Ha valóban összetartoztok akkor most is melletted van és bármikor számíthatsz rá.
Több nővel és lánnyal is beszélgettem akik azt vallották a legnagyobb problémának a kapcsolatukban, hogy a férfi vagy a fiú nem nőtt még fel. Mondok még valamit: ha fontos vagy neki akkor képes felnőni hozzád. Nem szeretem és soha nem is fogom szeretni, amikor mi nők, hamis illúziókkal nyugtatgatjuk magunkat. Ilyenkor szoktam ajánlani az egyik tanulságos filmet: NEM KELLESZ ELÉGGÉ. Borzasztóan hangzik, pedig egy cseppet sem borzasztó. Teljesen normális ha valaki nem nő fel hozzád vagy te nem tudsz azonosulni. Egy férfi érzi mi az ami kincs és mi az ami dobható. Személyeskedés és sértődés nélkül, érdemes elfogadnunk a tényt: nem az igazi, ha most nincs melletted.
Előfordul, hogy hatalmas távolság lesz köztetek amit vagy megoldotok vagy nem.Döntés kérdése. Van, hogy az élet másfele sodor benneteket és máshol kell kiállni a próbát. Előfordul, hogy az igazi szerelmednél átéled az elengedést, de önzetlenül. Nem viszel bele egót.. Elengeded, mert most egyedül szeretne lenni. Hagyod, hogy egyedül legyen és te táncolsz tovább de tudod, hogy számíthatsz rá. Az igazival nincsenek óriási kitérők, mert egymást irányítjátok. Egyszer balra majd jobbra de lágyan közösen tartjátok a kormányt. Gyengéden és simulékonyan. Nincs helye a fojtogatásnak sem az erőszaknak. Nincs semmi erőltetve és nem zárjátok be egymást. Sőt engeditek, hadd táncoljon. Közelebb majd távolabb, de a zene valóban közös… és ha meghalljátok mindketten mosolyogni kezdtek. Van ami változik és van ami sohasem. A szeretet és a tisztelet, sohasem enged el, ha valóban igazi. 
Perepelica Claudia
Spirit Village 