Akárki akármit mond egy szakítás nem mindig leányálom. Elengedni a másikat sokszor a legnehezebb feladatnak bizonyul, addig a pontig amíg rá nem jössz, hogy ez valójában nem is annyira félelmetes és teljesen normális. Talán az első szerelemből való kilépés tud a legfájdalmasabb lenni, mert sokszor úgy érezzük ilyen több nem lesz. Ami teljesen igaz is, mert olyan több nem lesz. Jön helyette valami olyan ami teljesen más. Akár nyugodtabb, akár jobb, rosszabb vagy boldogabb. A továbblépésben az a jó, hogy előre mész és nem visszafelé. Tapasztalatot kapsz kivel és hogyan érzed jól magad. Rájössz, hogy tudsz újra szeretni és bizony előbb vagy utóbb nem érted, miért is voltál benne egy régebbi kapcsolatban. A lényeg, hogy tudatosan vagy nem tudatosan mindenki tovább szeretne lépni, ha valamiben nem boldog. A nők és a férfiak teljesen másképp reagálnak így kissé mélyebbre ástam és belevetettem magam az témába:
1. A férfi gyorsabban távozik de visszatér. A nő tovább ragaszkodik, de többet nem fordul a múltjához: Egy férfi akkor tér vissza a múltjához, ha nincs jövője. Ha egy férfi egyszer eldöntötte, hogy nem szeretne melletted lenni, akkor ha visszatér is az életedbe nem gondolja komolyan. Ez a bizonytalanságának és a félelmének a jele és köze sincs a szeretethez vagy a szerelemhez. Ha egyszer szerelmes volt beléd a férfi, mindig visszatér. Megpróbál bekúszni és próbálkozik de valójában ő sem tudja mit akar. Jobb tudni, hogy nem téged és nem te vagy neki a megfelelő. A nő sokáig ragaszkodik és néha a nőiességét és a tartását is képes elengedni, hogy összerakja az elveszett puzzle darabokat…de amikor a fejébe veszi a továbblépést onnantól kezdve többet nem néz hátra. Innentől kezdve felesleges minden virágszál és csoki bon-bon, az emlékekről szóló üzenetek pedig automatikusan archiválva vannak.
2. A férfiak önbizalma köztudottan alacsonyabb, mint a nőké: Nem szeretnék általánosítani, de utána néztem és ez statisztikailag valóban így van. A férfiak, szakítás után sokszor durva flörtölésekbe kezdenek, rögtön írogatni kezdenek a leányzóknak amint a szabadság szelét megérzik. A férfiak szakítás után rögtön csajozni akarnak, mint mi nők inkább magunkba szeretnénk lerendezni a fájdalmakat. Hiába lepnek el minket a férfiak a kedves üzenetekkel, sokszor nem válaszolunk és nem feltétlen kell a megerősítés. Inkább felhívjuk a legjobb barátnőnket vagy fagyival vigasztalódunk és egy pár pohár borral. Így könnyen meglehet, hogy a volt pasid gyorsabban becsajozik, hiszen romokban az önbizalma és vágyik a megerősítésre míg a nőket általában egy darabig ez hidegen hagyja.
3. A férfiaknak fontosabb a kényelem, míg mi nők inkább társra vágyunk: A férfiak sokszor a kényelemre voksolnak. Természetesen itt is vannak kivételek és akinek nem inge ne vegye magára. A férfiak többsége képes olyan nővel együtt lenni akibe nem szerelmes csak úgy “elvannak”. Hiába nem az álmai nőjével van dolga, legalább van valaki. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a férfi nem kedvelné azt a nőt csak egyszerűen érzi, hogy nem az igazi… de nem változtat rajta, hisz kényelmes. A nők sokkal több ideig hajlandóak egyedül maradni és magukra koncentrálni illetve várni a varázslatra.
4. Lássuk be: Mi nők hajlamosabbak vagyunk a szenvedésre: Sokkal de sokkal többet vagyunk képesek szenvedni és magunkat ostorozni, míg a volt partnerünk éppen a haverjaival sörözik és próbálja felszedni azt a “szexi barnát ott a pultnál”. Nem szeretnék undok lenni, csupán reális. A felesleges szenvedés tipikus női tulajdonság, amiből jobb mihamarabb kilépni. Tudatosan rázd meg magad és meríts erőt. Fel azzal a dögös ruhával és piros rúzzsal, ez a te időd. Vess véget az önmarcangolásnak és a szenvedésnek. Hidd el a volt barátod már rég máshol jár, így te neked is menned kell.
5. A férfiak magukba fojtják, míg a nők kibeszélik: Köztudottan a férfiak élik meg nehezebben a szakítást csak ők nem beszélnek annyit róla. A férfiak sokkal kevesebbet beszélnek a veszteségekről és a fájdalmakról, míg mi nők verbalizáljuk a helyzetet. Kibeszéljük és ha kell sírunk és merünk gyengék lenni míg a férfiak inkább felvesznek egy álarcot és nem mutatják a gyengeségeiket. Helyette inkább gyorsan új élvezeteket és impulzusokat keresnek, hogy mihamarabb elmúljon az a kis “ördög” ott a lelkükben.
6. A végén pedig mindkét félnek sikerül: Akárki akármilyen taktikát választ, előbb vagy utóbb megtörténik a csoda. Akár elmenekülünk akár szembe nézünk, a változás már vár ránk. A végén rengeteget tanulunk és rájövünk, hogy mennyire értelmesebb előre menni és új lapot nyitni. A legjobb érzés amikor szép emlékként tudsz hátranézni, de már nem érdekel, mert látod az utad ami előre vezet. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban a továbblépés egy pozitív és nem negatív dolog.
Perepelica Claudia