Elállt a lélegzetem, amikor belépett abba a szobába majd pedig az életembe és utána fél nap leforgása alatt befészkelte magát a szívembe. Csendesen ültem a kávézó sarkában és újra valami bizsergető érzés töltött el, vártam valamit de nem vártam el semmit. Kértem egy gyümölcs teát és laza lófarokba kötöttem a hajam, ő pedig odajött hozzám levette a kabátját és rögtön megcsókolt. Úgy, ahogy még előtte senki és úgy ahogy soha nem fog senki. Sötét barna, szinte fekete szeme , az amit mindennap látni szeretnék. Különleges nap volt az a bizonyos nap, az eső zuhogott de mi csak ültünk egymással szemben és mindketten éreztük, hogy ez nem egy szimpla randi.
Tetszett neki, hogy mosolyogtam és az még jobban, hogy őszinte volt a mosolyom. Óvatosan bánt velem az első találkozásunk óta és én azóta egy könnycseppet sem ejtettem. Karakteres arca, sokatmondó tekintete és erős válla a remek ízléssel párosulva még mindig édeskevés ami ebben a férfiban van és ami kettőnkben van. Ha valaki megkérdezné tőlem, mit szeretek benne a legjobban csak azt válaszolnám, hogy magamat. Önző egy kijelentés ugye?
Pedig valójában őt szeretem nagyon is és akivé váltam mellette. Szeretem amilyen lettem, még jobban szeretem, hogy támogat és úgy vigyáz rám, hogy megkérdőjelezhetetlen a férfiassága. Szeretem ahogy rám néz és látom a szemeiben , hogy mindig engem szeretne nézni. Naivság? Ó , dehogy, ez nem naivság ez a csupa valóság. Hidd el nekem, létezik az a férfi akit naivan is szerethetsz , mert rád néz és eláll a lélegzeted és nem félsz őt szeretni. A keze, a mellkasa a meleg ölelése. Szeretem amikor vele sétálok, olyan mintha még mindig kislány lennék és erős nő egyszerre. Ezt pedig hangosan meg is jegyzem neki, mire ő csak elmosolyodik, mert büszke rám. Büszke arra, hogy fogom a kezét. Tudjátok milyen érzés az amikor egy erős férfi , büszke rád?! Büszke arra, hogy vele vagy?! Nem, megint nem a mesében élek és nem egy drámában vagy féltékenységi játékban, ahol csekkolni akarod ahol féltékenynek kell lenned ahol félsz, hogy nem őszinte. Nem arról beszélek amikor nem tudod mi van köztetek és nem egy unalmas se veled se nélküled kapcsolatban vagytok. Nem az össze vissza rohangálásról beszélek és a rengeteg próbálkozásról.
A világ legjobb érzéséről beszélek, az önzetlen szeretetről és a szerelemről, ahol a leggyönyörűbb emlékek születnek. Ahol nem kell félned, hogy nem fog működni. Ahol tudod, hogy soha nem kell tartanod semmitől, mert nem enged el bármi történik is. Nem úgy gondol rád, mint egy fejezet az életében, hanem mint életcél. Úgy gondol rád, hogy lépcsőről lépcsőre szeretne megismerni téged, de soha senki mást. Apránként, lépésenként fokozódik a szeretete irántad. Mindent megakar tudni rólad, a gyengeségedtől kezdve a legnagyobb erősségedig.
Szerelmes lettem belé, menthetetlenül. Nem kell megjátszanom magam, nem kell mást mutatnom és nem kell gondolkodnom, hogy jól cselekszem e. Nem kell félnem, hogy nem akar engem vagy attól sem kell tartanom, hogy egy percre is elbizonytalanodik bennem. Még mindig itt ülünk ebben a kis kávézóban és felnézek a laptopomból és elmosolyodik. “Végeztél az írással, kicsim, mehetünk haza?” Én pedig azt hiszem végeztem.:)
Perepelica Claudia
Spirit Village 