Egyik esős szeptemberi délután megszólítottál. Éppen a jegyzeteimet kerestem, hogy felkészüljek a következő órára. Kissé idegesen matattam a táskámban és még kifejezetten csinos sem voltam. Ahogy felnéztem egy pillanatra megállt velem a világ, mert tetszett amit láttam. Az arcvonásaid és a barna hajad nagyon emlékeztetett az otthonomra, így kicsit zavarba hoztál. A fülem mögé simítottad a hajam, amitől egy kicsit beleborzongtam de hátra léptem kettőt. Nem , nekem nincs kedvem ismerkedni. Nem szeretnék senkit közel engedni, de már is olyan mintha megtettem volna. Egy pillantás, egy ölelés egy véletlen találkozás és minden megfordul. Nem tudok parancsolni magamnak de mégis erőt veszek magamon.
Ahogy rád gondolok tiszta libabőr vagyok és nem sok mindenkinél éreztem ezt. A legjobb érzés, hogy nem fájdalommal gondolok rád, ami egy nagyon új érzés számomra. Nagyon sok fájdalmat cipeltem magammal és sok kérdést, amire még mindig nem kaptam választ. Azt hiszem többé nem is várom. Eléggé fájt minden ahhoz, hogy válaszok nélkül maradjak. A múltamban is nagyon tudtam szeretni. Az én szerelmem nagyon erős tud lenni. Az én szerelmem önző, féltékeny, őszinte, birtokló, boldog , családias, nyugodt…hangos és halk egyszerre. Akkora erővel bír, hogy nem sok ember szereti. Nem sokan vannak akik képesek velem együtt haladni. Úgy gondolom ez nem baj, mert a szerelem egy különleges és ritka érzés.
Sokszor nem értem, miért ragaszkodsz ennyire, hogy megismerj de a lelkem mélyén mosolygok. Tetszik, hogy felkeltettem az érdeklődésed és szeretem, hogy nem hagysz békén. Sok lány szereti ha nem figyelnek oda rá én pedig egyenesen szomjazom a figyelmedre. Szeretem, hogy vigyázol rám és tisztelem a türelmed. Bevallom őszintén, hogy még mindig félek. Túlságosan is mélyen tudok érezni és ha megkedvellek akkor megszeretlek. Ha megszeretlek akkor nagyon sokáig szeretném fogni a kezed. Tudom, hogy jelenleg te ezt szeretnéd. De hidd el, sokkal mélyebben fogod látni a szemem csillogását. Látni fogod a hibáimat , megismered az erős ragaszkodásomat és a változó hangulatomat.
Nem tudok csendben maradni, nem vagyok képes magammal lerendezni a gondolataim. Azt hiszem már észre vetted, hogy nem szelektálom a szavaim. Bizony sokat beszélek, sokszor hülyeségeket és van, hogy nagyon halkan és lágyan. Tudok üvölteni is mint egy kis tigris és próbálok fejlődni. Rengeteget írok, rajzolok és festek. Van, hogy a zongora elé ülök és nem állok fel egy darabig. Sokszor a magány ami megnyugtat , de szeretek veled magányos lenni. Nem mondok rólad soha senkinek semmi rosszat csak a szemedbe. Bizony a két szép szemedbe és néha csúnya hangnemmel. A hátad mögött védelek, mert senki semmi rosszat nem mondhat rólad. Nem fogom engedni. Sokszor van szükségem rád és örülök, hogy neked is rám.
Megszerettem a hangod és a hibáid, pedig csak ismerkedünk. Mégis olyan mintha ezer éve szeretnénk egymást, félelmetesek a találkozások. Szeretem a mellkasod és a kezed. Tetszik a szemed, melegség és biztonság árad belőle. Nem sok férfi ismer igazán mint nő és remélem te minél hamarabb megismersz. Neked lehet megadom magam , lehet megszeretlek. Az is lehet, hogy végre képes leszek mindent a hátam mögött hagyni. Ahogy a nap sugara most rám süt , érzem, hogy itt vagy. Új érzés látni a fényt az alagút végén. Megnyugtat, hogy védelmező vagy.
Ma pedig rájöttem, hogy az én szeretetem nem mindenkinek való. Az én szerelmem sokszor ijesztő, de rettenetesen tápláló. A felszínes tekintetembe sok mindenki beleszeretett , de ennél sokkal többről van szó. Érzésekről, fájdalmakról, múltról, jelenről … Valakinek felcsillan a szeme és valaki inkább elsétál, de ez mind miattunk történik. Hiszen egy találkozás és valaki a lelked legmélyébe belelát és melletted marad, bármi áron.:)
Perepelica Claudia
Spirit Village 