Azt szokták mondani az emberek, hogy semmit ne bánj meg. De mi van akkor amikor érzed, hogy hatalmas hibát követtél el? Mi van akkor amikor minden jót eldobtál magadtól azért, hogy a múltad tápláld? Mi van amikor rájössz arra, hogy egy hatalmas bizalmat adtál egy olyan embernek akit azt hittél mindennél jobban ismersz de utána csak ámulsz és bámulsz, hogy ő még a legkisebb tiszteletet sem adta meg neked?
Érdekes ez az élet egyik pillanatról a másikra minden megváltozik és egy másodperc is képes felforgatni a nyugalmad. Fáj és rettentően dühös vagy magadra. Legszívesebben vissza lépnél az időben és felpofoznád magad, hogy időben ébredj ha valaminek vége és ha valaminek mennie kell. De nem lehet semmit visszaforgatni. Az első esélyt mindenki megkaphatja a másodikról már te döntesz. Te megadod a harmadikat és a negyediket is. Nem kérheted a másikat számon és nem hibáztathatod, mert itt egyedül te rontottad el. Hiába mondják a barátaid a családod mit csinálj, te mindenkit háttérbe szorítottál és csak a saját fejedre és lelkedre hallgattál. Mondjuk azt, hogy inkább a lelkedre. Az agy általában mindig időben kopogtat csak a szív mindig erősebb. De csak egy ideig, egy idő után eltaposod, mivel annyi fájdalom és csalódás érte, hogy már csak egy kedves pillantást se fog tudni arra a személyre vetni akit egyszer megvédett az agyad helyett.
Érdekes és sokat tudok elmélkedni, hogy mennyire nevetséges és bizarr tud lenni annak az élete aki teljes szívből tud szeretni és aki mindig is egy kis naiv lélek marad. Persze ez idő után változik, hiszen ahogy egyre jobban növünk fel egyre inkább keressük a biztonságot a tiszteletet és az igaz szeretet nyugalmi állapotát. Már hiába áll előttünk a mérgező, megmagyarázhatatlan kötődés teljes szívünkből elutasítjuk. Mosolyogva és nyugodt szívvel küldjük el, hogy menjen és teremtsen. Menjen tovább azon az úton amin eddig. Ahol az emberek félig ismerik, ahol nem tud megnyílni, ahol bezárkózik és félni fog a magánytól. Keresse a jobbat és próbáljon más szíveket törni. Az aki egyszer összetört nem fog tudni újra mosolyogni látni. Más karjaiban, más ölében és más szívében igen. Ez az állapot amit szeretne a szív. Megnyugodni és érezni, hogy többet nem kell csalódnia.
Őszinte leszek Veletek, nekem is sikerült hibát elkövetnem. Amit vállalok és próbálom tiszteletben tartani, hogy mindenki hibázhat. De legalább tisztán látok. Eltudom mondani, hogy megpróbáltam és nem adtam fel. Csak közben meggyengültem és ez a gyengeség fog rettentően erőssé tenni, amit már érzek az ereimben és a lelkemben. A biztosat eldobtam a bizonytalanért és a szépet kerestem az igazi helyett. Elbuktam és sokszor keresem a válaszokat, de van ahol már csak egy pont marad amire nem is akarunk választ kapni. Addig vagy fontos valakinek ameddig kapálózik, próbálja és nem mindegy neki. Ahol képes hülyét csinálni magából, ahol képes mindent megtenni. Köze sincs a normálishoz, a megszokottól és az elfogadott viselkedéstől. Örülj ha kétségbeesett, mert fél elveszíteni. A következő pillanatban már könyörögnél ezért a pillanatért. Na majd akkor pedig minden visszafordíthatatlan lesz.
Mégis, hogyan tiszteljük és fogadjuk el önmagunk szemébe, hogy hibáztunk? Hiszen nem sok emberben bízunk meg és akiről azt hittük a legközelebb áll hozzánk volt képes összetörni minden reményünket, álmunkat és semmi más nem maradt csak megalázottság és tiszteletlenség. Ez egy út, amikor visszaestél a bizonytalanságba ahonnan újra ki kell törnöd. Minden hiba azt jelenti, hogy erős voltál ahhoz, hogy megpróbáld így ahhoz is elég erős leszel, hogy újra a biztosat keresd és meg is találd. A legrosszabból születik a legjobb és ezen az úton fogsz eljutni az igazi énedhez. Megtanulod, hogy az örökké nincs örökké és az emberek változnak és igen valaki aki egykor a legfontosabb volt számodra már csak egy kósza emlék maradt amit többet nem akarsz megpróbálni. Neki pedig semmi mást nem akarsz csak ezek után is jót, de nélküled. A hibád után pedig bocsáss meg magadnak.
Perepelica Claudia
Spirit Village 