Talán mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a múltnak hatalmas ereje tud lenni. Egy emlékeztető nézés , egy séta a parton ahol egykor más kezét fogtad esetleg egy hasonló illat is képes visszaugrasztani minket az időben. Az életben folyamatosan jönnek az újabb és újabb emlékek és élmények. Ezeket hiba lenne megakadályozni vagy megfogni és nem engedni tovább. Sokáig voltam egy olyan helyzetben, hogy nem nagyon tudtam elengedni az érzéseket a fájdalmakat és sokszor a tehetetlenség szintjére is kerültem. Mindig is szerettem a romantikus és valódi dolgokat. Csak aztán idővel ráébredtem, hogy ami a fantáziádban valódi az a való életben lehet a másik végén van a realitásnak.
Sokszor találkozom olyan emberekkel akik bajlódnak a jelenükkel, mert a múlt töréseit viselik, köztük magamhoz is volt szerencsém. Nem feltétlen a személy cselekedetei, hanem a saját gondolataid nem hagyják, hogy boldog legyél. Aztán a nehezebb téma amikor a személy is beleszól. Abban a pillanatban, hogy próbálsz tovább lépni megjelenik valamilyen formában, hogy visszarántson a múltadba. “Még egy kicsit maradj itt.” A múlt nem feltétlen tudatosan köröz körülötted, az is nagyon könnyen előfordulhat, hogy tudat alatt nem tud elengedni és a lelkeddel szeretne játszani…vagy inkább szórakozni. Gondolom nem sok mindenkinek kell bemutatnom azt a szituációt, amikor a volt szerelmed/barátod éppen abban a pillanatban jelenik meg az ajtód előtt amikor te már kezdesz végre boldog lenni. Ilyenkor elbizonytalanodsz és újra átadod magad a szenvedésnek és a tehetetlenségnek.
Aztán elkezded hibáztatni és nem találod a helyes utat. Hiszen a múlt az biztos és azon már nem lehet változtatni, a jelen alakítható a jövő pedig megkérdőjelezhető. Lehet a helyzetet, a körülményt vagy magát a múltadat hibáztatni de itt egyedül te vagy aki irányít.
Meg kell tanulni, hogy azok az emberek akik elmentek okkal mentek el. Neked nem kell utána futni. Nem engedheted, hogy olyan valakibe tedd az energiád aki más utat választott. Lépjél tovább és még egyszer tovább, hogy végre belekóstolhass abba ami valóban neked jár. Neked nem kell az elveszett darabokat összeraknod és visszafele keresni az utat. Most pedig a szívemből és a saját tapasztalataimból beszélek. Engedd el magad és rázd meg a hajat és mosolyogj egyet. Itt és most, állj meg és szívj egy mély levegőt a barátaiddal akik melletted vannak. Nem késő elkezdeni azt az életet amit szeretnél. Csókolózz olyan lassan vagy hevesen ahogy a lelked kívánja, merd újra kinyitni a szíved és szeretni…erősebben szeretni. Érezd meg azt az érzést, hogy mindennél boldogabb vagy. Lépj le, forgasd meg vagy szállj ki…és szállj be.
Nem kell a híd közepén találkoznotok és nem kell az élet felénél egymás szemébe néznetek, hogy “elrontottuk”. Nem kell keresned a válaszokat és a megtört szálakat. Nem érdemled meg azt, hogy valaki félig szeressen és valaki félig adjon valamit. Önzőség mindkét oldalról, ezt ne fogadd el. Köszönd meg, de menj tovább. Ott ahol a szálak mindig összeérnek, az utak nem mennek két útvonal felé és ahol mindig együtt érkeztek meg. Az ölelések nem múlnak el és a csókok soha nem sebeznek csak erősítenek.
Te döntesz és én azt javaslom tedd meg a lépéseket. Merj boldog lenni, most. Menj autóútra vagy maradj otthon. Hisztériázz amennyit szeretnél és hidd el a megfelelő embernek soha nem leszel kiábrándító. Mond ki mi nyomja a szíved és légy nagyon őszinte. Ússz egy hatalmasat a tenger hullámai között és utána engedd, hogy megnyugtasson a partról a hullámok hangja. Légy rettenetesen furcsa. Aztán legyél a legkedvesebb szempár amibe szó szerint belelehet szeretni. Légy minden, ami te vagy… és nem, nem az aki voltál.
Perepelica Claudia
Spirit Village 