Tegnap egy kedves olvasóm megkérdezte, hogy mi az amiben a legjobban hiszek. Minden gondolkodás nélkül, rávágtam, hogy a szerelemben. Menthetetlenül romantikus alkat vagyok és néha tényleg egy hercegnős mesében képzelem magam. Hiszek az első igazi szerelemben, aki nem feltétlen az akit először csókoltál meg vagy akivel először voltál kapcsolatban. Az első igazi szerelmed az akivel átéled a mámort, a szenvedélyt, a pillangókat és legszívesebben csak megállítanád az időt. Nem akarsz nála jobbat, szebbet. Az akivel képes vagy együtt küzdeni, szeretni, építeni, együtt élni. Lehet ezt a személyt most fogod megismerni vagy lehet már ismered és a legszerencsésebbek már együtt vannak.
Semmi nem lesz tökéletes. A szerelem is pont azért gyönyörű, mert nem tökéletes. Sőt nagyon távol áll attól. Sokkal inkább tökéletlen, természetes és ettől gyönyörű. Amikor a szerelemről valaki úgy nyilatkozik, hogy “ha megy megy ha nem akkor menni kell” az soha nem szerelem. Hiszen az igazi érzelmek és a szeretet a másik ember iránt sose fog kabátot venni. Az igazi mindig elfogja neked mondani reggel, hogy “vigyázz magadra kicsim” az erőltetett “szeretlek” helyett. Ami nem feltétlen erőltetett, sőt egy csodaszép szó, amit képes lennék órákig hallgatni. De a szeretlek lehet egy hatalmas ölelés vagy amikor felkelsz és az éjjeli szekrényeden már ott gőzölög a forró kávéd, mert a párod tudja enélkül nem kelsz fel. A szeretlek minden ami törődés és figyelem. Amikor homlokpuszit kapsz esetleg amikor hazaérsz és egy kis cetli vár az ágyadon, hogy “imádlak”. Avagy egy szál rózsa, mert miért ne. Nem a túlzásokban és a hatalmas ajándékokban rejlik a szeretet nyelve. Sokkal inkább az időben és a törődéseben.
“Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog vagy legalább légy rá nyitott. A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem érdemes élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj kit őrülten szeretsz és aki ezt viszonozza. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.”
” –Elveszed, amit akarsz, mert örömet okoz. Ez nem szerelem…valami céltalan lelkesedés, amit ki akarsz elégíteni. Távol attól, ami számít.
-Mi számít?
-A bizalom, a felelősség, vállalni a döntéseid terheit egy életen át. Méltó lenni hozzájuk, és főképpen nem bántani szerelmed tárgyát.”
(Ha eljön Joe Black)
Igazi tűz nélkül nincs is értelme tovább menni. Egy szürke részben lenni, mindig unalmas és megfosztod magad az óriási érzelmektől. Őrülten szeretve lenni és őrülten szeretni. Nem a plátói szerelmekre gondolok vagy a szexuális vonzalomra. A szerelemre. Amit nem kell túlbonyolítani és nem kell megtervezni, mert együtt vagytok. Hiszen tiszta érzelmek és szerelem nélkül az úton lenni felesleges. Hiszen mindannyian ezt keressük vagy már megtaláltuk. Egy szívet ami csak értünk dobog, egy lelket amitől boldogok leszünk, egy kezet amit foghatunk egy vállat amibe belekapaszkodhatunk, egy csókot amibe örökké élhetünk és egy ölelést ami soha nem enged el.
Claudia
Spirit Village 