Éreztétek már úgy, hogy mindennek ellenálltok és mindent irányítani szeretnétek de mintha minden kicsúszott volna a kezeitek közül?! Amikor nem tudsz elengedni valamit és csak ragaszkodsz, ragaszkodsz, megpróbálod és még egyszer megpróbálod és futsz rohansz és kifáradsz. Óceánt úsznál és felhőkarcolókat emelnél, de csak ott ülsz egy helyben és várod a csodát. A múlton rágódsz, a jelened elutasítod és a jövőd a múltból épül?!
Érdekes, hogy az emberi érzelmek és az agyi és a manipulatív játszmák meddig tudják lehúzni az embert. Ma elkezdtem visszanézni a fényképalbumaim (17 éves korom óta fényképalbumot vezetek) benne volt az első csókom emléke, a külföldi útjaim, a szomorú tehetetlen perceim és az örömteli szabad pillanataim. Emlékszem amikor nem szálltam fel a New Yorkba tartó repülőgépre, emlékszem amikor már a bőröndömet is feladtam mindenki rajta volt a gépen, de én elutasítottam. Emlékszem, amikor annyira ragaszkodtam emberekhez, hogy szó szerint kicsináltam magam. Amikor mindent csináltam, csak azt nem amit kellett volna. Sírtam, ütöttem, pofoztam és legutolsó sorban éltem. Nem bánom ezeket a döntéseimet és viselkedéseimet, mert ha nem így lett volna akkor most nem az lennék aki vagyok.
Amit kitudtam hozni, kihoztam. Amit igazán szerettem azt a mai napig szeretem. Amit igazán utáltam az már jó messze van tőlem. Ami vagy aki igazán segített az még mindig velem van. Körbenézek magam körül és tetszik amit látok és tetszik amit érzek. A szabadságot, az igaz barátságokat, a hamis barátságokat, a szerelmet, az életet. Nincs határ, mindent elérhetsz.
Ha egy dolgot tanácsolhatnék Nektek akkor az az lenne, hogy repüljetek. Tényleg. Ne kapaszkodjatok és ne függjetek. Főleg ne fiatalon. Menjetek, menjetek. Olyan messzire amennyire csak tudtok és olyan közel amennyire csak szeretnétek. Nincs határ és nincs olyan, hogy lehetetlen. Építsetek és bízzatok abban, hogy mindig a legjobb helyen vagytok. Változtassatok. Ameddig csak tehetitek, változzatok és változtassatok. Próbáld ki milyen egyedül lenni, milyen szerelmesnek lenni, milyen szomorúnak lenni milyen haladni vagy visszalépni. De a visszalépést kövesse a kettő lépés előre.
Egy dolgot tudok biztosra: Akárhol és akármerre mész a világban a megfelelő emberek ott lesznek melletted. Lehet valaki egy hónapig kísér, lehet hogy lesz út amit egyedül kell megtenned és az is lehet valaki egy életre elkísér. De ne bánkódj amiatt, hogy valaki már nincs melletted. Okkal nincs melletted. Ígérd meg, hogy élni fogsz és építeni egy olyan életet amit mindig is szerettél volna. Ne nézz vissza csakis előre haladj.
Én is ezt fogom tenni. A félelmemet úgy egy éve elhagytam és a mai napig nem találom és nem is akarom. Az élet számos kaput nyitott, abban a pillanatban, hogy megengedtem neki. Megengedtem, hogy nyisson. Az újra, a nem biztosra a lehetőségekre. Keményen haladok előre és ha néha kicsit megijedek, átlépem ezt az érzést. Tudom mit szeretnék, sőt tudom mit akarok. Kicsinek is egy akaratos kislány voltam ez most sem változott. De nem az érzelmek és emberek iránt vagyok akaratos, hanem a céljaim és az álmaim felé. Az embereket és az érzelmeket megtanultam nem kierőszakolni és nem kapaszkodni. Ez az én legnagyobb szerencsém és ez az én legnagyobb erőm. Repülni és repülni előre a jobb életem felé. 🙂 Kívánom ezt Nektek is ❤
Csók, C!
Spirit Village 