Utolsó napomat töltöm itt Horvátországban apukámmal és a testvéremmel. Éppen fenn ülök a szobámban és előttem a végtelen tenger. Gyönyörű. Sok időm volt itt elmélkedni és évezni is az életet. Rengeteg mindent átértékeltem és ezt úgy érzem örömmel megosztanám Veletek is.
Sok minden történik az emberrel akár napok alatt is. Hirtelen elveszíthetünk olyan személyeket akik a mindenünket jelentik. A legközelebbi álló emberekben lehet a legnagyobbakat csalódni. Feldobhat a sors de el is vehet mindent. Akit a legjobban szerettél mostanra lehet már csak egy üres foltot hagy a lelkedben… és így tovább.
Tudjátok, mindig szeretek megmentőt játszani. Ami azt jelenti, hogy foggal körömmel ragaszkodnék olyan dolgok és személyek után ami lehet már nem egy jó megoldás. Ha kell veszekszem, vitatkozom, csapdosom vagy ha ez nem működik akkor nyugodtan normálisan megpróbálom megoldani a megoldhatatlant. Kicsit mindig olyan voltam, aki szeretné az egész világot a hátán cipelni. Rohanok, üvöltök csak ne úgy történjen ahogy a sors akarja. Őszintén szólva mindig azt vallom, hogy hülyeség a sorsa bízni magunkat, mert az a gyengeséget mutatja. Igenis harcoljunk és cselekedjünk, nyissuk ki a szánkat és ébresszük fel ami elaludt. Egy idő után azonban ilyenkor csak rosszabodik a helyzet, mert egyedül semmi vagyok. Apukám tegnap meg is jegyezte, hogy ne legyek mazochista. Itt egy kicsit azért elgondolkodtam. Minek futni valami után ami nem a miénk? Minek rengeteg energiát belerakni valamibe ami már nagyon távol van tőlünk? Minek harcolni olyanért ami már minket rég feladott? Minek könyörögni, ha valaki nem veszi észre, hogy a vesztébe rohan? Minek 20 évesen vagy 40 évesen feladni a boldogságunkat a szenvedéséért? Nincs értelme.
Az élet gyönyörű és Te sohasem vagy egyedül. Mindig ott van melletted az az ember akinek ott kell lennie. Az elengedés egy nagyon szép dolog. Szerintem az egyik legszebb dolog az életben. Amikor érzed, hogy mindent megtettél valamiért a lelkedet is kicsavartad és érzed, hogy úgy néz ki ez sem volt elég. Akkor ideje engedni. Munkában, szerelemben, barátságban. Bármiben. Ha túlságosan nyomaszt valami csak engedd el. Tudom nem könnyű, de ezt csak gyakorolni kell. Most pedig egy kis közhely, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni és ami nem a tied most az igazából sosem volt a tied. Ami fájdalmat okoz neked, azt nem érdemled meg. Ami könnyeket okoz azt hajítsd ki. Mert az igazi, a valós és a szabadság nem okoz fájdalmat. Az igazi az örömödet keresi, hogy mivel tehet boldoggá és esélyt sem ad neked, hogy megkérdőjelezd a szomorúságot. 🙂
Úgy döntöttem megtanulok engedni és lépni. Előre, a jobb élet felé. A boldogságnak nincs határa, annyi örömforrás van és megannyi szép és jó. Csak észre kell vennünk. Építeni nem rombolni. Haladni és nem leülni. Virágokat kapni és süteményeket sütni. Barátokkal fröccsözni a naplementében. Elmenni egy helyes sráccal randizni. Betérni a kedvenc kávézódba. Hagyni a kényeztetést és elfogadni. A mérget és a rosszat pedig elengedni, menjen jó messzire. Nekünk nincs szükségünk rá.
Tegyél energiát a jóba és a szeretetbe. Fókuszálj a szépre és adj jót másoknak. Ne morogj, ne hisztizz, ha valami nem jön össze. Fuss neki mégegyszer vagy lépj tovább. Rengeteg energia van bennünk és fontos, hogy megtanuljuk kezelni és tudni, hogy ki érdemli meg a törődést és ki nem. Kivel lehet építeni és ki az aki elmenekül. Ki az aki eléd áll és ki az aki a hátad mögé áll. Ki az aki játszik veled és ki az aki a szíve mélyével szeret. Ki az aki friss rózsát hoz és ki az aki a műt. Ki az aki levegőt ad és ki az aki megfullaszt. Ki az aki előre visz és ki az aki hátráltat. Ki az aki csak kihasznál és ki az aki egy életre tervez. Hamar kiderül, hogy ki az aki hamis és ki az aki igaz. Csak figyelj és tudd, te mindig ott leszel magadnak.
XX,Claudia
Spirit Village 