Story of kindness

Egy történet, ahol a kedvesség és az ártatlanság győz. Ahol a természetesség és a szerénység az előny. Ahol a természet ereje tombol. A kisegerek is számítanak. Ahol a gonoszságot nem legyőzik, hanem megbocsájtják. Egy hely ahol a szeretet és az összefogás mindennél erősebb. Ahol nincs háború, mert a természet és a jó erejének nincs energiája, gyűlölködni.

Ezek azok a gondolatok, amik átjöttek a klasszikus történet alapján készült, élőszereplős feldolgozású Hamupipőkéből. Kiskorom óta, nagy rajongója vagyok ennek a mesének és véleményem szerint, képtelenség megunni. A mai napig, ha egy kicsit elbizonytalanodom magamban vagy egy kis “varázslatra” lenne szükségem, akkor megnézem a mesét, illetve ebben az esetben a filmet. 

Valamilyen csoda folytán, mindig megnyugszom. A lány aki csak egy ágat kér az apukájától, akinek nincsenek óriási elvárásai, akinek a pénz és a hatalom nem számít. Csodaszép, szelíd lány. A barátai az egerek, énekléssel és munkával köti le az idejét. Hiányoznak neki a szülei, akik már sajnos nem lehetnek vele. Anyukája szavai azonban örökre ott csengenek a lelkében : “Légy kedves és bátor”.

A drága lány megfogadja ezt a tanácsot és így éli tovább az életét. Minden harag, méreg és irigység nélkül. Az édesapja birtokában, cselédlányként bánnak vele. A padláson alszik és ha túl hidegre fordul az idő, a kályhánál keresi a menedéket. Egy dolgot tesz: Nem adja fel! Hisz a csodában! A csoda pedig mindig ott lapul, mindannyiunk lelkében. Merünk hinni.

 Hamupipőke mert hinni és bekövetkezett a lelkében a megnyugvás. Szerelmes lett és biztonságot kapott. A herceg akinek, nem számított a rang vagy a felszín. A hercegnek csak a mélység és a jóság kellett. Ellenben kétségkívül gyönyörű volt, a lány. Hamupipőke.

Emlékeztek a mesében, a két mostohára? Akik selymet kértek és még a bőrük sem volt szép?! Rossz hangjuk volt és erőszakosak voltak?! Irigység, féltékenység és felszínesség volt jellemző rájuk. Mi történt velük? Egy ideig élvezkedtek, de arcra estek. 

Ezzel a bejegyzésemmel szeretnék rámutatni arra, hogy az élet hasonló körforgás. Egy ideig – óráig élhet a rossz és a pénz is, de a végén ott maradsz egyedül és üresen. Ha rám hallgattok, mindig a jóra és a kedvességre törekedjetek. Még akár az ellenségünkre is vethetünk egy mosolyt, mert mi győztünk. Megnyerjük a csatát, ha rájövünk mi jó a lelkünknek. 

XX, Claudia