Mivel közeledik a nyár és izgatottan várom, hogy végre elutazzak valamerre elkezdtem nosztalgiázni az álomvárosaim között. Egyértelműen New York, Monte Carlo és Velence az eddigi befutók.
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele de mikor elutazom valamerre egy teljesen más ember tér vissza. Rájövök, hogy itthon minden a régi és én mennyivel más ember lettem. Legalábbis én mindig ezt tapasztaltam. Elképesztő milyen ötletek és tervek tudnak születni a fejemben ha más helyen vagyok. Sokszor gondolkozom azon, hogy egyszer nekivágok egyedül a világnak és eltöltök egy pár hónapot különböző városokban, falvakban. Nagyon szeretnék egyszer egy olasz faluban eltölteni egy pár hónapot a tenger és a nap társaságában. Meg szeretném ismerni a legkülönlegesebb helyeket a földön. Fel szeretném fedezni az egész világot és kihozni magamból a legtöbbet. Alkotni szeretnék és ehhez szükségem van a változásra, haladásra és az új impulzusra.
Visszatérve a kedvenc városaimra hadd említsem meg Velencét. Egy órával ezelőtt olvastam vissza a naplóm egyik bejegyzését amit még Velencében írtam egy kávézóban. Hihetetlenül boldognak éreztem magam és tele voltam pozitív gondolatokkal. Minden egyes része a városnak lenyűgözőtt. (Pedig ez ritka nálam.) “Egy percre se tudom letenni a fényképezőm, mert minden pillanatot meg akarok örökíteni…Nem akarok haza menni. Itt minden gyönyörű és a fagyi is ízlik” Ez valóban így történt mint ahogy a naplómból idéztem szóval itt is van egy pár képem ami még a nyaralásomon készült:
További szép estét és sok puszit küldök Nektek!
Clau
Spirit Village 