Elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi az a dolog ami a legjobban gátol engem az életben. Mi az a dolog amiért ki tudom készíteni önmagam. Sokszor érzem úgy, hogy most minden jó és minden a helyén van aztán csak a semmiből jön egy érzés és már megint össze kell szedni magam. Ilyenkor hajlamos vagyok mindent negatívan látni és elfeljtem a jó dolgokat. Beleesek az önsajnálatba és újra három éves szinten vagyok. Ez jó esetben tart egy napig aztán elmúlik és újra a pozitív dolgokra fókuszálok. De ilyenkor felteszem magamnak a kérdést, hogy ez mire jó? Aztán rájövök, hogy engem ez is épít és előrébb visz, mert ilyenkor sok mindent átgondolok és erősebb leszek. Dupla annyi erővel vágok bele a dolgaimba és nem adom fel. Mert feladni nem ér. Rengeteg álmom van és sok mindent szeretnék megvalósítani. Szeretek dolgozni és tenni a céljaim eléréséért. Egyre jobban kezdek megbarátkozni az akadályokkal és nem félni a könnyektől. Hiszen ez is az élethez tartozik. Erősebbek leszünk.
Visszatérve egy pár éve figyelem magam és ami engem hihetetlen módon tud gátolni az a ragaszkodásom. Nehezen tudok elszakadni emberektől és élményektől illetve a biztonságtól. Nehezemre megy a felejtés és az elengedés. (Bár mostanában egyre jobb vagyok). De nehéz dolognak tartom. Aztán rájövök, hogy mennyire megéri tovább haladni és várni az újat és nem félni kockáztatni, mert előbb vagy utóbb megnyered ami számodra szükséges. Rengeteg erőre lesz szükség de képes vagy rá. Sokszor éreztem a ragaszkodásom miatt frusztrációt és félelmet aztán mára megtanultam használni a “kikapcsol” módot. Nem éri meg. Amit a tied az nálad marad ami meg nem az hadd menjen. Úgy lesz NEKED a legjobb.
Szóval most vagyok életemnek egy fontos szakaszában, előttem az érettségi és vége a gimnáziumi éveimnek. Persze ez valahol jó is hiszen végre elkezdhetek azzal foglalkozni amivel valójában szeretnék, de azért szomorú is. Kifogtam a legjobb osztályt a világon és ők lettek a második családom. Hihetetlenül szeretem őket és nagyon jól éreztem magam velük. Világ életemben szépen fogok visszaemlékezni rájuk és a gimnáziumi éveimre. De persze alig várom, hogy kezemben legyen az érettségi bizonyítványom és utána maximálisan fókuszálhassak a jövőmre. Rengeteg tervem van a bloggal kapcsolatban is és ígérem nem fogtok unatkozni. Sok minden van tervbe véve de még nem mondhatok semmit. Remélem kiváncsiak vagytok. 🙂
Sok Puszi,
Clau
Spirit Village 