Az elmúlt pár évben, rengeteg nővel volt alkalmam beszélgetni és megfigyeltem pár aggodalomra kiváltó okot: a nők nagy százaléka, kevésnek érzi magát. Beszélgettem szépséges modellekkel, gimnazistákkal, sikeres üzletasszonyokkal és feltettem magamban a kérdést: miért nem bíznak magukban jobban? Miért nem felejtik el a tökéletes nőről alkotott képet?
A találgatásokat és az okokat, miszerint a média miről tehet és így tovább, reggelig sorolhatnánk, de most szeretnék viszonylag rövid lenni. Miért akarunk mindenáron és minden fronton tökéletesen megfelelni? Miért akarunk egyszerre hat diplomát, tökéletes reggeli sminket és profi üzletasszonyként bezsebelni a megnyerő pillantásokat? Miért akarunk egyszerre tökéletes anyák lenni, bomba alakkal és mindig frissen beszárított hajjal létezni? Miért akarunk szeretők, háziasszonyok, karrieristák és aktívan diétázok istennői lenni?
Rengetegen próbálnak nap mint nap természetfeletti eredményeket elérni és minden fronton maximálisan teljesíteni, eredménytelenül vagy hatalmas lelki teherrel. Mikor rántjuk már végre a leplet és jövünk rá, hogy nincs olyan a világon, hogy tökéletes? Mikor jutunk el addig a pontig, amikor elfogadjuk, hogy mi nők is emberek vagyunk és nincs egyetlen ember aki elvárja tőlünk, hogy maximálisan teljesítsünk? Mikor hagyunk fel az örökös tökéletes ideállal és dobjuk ki a pasinkat, aki szerint mindig mindenhol makulátlanul kell festenünk?
Ébresztő! A 21.században járunk, ahol még mindig nem találták fel a tökéletes pirulát és a duracell elemet, hogy a nap 24 órájában boldogak, mosolygósak és gyönyörűek legyünk. Még mindig lehetnek rosszabb napjaink, lefolyt sminkünk és HIBÁINK. Még mindig lehetünk gyengék, bizonytalanok és elronthatjuk a sütemény receptjét…és itt jön a nagy kérdés: mi van, akkor ha elrontunk valamit? Mi van akkor ha ma bal lábbal keltünk fel? Mi van akkor ha ma nincs kedvünk rendet rakni? Mi van akkor ha ma nem mosunk hajat?
Az égvilágon semmi, csak az, hogy emberek és nők vagyunk. Gyönyörűek vagyunk a hibáink és a tökéletlenségeink ellenére is. VALÓDIAK VAGYUNK. Hús-vér emberek és a boldogság illetve a szabadság érzése ott kezdődik, ha felhagyunk az örökös megfelelési kényszerrel és bátran kijelentjük, hogy SZUPEREK VAGYUNK. Illetve nem adjuk meg senkinek azt a lehetőséget, hogy bármilyen megfelelést is belénk tápláljon.
Utóirat: Ha többet szeretnétek tőlem olvasni, akkor ne felejtsétek, hogy MEGJELENT AZ ELSŐ KÖNYVEM, amit akár ma is beszerezhettek. Részletekért írjatok üzenetet.
Perepelica Claudia