Új kezdet, az álmok megvalósítása!

Ahogy reggel az esőcseppek leperegnek az ablakán, mosolyogva felébred. Hiába van hétfő és ezeregy dolga az egész lelke mosolyog. Végre vége van egy korszaknak, vége van a szenvedésnek és rájött ő maga képes megteremteni a boldogságát. Belebúj a kedvenc csipkés köntösébe és kivánszorog a konyhába, hogy elkészítse a frissen facsart narancslét. Mosolyogva gondol vissza azokra az időkre amikor kávéval és cigivel kezdte a napjait, mennyire megváltozott minden körülötte. Van egy órája még az indulásig addig gyorsan végig pörgeti az e-maileket és kedvesen válaszol a legfontosabbakra. Aztán belebúj a kedvenc kasmír garbójába, mert ma hűvös van. Amit valamiért mindig is nagyon szeretett. Sminkelni nincs most sok kedve, így a szempillaspirálon kivűl semmit nem ken az arcára… Kicsit elkalandozik, hogy mennyire imádni fogja, ahogy a szerelme megöleli hátulról miközben megfőzi neki a kávét munkája előtt. Aztán tovább álmodozik mennyire várja már, hogy a gyerekeinek is elkészítse a reggelit… 

Rohan egy fontos találkozóra és ragyog a boldogságtól. Alig várja, hogy újra elutazzon Olaszországba és a helyes olasz férfival igya meg azt az isteni kávét. Alig várja, hogy ott legyen abban a városban és kézen fogva sétáljanak. Szerelmes Milánóba és az álmaiba. A finom bőrcipők,  a gyönyörű fehér ing az izmos férfin és az a mosoly ami azt sugallja: “Szeretek élni”! Mindig is egy olasz férfit képzelt maga mellé , mivel annyira feltöltötte az olasz mentalitás. Arról nem beszélve, hogy beleszeretett abba ahogy az olasz férfiak öltözködtek és rá mosolyogtak… Miért is kötődik ennyire az olasz városhoz?! Mivel ott rájött, hogy valóban a legjobbat érdemli. Megérdemli a mosolyt, a csókokat , a munkát az öleléseket és az álmait. 

Ahogy a buszon ülve gondolkodik a döntésein rájött, hogy a legjobb dolog ami valaha történhetett vele, hogy elkezdett hinni magában és az álmaiban. Lassan minden elkezdett megvalósulni. Minden kezdett egyre jobban összejönni és minden kis fonal az álmai felé vezette. Aztán ott voltak azok a vonalak amiket elvágott, de egy percig sem bánja. A rosszindulatúság nagyon messze állt tőle, illetve energiát se tett bele. Egyszerűen csak elengedte azt ami már nem építette amiben nem érezte jól magát, hogy megszerezze azt az életet amit mindig is akart magának. 

Többé már nem félt egyedül lenni. Többé már nem érzett haragot csak megválogatta kivel ossza meg a gondolatait és az álmait. Soha nem volt irigy és soha nem játszotta meg magát. Talán ez a legnagyobb erőssége. Soha többet nem kereste azokat az embereket, akik egyszer keresztbe tettek neki. Többet nem beszélt olyan emberrel aki egykor saját gyengeségével próbálta lehúzni magával. Többet nem nyitotta ki a száját vagy a lelkét olyannak aki egyszer elhagyta. Valami lezárult benne és valami véget ért. Lezárult azaz énje ahol megakar felelni másoknak, befejezte az örökös problémázást helyette csak a lehetőségeket látja. Egykor mindennap rágyújtott ma már nincs szüksége rá. Egykor tompítani kellett az érzelmeit, ma már előre és előre tör a szívével. 

Életében először elkezdett hinni azokban a mesékben, amiket kislány korában nézett. Életében először kezdett el hinni abban, hogy valóban létezik egy olyan hatalmas szerelem ami megöleli őt minden egyes nap. Életében először hitt az álmaiban és abban, hogy amit megálmodott magának minden úgy fog alakulni. Így megköszöni akik egykor vele tartottak az útján, de most tényleg egy új kezdet kezdődött az életében…ehhez pedig senkitől nem kér engedélyt. 

Perepelica Claudia