Megtanultam, hogy az élethez nem szabad ragaszkodni az életet választani kell. Ma már tudom, hogy a legnagyobb kincs akkor van a kezedben, hogy ha eltudod engedni. Mint a lufit… Hadd szálljon, amerre csak akar. Tudom, hogy a ragaszkodás, édes kín de alattomos. Tudom, hogy a vihar jön és megy. Ma már nem félek egyedül felkelni, mert tudom, hogy mindig kopogtat valaki az ajtón. Sejtem, hogy ki az akinek fontos vagyok és ki az akinek már nem vagyok a tüdejében. Tudom, hogy ki az akivel többet nem foglalkozom. Tudom, hogy a kalitkába zárás, öngyilkosság.
Ma már édesen alszom el az öledben, mert nem félek. Tudom, hogy ha elmegy akkor más rohanni fog én pedig csak lélegezni…mert aki elhagy az soha nem marad. Aki megy az menjen is. Attól még édesen alszom este, mert a hiányt elfelejtem. A kötődés csak illúzió, a biztonság egy nagy becsapás. A lelkedet nem kell nyugtatni, nem kell az illumináció. Ha az óceán lecsillapodik, akkor te is le tudsz. Édes könnyeid, soha ne legyenek keserűek.
Ma már tudom az őszinteség fáj. A lelkem viszont érte kiált. Ma már tudom a bizalom, nyomhatja a hátad te nem menekülsz. Ma már tudom, hogy az emberek önzőek, kivéve a nagymamám…
De a lelkem nem háborog, mert az élet könnyű. Mert rájöttem a titkára. Csak semmi ragaszkodás, semmi bűntudat és jöjjön a hatalom! Mocskos egy világ, aki számára a lélek az érték. Lelket ne adj el, mert megölöd saját magad. Ma már tudom, ki az aki a társam és ki az aki elfog engem kísérni. Mert a szeretet nem önző. Az igaz szerelem ritka, de átélhető. A szerelmed ott kopog az ajtón és nem fél, mert neki te kellesz…Hisz látod
Perepelica Claudia
Spirit Village 